Selejtező mérkőzés

Az  MLSZ  újabb  fellebbezést  adott be,  tehát  van  még  némi  esély rá,  hogy  mégsem  lesz  zárt  kapus  a  magyar-román  VB-selejtező.  Akármi  lesz  a  végső  döntés,  a  megtörténteken  már nem lehet változtatni, és nagyon mély nyomot hagy.  Teljesen  kizárható,  hogy  akik  ilyen  utakra terelték az események menetét, azok  ne  látnák előre.  Mégis csinálják. Tehát innentől már nehéz volna komolyan elhinni, hogy rettegnek...

Persze eddig sem hittük el.

Vajon mire megy ki ez az egész?

Ami nálunk az MTK, ugyanaz az Ajax és a Tottenham.

Kezdődött ugye azzal, hogy éppen Izraelt kellett kiválasztani ”barátságos” válogatott mérkőzés céljára. Ki választotta? Nem tudták előre, hogy mi mindennel jár ez a lelátókon éppen Magyarországon? Dehogynem tudták.
Miféle sportértéke, szakmai értéke volt annak a búbánatos meccsnek? Így utólag már a döntetlen eredmény is gyanús. Hogyan viselkedik a közönség, ha győzünk? És ha kikapunk?

Aztán a feljelentés időpontja. Jócskán késleltetve. Miért higgyük el, hogy nem kalkulálgattak, spekulálgattak az időzítéssel? Éppen a magyar-románhoz jöjjön poénra, ott csattanjon.
A feljelentő a Bécsi Zsidó Hitközség és a Simon Wiesenthal Központ. Nem ám a Mazsihisz vagy egyéb itthoni zsidó szervezet – van bőven -, hanem névleg külföldiek. Mi ez a sunyiság? Már egyedül ebből az egy tényezőből is azonnal cinkelt lapokra és képmutatásra kell gondolni.

A FIFA precedens nélküli határozata VB-selejtező zárt kapussá tételéről, hozzá pont ilyesmiből eredően. Miközben az Európai Unió is éppen Magyarországra szállt rá, és miközben a Paul Lendvai nevével fémjelezhető gondosan szervezett magyarellenes szabotázshadjárat folyik a fényességes nyugati médiában a futballtól teljesen független témákban. Véletlen lenne? Ahá, persze...

Ha az izraeliekben a fair play-nek a leghalványabb nyoma is volna, akkor ők lennének a legelsők, akik szót emelnének a VB-selejtezőnk zárt kapussá tétele ellen. Az ővelük való huzavonánk ne hullámozzon át egy olyan meccsre, amihez nekik semmi közük. De hallgatnak és lapítanak, mint huggyos disznó a búzában (pardon)...
Újból felbukkan aztán régi megugatónk, Zuroff, és a legutóbbi látványos pofára eséseit felejtetve most végre elégedett pofákat vághat. Helyreáll a renoméja (?). Triumfálhat.

Ezekre következett a Szolnok – Hapoel Holon kosárlabdameccs a magyar zászlók kitiltásával magyar földön. Elhiszi bárki, hogy nem függ össze a fociüggyel? Még ha feltesszük, hogy nem függ össze, akkor és ott a szereplőknek tudniuk kellett, hogy ha meglépnek egy ilyet, mint a zászlók kitiltása, azzal máris összefüggés alakul ki. De hát nyilván amúgy is megvolt már a megtervezés és az eldöntés. Nem ott a szolnoki sportcsarnokban, hanem másutt, és korábban. Senki sem hiszi el, hogy izraeles dolgokban tervezetlenség lenne. Persze még csak nem is sport-vonalon.

Közben a judapesti sakálvokálnak folyamatos alkalom a kioktatásra, az álszent keneteskedésekre a rásszizmúúús elítéléséről, a magyarok helytelen viselkedéséről és a büntetés megérdemeltségéről. Mindez bő két hónapra elhúzódóan. Közben a tárgyalási és fellebbezési procedúrákban a magyar fél kizárólagosan védekezésbe, magyarázkodásba, megalázkodásba szorítva.
Pedig ha korrekt volna a tárgyalási pozíciónk, mi is tehetnénk fel kérdéseket. Más országok szurkolói eseményeiről, huhogásokról, Balotelli és más négerek macerálásáról nyugati stadionokban, sztárcsapatokon belüli fehér kontra néger játékosklikk-marakodásokról, de akár izraeli futballklubszékház-szétverésről nemzsidó játékosok szerződtetése miatt, a Radwanska-nővérek szidalmazásáról a teniszmeccsen Izraelben, ez csak néhány példa. De azt is porondra hozhatnánk, hogy ha idegen zászló lengetése akkora bűn és tűrhetetlenség, mint ahogyan a fejünkre próbálják olvasni, akkor az MTK-meccsekről ezentúl rendőrrel vitethetjük-e el és megbüntethetjük-e az izraeli zászlót lengető zsidókat, vagy egyáltalán mi a túró az az egész. Ám nekünk kuss van, nem vethetünk fel semmi ilyesmit, a szerepünk kizárólagosan a megalázkodás és a szívás, az a „jogszerű”.

Alig három hét múlva, március 22-én jön a magyar román. Nem sokkal a március 15-i nemzeti ünnep után, annak hangulatával. Akár zárt kapus lesz, akár nem, összefog egymással debreceni és diósgyőri, nyíregyházi és fehérvári, újpesti és fradista drukker, egyáltalán mindenki. Olyan egység lesz, amilyen soha, és ami másképp iszonyú távolságban lebegett volna. Magyar egység lesz. Ne legyenek illúzióink, ezzel is kalkuláltak azok, akik az egész eseménymenetet kimesterkedték. Bármi is történik a meccs kapcsán, nem éri őket meglepetésként. Készülnek rá, és elég erősnek érzik magukat hozzá.

De lehet,hogy az elpofátlanodottságukban már túl könnyelműek, és lehet, hogy tévednek...

Ki tudja.

Ez lett a sportból, ez lett a fociból, ez lett az állítólagos demokráciából.