Ady Endre
(1877. november 22. - 1919. január 27.)
Ady Endre hat ujjal született, s e szokatlan testi jel különösen pályája hajnalán motiválhatta küldetéstudatát. A fölös számú csonttal születés a táltosságra való kiválasztottság jegye volt, ahogy a néprajzosok több alkalommal följegyezték: "az lehet tátussá, aki tizenegy ujjal jött a világra." A költő tudott e pogány néphitről, hiszen már világrajöttekor az egész falu suttogta: Adyéknak táltos-fiuk született.
"Születtem pedig, hajh, 1877. november hó 22-ik napján. Szilágy megye Érdmindszent községében, a régi Közép-Szolnok vármegyének Szatmárral határos érmelléki kis falujában. Az apám, Ady Lőrinc a belső Szilágyságból, Lompértből került ide, mikor édesanyámat, az egykori érdmindszenti református papnak korán elárvult leányát, aki egy falusi kisbirtokos nagybácsi fogadott föl, feleségül vette. Az anyám családja ősi protestáns papi család, miként erdélyi kálvinista papleány, Visky leány volt apai nagyanyám - nagyapám, Ady Dániel pedig a Wesselényiek számtartója s lompérti földbirtokos. Az Ady család egyébként - bár ez se fontos - a Szilágyság egyik legrégibb családja, ősi fészke Od, Ad, később Diósad, s a terjedelmes Gut-Keled nemzetségből való. Régi, vagyonos és rangos helyzetéből hamarosan lecsúszott a család, s már a 16. századtól kezdve a jobbféle birtokos nemesúr kevés közöttük, de annál több a majdnem jobbágysorú, bocskoros nemes. [...]
Engem 1888-ban a nagykárolyi piarista gimnáziumba vittek, ahol az alsó négy osztályt végeztették el velem a kedves emlékű, nagyon derék kegyes atyák. Talán - s ha igen, alaptalanul - katolikus hatásoktól féltettek otthon, mikor az ötödik gimnáziumi osztályra elvittek a vármegyei ősi, kálvinista zilahi „nagyiskolába”, a mai Wesselényi-kollégiumba. Nagykárolyban és Zilahon is eminens diák voltam, habár a szorgalom akkor se volt sajátságom, s magam viselete pedig fogcsikorgató, de gyakran megvaduló szelídség. Jogásznak kellett mennem Debrecenbe, mert így leendett volna belőlem apám kedve szerint valamikor főszolgabíró, alispán, sőt mit tudom én mi, ám igen gyönge jogászocska voltam. Budapesten, újra Debrecenben, később Nagyváradon is megújítottam kényszerű jogászkísérleteimet, de már rontóan közbenyúlt szép, kegyes terveimbe a hírlapírás. Debreceni félig jogász, félig újságíró, kissé csokoniaskodó életemből sikerült kiszabadulnom, s 1900 január elsején Nagyváradon kezdtem dolgozni egyik napilap szerkesztőségében és már véglegesen és hivatásosan hírlapíróként. Nemsokára a Nagyváradi Napló szerkesztője lettem, sokat írtam, de kevés verset, dacból, öntemetésből, mert hát költőnek lenni hóbortos és komikus dolog. . [...]
Sors, furcsa és nem is kellemetlen véletlenek: 1904-ben Párizshoz és Párizsba segítettek, s így gyerekes nagy elégtételemre kikerülhettem Budapestet. Párizsból a régi Vészi József és Kabos Ede csinálta Budapesti Naplóval sikerült észre vétetnem magam és jobban, mint Nagyváradról, ahonnan már e laphoz fölkínált utam volt. Úgy kellett történnie, hogy írói bátorságom igazolását megkapjam előbb Párizsban - s egy-két tragikus franciától -, mert a mesterségemhez mást nem taníttatott el velem Párizs. Azután hazajöttem, újságba írtam, mindent, politikát, kritikát, riportot, novellát, verset. Próbáltam rengeteget élni, azaz jobban ráfigyelni arra, amit mindig erősen érezve és szenvedve éltem. Írásaim, különösen a versek egyszerűen felháborodást keltettek: voltam bolond, komédiás, értelmetlen, magyartalan, hazaáruló, szóval, elértem mindent, amit Magyarországon egy poétának el lehet érni, de nem haltam meg. [...]
