A nemzeti összefogás nagy akadályozója: a sznob

Mi is az, ha valaki sznob? Kiment a divatból a kifejezés, ritkán használják. Pedig a sznobizmus egyáltalán nem ment ki a divatból, és a mai különösen képmutató világban legalább ugyanannyira virágzik, mint más korokban. Hagyományosan azzal szokták illusztrálni, ahogyan az előkelősködő ember a kávéja kavargatása közben minél meredekebb szögben eltartja a kisujját, mert az úgy előkelő, úgy illik, úgy elit. A sznobizmus a valóságban sokkal átfogóbb dolog, és a sznob teljes személyiségébe beleitatódik.

„A sznob angol eredetű szó, melyet hagyományosan William Makepeace Thackeray-nek tulajdonítanak, aki a Book of Snobs (A sznobok könyve) című írásában használta először a negatív kifejezést. Eredetileg a „sine nobilitate” azaz „nemességgel nem rendelkező” kifejezés volt a „sznob” szó alapja. Tehát átvitt értelemben az olyan embereket illetnek e szóval, akik ugyan nem „nemesek” vagy tagjai valamely elit körnek, de mégis rájuk jellemző attitűd felvételével olyannak akarnak tűnni, mintha oda tartoznának.

Sznob az a személy, aki annak a felfogásnak él, miszerint néhány ember belülről fakadóan alsórendűbb nála, valamely olyan vélt vagy valós indoknál fogva, mint vagyon, pozíció, származás, végzettség, intellektus stb. Gyakran a „sznobság” formája tükrözi az egyén társadalmi és gazdasági hátterét. Jó példa erre az úgynevezett „gazdag sznob” típusa, aki abban a szerepben tetszeleg, hogy gazdagsága felsőbbrendűvé tette, vagy felsőbbrendűsége gazdaggá tette.

Azonban a sznobságot valaki magára is öltheti, mintegy beleélve magát abba, hogy ő is egy bizonyos csoportba tartozik. Ez a fajta sznob ember olyan stílusjegyeket, világnézetet, életstílust vesz fel, ahova valójában még nem tartozik, és talán soha nem is fog. Ilyen az álintellektuális, vagy az álgazdag ember.”

(Wikipédia)

A Magyar Kislexikon meghatározása szerint: „Az előkelőket vagy a szellemi élet kiválóságait majmoló, hozzájuk dörgölőző személy”.

Ugye, mennyire ismerős? Egy gyakori viselkedési minta, hozzáállás a világhoz, majdhogynem egy társadalmi réteg.

Ahogy a leírás alapján magunk elé képzeljük őket, belénk nyilall a felismerés: de hiszen ez nem egyéb, mint az SZDSZ-esek! Illetve mikor hogyan nevezik.
Az SZDSZ nevével fémjelezhető tábor lényegében három típusból tevődött és mindmáig tevődik össze: a) zsidók b) életidegen lilagőzös vakegerek (ezek száma kicsi) és c) sznobok. Különösen a budapesti sznobok.

A sznob olyan ember, aki szeretne okos lenni, de nem az. Szeretné érteni a világot, de lesújtó mértékben nem érti. Szeretne Valaki lenni, de nem nagyon valaki, hanem egérke, és ezt tudat alatt érzi is. Túlcsapott rajta a világ, el van anyátlanodva, és kapaszkodót keres. Mi más lenne erre alkalmasabb számára, mint a sok különféle Tekintély. A nagy nevek. Azok, akiknek az árnyékába behúzódni olyan biztonságos, és akikre hivatkozni bőven elegendő bármilyen vitában. Akiknek elég kimondani a nevüket, mert az varázsige.

A sznob kifelé is, de befelé, önmaga felé is a ”nagy” nevekbe, az előtte a magasságokban lebegő, megkérdőjelezhetetlen tekintélyű Elitbe kapaszkodik. Hogy azok aktuálisan konkrétan kicsodák, az benne van a levegőben, illetve hát elég odasandítani a többi sznobra, és azokat isteníteni, akiket ők.

Bizony ám, a magukat ballibnek tartók hiába szeretik magukat szabadgondolkodónak tartani, és kórusban átkozni a tekintélyuralmat. Valójában pontosan ők azok, akiket egyedül a Tekintély vonz. Kulka János Mágenheim doktortól kezdve Esterházy Péteren át Heller Ágnesig, mindenki ismeri a palettát. Szabadgondolkodók pedig már csak azért sem lehetnek, mert egyáltalán nem gondolkodnak. Csak visszhangozzák az éppen trendi szlogeneket és megcímkézéseket, és gondolati-ideológiai dolgokról azt sem tudják, hogy micsodák.

A sznobok másik nagy toteme Európa és a Nyugat. Ők azok, akik hasra vannak esve ezek előtt, és minden érvelés – amire amúgy is abszolút képtelenek - tökéletes helyettesítőjének tartják az Európára való hivatkozást. A Nyugat az Ász, már pusztán a kimondása is, és ezzel részükről le van tudva az intellektuális teljesítmény.

Lehet és érdemes vitatkozni az ilyen sznobbal? Semmiképpen. Ha bármilyen apró részletben engedne az attitűdjéből, a hamis fennsőbbségtudatából, azzal a saját személyiségének a lényegét veszélyeztetné. Mert hiszen nincs neki saját személyisége, saját meggyőződése és gondolatai, és csakis a görcsös kapaszkodás tartja egyben.

A sznobok a létszámuknál fogva, a fontos budapesti területi koncentráltságuk miatt és a minden képzeletet alulmúló szolgai csicskás befolyásolhatóságuk következtében kulcsfontosságú szerepet töltenek be a zsidóuralomban. Nélkülük a zsidóuralom erősen megzakkanna. Ez az oka annak, hogy a zsidók annyira mániákusan ragaszkodnak azokhoz a pozíciókhoz és területekhez, ahonnan a sznobokat magukhoz tudják vonzani. A média és a kultúra csakis a sznobokon mint receptorokon keresztül tud olyan hatékony stratégiai eszközként működni.