Államilag támogatott iskolai terror

Miután az elmúlt hetekben a cionista érdekek minden szempontból és a legteljesebb mértékben kielégítésre kerültek, Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter figyelme újabb terület, az oktatás felé fordult. A napokban, a Kossuth rádióban adott interjújában azonnal ki is jelölte a következő hetek kérdéskörét, mely a cigányintegráció hasznosságát lenne hivatott megvitatni. És, hogy a vita hevében senkinek se legyen, még véletlenül se kétsége afelől, hogy ki, hol áll, Balog már az itt az elején leszögezte a narancsos kormányzat álláspontját: „Amikor tudatosan szegregálnak, szorítanak ki hátrányos helyzetűeket azért, hogy egyébként mások nyugodtan tudjanak tanulni, azt nem támogatjuk!”

Azt hiszem, ez világos beszéd.

Magyarul. Az nem számít, hogy a magyar gyerekek nem tudnak tanulni a cigányok antiszociális viselkedése miatt, lényeg, hogy el lehessen mondani, hogy a cigányok be vannak integrálva az oktatásba. Az meg, hogy mi lesz azokkal, akik tényleg tanulni szeretnének, kit érdekel. Az meg pláne kit érdekel, hogy a cigányok az órák közti szünetekben terrorizálják a „paraszt magyarokat”, hogy 3-4 évvel idősebb gyerekek járnak az osztályokba, akik visszapofázva a tanároknak teljesen ellehetetlenítik az érdemi munkát.

Mindez nem számít. A magyar gyerekeknek nincs joguk a normális nyugodt légkörű tanuláshoz. A kormányzat azt nem támogatja.

Balog az eltérő kultúra elfogadásáról, az eltérő kultúrák egymással való együttműködéséről, azok egymást erősítő hatásáról papol. Azonban az ilyen jellegű szövegeknek semmi közük a valósághoz. Ha egy osztályba olyan gyerekek vannak, akik közösségellenesek, akik miatt nem tudnak tanítani és tanulni mások, akkor ott hogyan tudnák az „eltérő kultúrák” egymást erősíteni?

Egyértelmű, hogy sehogy. Pont a tanítást teszik lehetetlenné. A deviáns gyermekek elkülönítése nem hátrányos megkülönböztetés, hanem a tanulók megvédése. Ez olyan, mintha valaki azt mondaná, hogy a bűnözőket nem lehet börtönbe zárni, mert az számukra hátrányos megkülönböztetés. Több iskolába is, amelyre ráhúzták a szegregáló bélyeget, tanultak és tanulnak normálisabb cigányok a magyarok között, mert valójában nem etnikailag, hanem viselkedési és képességi okok miatt különítették el a gyerekeket.

Balog Zoltán és a hozzá hasonlók az íróasztalok mögül osztják az észt és teljesen meg vannak nyugodva, hogy az ”európai értékek” szerint hozzák a döntéseiket, de fogalmuk sincs arról, hogy mi folyik egy ilyen integrált iskolában. Persze az is lehet, hogy pontosan tudják. Ha összeesküvés-elméleteket akarnánk gyártani, akkor feltételezhetnénk akár azt is, hogy a kormányzat tisztában van azzal, hogy milyen katasztrófális következményekkel járnak azok az oktatáspolitikai döntések, amiket ráerőltetnek az érintettekre, és ezért csinálják.

Miközben pedig megy a polkorrekt szöveg, a politikusok gyerekei, unokái egyátalán nem találkoznak a mindennapokban ezzel a problémával. A budai iskolákban ugyanis nincsenek cigányok. Balog és a többi megmondóember gyerekei nem olyan osztályokba járnak, ahol a tanulók minimum fele túlkoros cigány. Ahol mindennapos az erőszak, ahol a tanárok félve mennek be a munkahelyükre. Így valóban könnyen lehet beszélni olyan dolgokról, mint a tolerancia, a másság elfogadása és a többi jólhangzó szlogen.

A valóság azonban köszönő viszonyban sincs ezzel.

Az egész integrációs oktatáspolitika egy tévút, egy zsákutca. Az egész nem más, mint a kisebbség terrorja a többséggel szemben, immár állami támogatással.