Ma már kevesebbet utazom régibb kóborlásaim területén: Bécs, Párizs és Róma háromszögében, de sajnos gyakrabban kell egy-egy szanatóriumba be-bevonulnom egészséget foltozni. Terveim vannak egy nagy regényre, színpadi írásokra, de nem tudom, ez erős tervek nem maradnak-e csak erős terveknek. Harminchat éves leszek, agglegény, kilenc év óta minden évben írok egy kötet verset, többnyire Budapesten és a falumban élek, s természetes, bár kissé szomorú, hogy igazában otthonom, lakásom nincs is."
Az 1913-ban megjelent Önéletrajz sajnos már csak kevés ténnyel marad adós.
1906. februárjában megjelent harmadik verseskötete, az Új versek. Ez a könyv korszakzáró és korszaknyitó volt a magyar irodalom történetében. Ez az alkotás költői magatartás és látásmód tekintetében egészen más volt, mint amit az emberek megszoktak. Kíméletlen harc indult ellene, de voltak olyanok is, akik mellé álltak, mert megérezték költészetének meghökkentően új jellegét. Az igaztalan vádaskodások egyenlőre meggyűlöltették vele Magyarországot és 1906. júniusában Párizsba menekült.
1907. nyarán érkezett vissza, s itthon anyagi, megélhetési problémái támadtak. Elszigeteltségét az 1908. január 1-én megindult Nyugat enyhítette, melynek haláláig főmunkatársa volt. 1904-1911 között hétszer járt Párizsban, de Lédával itthon is találkozott. Ezek a Párizsi tartózkodások egyre rövidültek, s a Léda-szerelem kezdett lassan kihűlni.
1914-ig évente jelentek meg kötetei, s ekkor már a népszerűség és siker is mellé szegődött. 1908-ban adta ki Az Illés szekerén című könyvét, melyben új témaként jelentkeztek az istenes és a forradalmi költemények.
A Lédával való áldatlan viszony formálisan 1912. áprilisában szakadt meg. Pár nappal ezután született meg az Elbocsátó, szép üzenet.
Lédával való szakításának első hírére valósággal ostrom alá vették azok a nők, akik minden híres emberbe bele szoktak habarodni. Az átlagos levélírók között azonban feltűnt egy fiatal 16 éves kislány, aki egészen más hangon közeledett a költőhöz. A levelek éveken át jöttek. A kezdetben rokoni hang egyre bensőségesebb, szerelmesebb lett. Berta levelei mindig azzal a refrénszerű, vissza-visszatérő türelmetlen sürgetéssel záródtak, hogy tegyen már végre egy rokoni látogatást, keresse fel unokahúgát Csucsán.
1915-ben megtartották az esküvőt. A két idegember közötti házasság nem lehetett boldog, egy ideig mégis csak védelmet jelentett e kései szerelem. Erről a megnyugvásról vallanak a Csinszka-versek, amelyekben a nyoma sem fedezhető fel a későbbi megromlott és kibírhatatlanná vált házaséletnek.
Az első világháború kitörését nemzeti tragédiaként élte meg, ez idő alatt nem közölt írásokat, 4 év hallgatás után 1918-ban jelent meg újabb verseskötete, A halottak élén cím alatt. A kötetet Hatvany Lajos szerkesztette, aki "a kötet összeállításába erős kézzel nyúlt bele", egyes verseket ki is hagyott. A kimaradt versek csak a költő halála után jelenhettek meg, 1923-ban Az utolsó hajók címmel.
1918. november 16-án jelen volt a parlamentben a köztársaság kikiáltásánál.
December elején tüdőgyulladás támadta meg a költőt.
1919. január 27-én halt meg Budapesten.
A Nemzeti Múzeum előcsarnokában a nemzet halottjaként ravatalozták fel, innen tömegek kísérték végső nyughelyére, a Kerepesi temetőbe.
15 kommentek:
Ady mit írna ma?
Hol a mostani Ady?
Miért nincs?
He?
