Egy hír, és ami mögötte van

„Rendbontás nélkül ért véget a Jobbik fáklyás felvonulása a hajdú-bihari Konyáron. Azért demonstráltak mintegy kétszázan a településen, mert nemrég az egyik tanárt cigányellenes kijelentése miatt elbocsátottak állásából.” – kezdi a szombati eseményről szóló beszámolóját a HírTv, melyet aztán több portál és csatorna is változtatás nélkül vett át a hétvége folyamán.

Az, hogy a hírátvételben mennyi az automatizmus és mennyi a tudatos és így a szándékos hazugságtovábbítás, nem tudható, de igazából nincs is jelentősége, mert ez a lényegen mit sem változtat: a híradások most arról szólnak, hogy a radikálisok kiálltak egy tanár mellett, aki korábban „cigányellenes kijelentéseket” tett egy érpataki összejövetelen, és akit emiatt néhány hete elbocsátottak a munkahelyéről.

 [nagyításért katt a fotóra]

Akik ismerik az előzményeket, azok pontosan tudják, hogy a HírTv hírkommentálása milyen aljas csúsztatás, akik látták, hallották az eredeti felvételt, azok tisztában vannak vele, hogy Vígh Szilárd, konyári pedagógus nem tett cigányellenes kijelentéseket, pusztán csak kimondta az igazságot. Csak kimondta azt, amit ő és az összes pedagógustársa tapasztal a mindennapokban a munkája során: A cigánygyerekek, a szüleik és a maguk igénytelensége miatt mocskosak, büdösek. Az órákon tiszteletlenek és kezelhetetlenek. A tanároknak semmi eszköz nincs a kezükben a fegyelmezésre, hisz a rossz jegy, a tanári figyelmeztetés semmi visszatartó erővel nem hat. A cigány szülők pedig a saját primitívségük okán fel sem fogják, hogy mi a baj a gyerekeikkel.

Vajon ezekben a kijelentésekben hol fedezhető fel cigányellenesség? Hol fedezhető fel bármilyen rasszizmus, bármilyen uszítás, mint ahogy azt mind a narancsos, mind a balliberált média sulykolja?

A választ mindannyian tudjuk: sehol. Az eset, úgy ahogy sok másik, messze túl mutat önmagán. A történet igazából nem Konyárról, nem Vígh Szilárdról, hanem arról az álságos és beteges polkorrekt világról szól, ahol az igazság kimondása, a jelenségek nevén nevezése a bűn, ahol a tények eltakarása, a problémák szőnyeg alá söprése a követendő, a helyes magatartás.

Ilyen ma a világ nyugati fele. Ez a sehová sem vezető felfogás uralkodik úgy Magyarországon, mint az Európai Unióban. Nem lehet kimondani, nem lehet rámutatni a problémák lényegére, mert azonnal rasszistának, nácinak, fasisztának bélyegeznek. Jelen esetben nem lehet kimondani, hogy a cigányok beilleszkedésre, a többségi társadalommal való együttélésre egész egyszerűen alkalmatlanok. Nem lehet kimondani, hogy az eddig történt összes integrációs törekvés csődöt mondott, nem lehet kimondani, hogy minél hamarabb új, radikális megoldásokat kell keresni és alkalmazni, mert különben erőszakba fognak torkollani az eseménynek.

De nem lehet kimondani azt sem, hogy ez az önsorsrontó folyamat, az egész liberális nyugati világot uraló cionista befolyás eredménye. Erre mutatott rá Recep Tayyip Erdogan, török kormányfő a múlt hét elején, az ENSZ bécsi fórumán, ahol azt fejtegette, hogy „cionizmus, az antiszemitizmus és a fasizmus az emberiesség elleni bűncselekmény közé tartozik.” A kijelentést azonnal mély európai felháborodás követte mintegy visszhangként arra az izraeli kijelentésre, mely szerint Erdogan szavai „a zsidó nép elleni tudatlan és gyűlöletet szító, antiszemita támadásnak minősíthetők”.

A fenti esetek kapcsán, gondolom, sokaknak jut eszébe Voltaire gondolata: „Ha tudni akarod, ki uralkodik fölötted, elég kiderítened, hogy kit nem szabad bírálnod.”

A gondolat ma is érvényes, pontosabban ma érvényes csak igazán.