Én nem szeretem Adyt..Nem nevezném nagy "magyar"költőnek.Ady sok minden volt,csak nem a fajtája,a magyarság sorsával azonosuló költő,soha,magyar költő nem gyűlölte még úgy a magyarságot, mint Ady.Léda férje tartotta el...,kitartott,ingyenélő volt.Ady a forradalmat"heccként"értelmezte,verselése valójában szótagszámra kimért rímes próza.Párizsból ezt írta:"bűzlehű bús tó"=Magyarország.Felvették a díszgójok sorába Jászi Oszkárék,Fenyő Miksáék,Szép Ernőék,Pikler Gyuláék.Kik ott tusakodtak az új Magyarországért", a kis"szamár gazok felett".Előkészítették az ország földarabolását,hogy annak árán az oláhországi zsidók egyenjogúsítást nyerjenek.E munka a Martinovics szabadkőműves páholyban folyt,s ennek lett tagja Ady,1912-ben,a legvörösebb páholy volt ez,mely még Bókay nagymestert is megfenyegette,mikor az szembe mert szállni a nyíltan bolseviki páhollyal és kíméletet kért a nezeti eszme számára..Ady ezek között érezte jól magát,innentől kezdve még lobban gyűlöli a magyarságot,a hazát.És mégis...kirakatmagyar lett belőle..A honi gaznak legmákonyosabb virága.Még Petőfit is beszennyezte ez a kitartott selyemfi.Vérbaját annak adta tovább,aki etette,kitartotta..De ezt is megmagyarázza,"a zseni természeti tünemény.Olyan erkölcs nélküli,mint a fa..". A szerelem szegénylegénye a férj zsebére játszott,..ah,micsoda nagyság!!Magyarsága belevész a 19.sz.zsidó-liberális világ legsűrűbb leglenyűgözőbb hínárjába.Ennek a világnak a rabja,rabszolgája,hitvallása.Nm sugárzik Egy Vörösmarty kétségbeesés,Petőfi szerelmes,tüzes hazaszeretete.Tehetségében nem látok semmit,mely megközelítené valóban nagy költőinket.Semmi.Csak egy zavaros ízlésű,idegen lelkű klikket fejezett ő ki,nem pedig egy magyar lelket.Valóban sokat tanultam Adyról,hogy megláttam benne a "másságot",aki Egán Ede munkásságát szélhámos"eganizmusnak"hívta,védve a szegény zsidókat"mentik a ruthént,hogy üthessék a zsidót.." írja egy cikkében.Mert el kell pusztítani mindent,mi ősi,régi,és magyar.."Mert itt kárhozat van,itt le kell gyilkolni mindent,ami régi ezeréves holmi..".(A márciusi naphoz). A vörös naphoz imádkozik,mint lelki testvérei,s miközben a Napot várja,vágja,rugdossa,átkozza a régi magyar sorsot.(Csák Máté földjén). Gr.Károlyi Mihály a szörny,akit Ady egész "zsenialitásával"szolgált!Súlyos betegen vitette magát a parlament kupolacsarnokába,ahol a haza árulói kikiáltották a köztársaságot.Hazájáról csak így tudott gyűlölködni:"Ebek hazája, nem enyém". Vak és süketnéma volt a magyar sorssal szemben,de sóvárogta az idegent,szinte fölajánlkozott neki,védve egy könyörtelen kegyetlen réteg zsarnokságát,egy egész nyomorgó nemzettel szemben!"Én,csúnya,sárga foltos seregem Futok veled, és megáldalak.
Kedves Gondor4 !
Lehetséges, hogy értékek átalakulását éljük, de azért ennyire talán nem.
Üdvözlettel: Radulovic Zsuzsanna
Tisztelt Radulovic Zsuzsanna!
Értékelések és nem értékek átalakulását éljük szerintem.
Több nemzedék nevelődött úgy, hogy Adyt csak az Ön által leírtak szerint ismerhették meg. Ennek (oktatás)politikai okai vannak + a világháló hiánya az oka.
Maga Ady, a költészete, s "magyarsága", már a költő életében is, de a két világháború közötti időben is élénk viták tárgya volt. Újságírói ténykedéséről nem is beszélve.
A mai kor embere nagyobb távlatokban látja Adyt. Ha itt él ebben a világban, s a Kárpát-medencében, valamint nem a hatalmi elit vagy más, "kifizetődő" terület tagja vagy kegyeltje, saját és családja bőrén érzékeli a mai magyar és emberi valóságot.
E tapasztalatok birtokában Ady sok versét, de főként prózai munkáit egészen más megítéléssel olvassa, és nem kell, hogy nagy tudású legyen, hogy megállapíthassa Ady emberi értékeit, hatását, hovatartozását. Sajnos, nem volt táltos. Isten bocsássa meg neki az ellenünk elkövetett vétkeit.
M.I.
Értékek? A Magyar Hírlapban Bíró Zoltán 2012-ben az ápr.23-ai számban az értékek védelméről írt cikket.Az irodalom történész azt írja,hogy minden kornak megvolt a saját kisajátított értéke.Mindig voltak olyan művészek,költők,írók, amelyeket az adott korszak felemelt és eldobott.És meg is hamisított.Ma szoborháború van.Károlyi vörösgróf szobráért folyik a csata.A cikkben a szoborcsata egészen elmegy Adyig Bíró Zoltán szerint helytelen,hogy Tisza István kultuszát ma úgy teremtik meg,hogy közben Adyt vele szemben beteg,szabadkőműves rebellisként kitessékelik.Az irodalomtörténész vizionálja,hogy talán Tisza meggyilkolásáért is Ady a felelős.Véleményem szerint pedig felelősségről az elmúlt több mint száz év ún. "magyar értelmiség"ha lehet ilyen megfogalmazásban beszélni ,felelősségről csak ők "felelhetnek.Vajon Adyban volt-e férfiasság?Ami megvolt Petőfiben?Petőfi üde lovagiassága,mely általa válik biztosabbá a magyar nő értéke is. Ignotius szerint Adyban nincs férfias erő,tőle ez teljesen idegen.Ezt azért említem meg, mert azt merészelte írni ,hogy házasságában "tolakodó"volt,(mármint Petőfi),hogy kívánta Júliát:"De még hevesebben óhajtotta benne és általa az irigyelt szép polgári nyugalmat..." így ír a kitartott..arról,aki nem "ágyban,párnák közt"óhajtott meghalni..mondjuk vérbajban..Olvashatjuk életrajzában,a csekélyke megyei segélyből és keserves szülői váltókölcsönből kiruházkodott szegény vidéki újságírótól,Párizsba tántorgását,a pénzes zsidó hölgyhöz,és olvashatjuk undorító viszonyát Lédával,ahol a férj mindent tudott..Petőfinél a szerelem a magyar lelken át "virító rózsabokrot rázó szél",Adynál freudi nehéz párázat.Lelke minden nemi és politikai hű-hó ellenére is mutatja,hogy milyen sivár az "utcák rongya"elé való leborulással.Nálunk mindíg volt olyan irányú sajtó, mely örömmel adott helyet a magyar nemzetet gyalázó közleményeknek.Hatvany sajtója is ilyen volt.Ady nagyon nagyon hamar megtalálta az utat ezekhez a lapokhoz,és mivel kálvinista volt,ezek keblükre ölelték.Tudom,hogy sokaknak nem tetszik a "nagy"kötő ilyesforma bemutatása,de,ha valakiről írunk,és az illetőt úgy állítjuk be,mint aki a magyarság szellemi óriása,nem árt utána nézni,"ő maga is leírja),hogy valóban az e.Az önmagával oly korán meghasonlott,akaraterő nélküli,beteges humortalan,ingyen élő fegyelmezetlen és erkölcstelen Adytól óva inteném a tanulni vágyó ifjúságot,mint a Haza költőjét. Jószándékkal..üdvözlöm Gondor4.
De bizony Kedves Radulovics Zsuzsanna! Gondor4 még diplomatikusan fogalmazott. Gondolom a kor polgári radikalizmusát. és annak gyászos eredményét nem kell bemutatni. Ezt semmilyen szép kifejezésmód sem mentheti. Ha gondolja tegyünk még ide egy szépen megformált magyargyalázást:
S halk mormolással kezdte a mesét
A vén Duna. Igaz az átok,
Mit már sokan sejtünk, óh mind igaz:
Mióta ő zúgva kivágott,
Boldog népet itt sohse látott.
A Duna-táj bús villámháritó,
Fél-emberek, fél-nemzetecskék
Számára készült szégyen-kaloda.
Ahol a szárnyakat lenyesték
S ahol halottasak az esték.
„Sohse lesz másként, így rendeltetett”,
Mormolta a vén Duna habja.
S boldogtalan kis országok között
Kinyújtózott a vén mihaszna.
És elrohant tőlem kacagva.
Ugye milyen szépen megfogalmazott aljasság ez?
Sok-sok ilyent lehetne idézni még tőle.
Súlyos szavakat használó technikás költő volt igen zavaros és gyakran változó vezéreszmékkel. Egy dolog azonban állandó maradt benne: a felkapaszkodott gyűlölködő hontalansága és a szűkebb-tágabb környezete iránti megvetése.
A blogban közreadott életrajz meglehetősen visszafogott. Szót sem ejt a züllött életmódról,a kisebb-nagyobb stiklikről, , a párizsi kuplerájokban beszerzett többféle nemibetegségről, amelyek közül - mint tudjuk - később a vérbaj szövődményébe hal bele.
Ha jól megnézi, ennek az embernek még jól behatárolható koherens világképe sem volt, ami volt az egy lazán összedobált egymással sokszor ellentétes elemekből álló, állandóan fortyogó katyvasz. A korszak meghatározó zsenijeként emlegetni, nos erről azt hiszem végleg le kellene tenni.
Egy ellentmondésos korszak jó irói és nagyszerű verselési képességeivel megáldott zavaros fejű, züllött gyermeke volt. Ennyi és nem több.
Tisztelt Névtelen!
A "mai kor embere" azt hiszi magáról, hogy ő a tótum faktum és mindent tud. Közben pedig a mai kor emberének halvány lila gőze sincs arról, hogy milyen lehettett akkoriban az élet. Még elképzelni sem tudja. Ez már csak abból is látszik, hogy mindenféle meggondolás nélkül éltet egy (sőt két) háborút, amelyben milliók pusztultak el. Mindezt úgy, hogy az ilyen éltetők többsége még katona se volt és vsz. soha nem is lesz. Az éltetők többsége soha nem volt életveszélyben, nem éhezett és nyomorgott, nem rombolták le a házát, nem ölték meg a hozzátartozóit, nem kellett menekülnie sehonnan.
Én a magam részéről a józan észnél maradok.
Tisztelt Radulovic Zsuzsanna!
Az én hozzászólásomban szerepelt a „mai kor embere” kifejezés.
Más honlapra, másvalakinek, más tárgykörhöz vagy tényleg nekem és Ady-témában szánta volna mély felháborodottsággal megírt sorait?!?
Ha igen, megmagyarázná nekem – és feltehetőleg a többi hozzászólónak is – gondolatainak szövését?
Hátha nem tartanám hozzászólását teljesen oktalannak és alaptalannak.
Üdvözlettel: M.I.
Tisztelt M.I. !
Igen, Önnek.
"A mai kor embere" nem csak Magyarországon, de a világon szinte már mindenütt azt hiszi, hogy ő tud a legtöbbet az életről és ezért, "nagy bölcsességének" tudatában csak ítélkezik és ítélkezik. Ha a valóságot becsülettel megkapargatjuk, akkor rájövünk hogy sose volt még az emberiség ennyire önállótlan és függő. De azért csak ítélkezünk tovább, mintha mi találtuk volna fel a spanyolviaszt.
Csak ennyit akartam ezzel kifejezni.
Üdvözlettel:
R. Zs.
Tisztelt Radulovic Zsuzsanna!
Várom Ady-hozzászólásainkhoz kapcsolódó egyenes azaz nem kitérő válaszát.
Üdv.: M.I.
Pontosan ugyanaz történt és történik, amit Ady már akkor meglátott és leírt. Azt hiszem, ennyi elég is.
Tisztelt Radulovic Zsuzsa!
Igen bátor az előző kijelentése!
Úgy látszik, Ön nem él itt közöttünk.
És úgy látszik, az Ön Ady imádata - ami a verseletet illetően nagyon is érthető - tisztán látását elhomályosítja, s egy, a hiteles Ady-képpel való szembesüléstől elrettenti.
Ha tévednék, és mégsem így lenne, akkor hadd hívjam föl a figyelmét egy Ady-kortársnak Adyt búcsúztató írására (Tormay Cecil), egy tanulmányra (Tompos László: Ady tévedései és igazsága ) valamint egy kortársunk írására, ez a Tormay Cecil írása után olvasható. (Megjegyzem: e szerző előtt sem ismert, hogy Ady Endre házitanítója Tisza István volt..,..)
A szocializmusban oktatottakhoz hasonlóan én magam is egyoldalú ismeretanyaghoz jutottam. Ady igazi énjével lépésről-lépésre szembesültem. Egy nagy olvasottsággal rendelkező személytől hallottam kb. húsz évvel ezelőtt az első, igen elgondolkodtató mondatot.
http://api.ning.com/files/BdFIdh8v3rnM4nQwfDUtpagI60II*BKPx4Kioz1T3IU5n*cuf6QzlHcms1vymyOfXgKMJyY4KabpCuKDD5qEtXmDkXianAZi/Adytvedseisigazsgai.pdf
http://kkbk.blog.hu/2011/01/28/tormay_cecile_ady_endre
Az sem baj, ha mindezek nem eléggé meggyőzőek az Ön számára.
Maradjon meg a hitében!
De ha szabadna kérnem, a másképp vélekedőket, a több tudással valamint a hazai és nemzeti tapasztalatokkal rendelkezőket ne tótum-faktumozza, és ne kérjen rajtuk számon olyan élményeket, amelyekhez - életkorát tekintve - Ön sem juthatott hozzá. (ld. világháborúk, katonáskodás, stb. felsorolását…)
Vannak azonban olyanok, akiknek családtagjaik találkoztak Adyval, sőt olyanok is, akiknek szülei Ady rokonsági köréhez tartoztak.
A tárgyszerű vitatkozás gyümölcsözőbb a vagdalkozásnál, és egyenesebb is. Utalnék Bodóné beszédére (amikor tőle a bor árát kérik.)
Üdvözli: M.I.
Radulovic Zsuzsanna megsértődött,ugyanabba a hibába esett,mint az a valaki,aki nem tud túllépni az árnyékán.Sajnálatos.Nemzetek vezetésére csak nagy emberek hivatottak,nagy ember annyi,mint lelki nagyság,emelkedett jellem,akaraterő,..és...mindenek fölött erkölcsi egység.Adyban ezek mind hiányoznak.Ady nem nyomorgott.Nem volt katona.Nem vitték fogságba, nem éhezett,házát nem rombolták le,kardot nem fogott,igaz,soha életében nem dolgozott,sem magáért,sem a szüleiért,sem a magyar népért,melyet ott alázott meg ahol jó pénzt kapott érte.És kapott.Egész életére tragikus sors árnyéka borult,anélkül,hogy ennek a tragikus sorsnak hősévé tudott volna válni.És ő jól érezte magát e tragikus sorsban.Miből gondolja,kedves R.Zs.,hogy amai ember nem érzi át bizonyos korok gazságait?Mondjuk Tisza István korát?Elárulásunk és az 1848-as purimot a császári főtisztekkel,Budapesten,a zsinagógában,miközben nagyjainkat akasztották a "rokonok"?Miközben Petőfit vitték /vagy ölték/?A Deák "féle kiegyezést,mely nyomort hozott a magyarságra,és jogot adott egy olyan népcsoportnak amely itt élt ugyan, de soha nem közeledett a magyarság felé,soha nem illeszkedett be társadalmi közösségébe?Megvetve a föld népét,vérét nem ontotta soha érte?Dehogynem éreztük át..a mai napig érezzük egyre erősebben.Egyre kegyetlenebbül..Üdvözlettel:Gondor4
Nem vagyok sértődős.
Nem olyan kis ember Ő, hogy a kritizálni merők megérthessék!
Megjegyzés küldése
Kedves Kommentelők!
A könnyebb és legfőképp az értelmesebb kommunikáció biztosítása érdekében, szeretnénk mindenkit arra kérni, hogy a hozzászólásaitokat valamilyen névvel tegyétek meg.
Ez a "Profil kijelölése mint:" legördülő menüben a "Név/URL-cím" lehetőséget választva, majd a név beírása után az URL sort üresen hagyva, végül a "Tovább" gombra kattintva egész egyszerűen megtehető.
Köszönjük!
Radical Puzzle