Vasárnap este, miután végigfutottam a fősodratú hírportálok napi antiszemitizmus-rettegését, miután kellőképpen elmerültem az egyes közszereplők, a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapja alkalmából kiadott nyilatkozataiban, már kellőképpen felkészülve az eseményre, izgatottan vártam a híreket Olaszországból. A neten lázasan figyeltem a római webkamerákat, hogy magam is szemtanúja legyek annak, amikor Róma városa a Római Zsidó Közösséggel karöltve lekapcsolja a Colosseumot sötétedés után megvilágító reflektorokat, így tiltakozva a magyar nemzeti radikálisok „antiszemita tettei és kijelentései” miatt.
„Ma egy európai ország az antiszemitizmus rémálmában él, a múltba, a harmincas évekbe való visszaugrással. Mi olasz és európai polgárok ezt nem tűrhetjük. Azt tudni, hogy Magyarországon barna ingben mennek a parlamentbe, az utcán masíroznak és egyedül arra gondolnak, hogy zsidókat vagy izraelieket listázzanak. Ez merénylet az évtizedek alatt újraépített értékek ellen és elborzaszt bennünket. De nem maradunk közömbösek. A közömbösség az intolerancia szövetségese.” – mondta néhány napja Riccardo Pacifici, a Római Zsidó Közösség elnöke, amikor bejelentette a nagyszabású dávid-csillagos performansz tervezetét az újságíróknak.
A nagy felhajtás és a magyarok állítólagos nácisága miatti világszerte, így Olaszország-szerte is meglévő széles társadalmi felháborodás aztán meg is látszott a meghirdetett rendezvényen. A Colosseum lábainál az esti órákban szépen kezdtek gyülekezni az emberek és mire az első szónok, az izraeli állampolgárságra hajtó Fiamma Nirenstein a pódiumra lépett, a helyszíni beszámolók szerint az örök város mintegy 3 millió lakosa közül, már ott álldogáltak legalább 200-250-en. A ”tömeg”, tekintettel az ügy mérhetetlen súlyára később sem lett nagyobb, bár az igaz, hogy akik ott voltak, azok elégedetten nyugtázták, hogy kialudtak a fények. Szemben a turisták tucatjaival, akik nem nagyon értették, hogy miért pont akkor kell takarékoskodni az energiával, amikor ők épp esti pompájában akarják fotózni az amúgy méltán híres épületet.
Azonban ezek az apróságok senkit sem érdekeltek a szervezők közül. Nekik csak az volt a fontos, hogy ajvékolhattak egy jót a „xenofób tetteket és ideológiákat éltető magyar szélsőjobboldaliak ellen.” És ha jól belegondolunk, végül is igazuk van. A világon mindenhol, minden a legnagyobb rendben, az emberek mindenütt dalolva, mosolyogva járkálnak az utcán, gyakran össze is ölelkeznek a világbéke és a szeretet jegyében. Süt a nap, a madarak csiripelnek a fákon. Bezzeg Magyarországon…
Az egész történet finoman szólva is szánalmas, de arra tökéletesen megfelel, hogy akik eddig itthon még nagyjából elhitték a fősodratú média által közvetített felvilágosult, nyugati világkép nagyszerűségét, azok most biztosan elgondolkodnak azon, hogy egy, a helyzeténél fogva lényegében döntési lehetőség közelében sem lévő magyar párt megszólalásainak világméretű problémaként való bemutatása indokolt-e. Azok talán elgondolkodnak azon, hogyha ez a dolog így ki lett forgatva, így fel lett nagyítva, akkor más, a zsidókat érintő, agyonpropagált kérdések vajon mennyire futnak a valósággal.
És a történtek után talán többen rájönnek arra is, hogy a zsidók irányította globalista propaganda addig él, amíg a tömegek komolyan veszik, amíg az emberek elhiszik, hogy csak ez a viszony- és értékrendszer az, amiben élni lehet. Az egész cionista világkép vége, a hanyatlás pedig akkor kezdődik, amikor a tömegek eljutnak arra a szintre, hogy végignézve a prominenseiken, elolvasva róluk szóló híreket, kitör belőlük a röhögés. Így vagyunk ezzel a vasárnapi római színjátékkal is. Mert ezen már csak röhögni lehet, annyira átlátszó, annyira beteges ez az egész.
Ezért aztán balliberált okostónik elő hát az újabb ötletekkel, elő az újabb performanszokkal!
Öltöztessétek feketébe a Big Bent, fessétek rózsaszínre az Eiffel-tornyot, graffitizzétek össze Stop the Hungarian radicals feliratokkal a Siratófalat. Jelentsétek ki, hogy esténként, amikor lefekvés előtt lekapcsolják az emberek a csillárokat a Dohány utcai lakásokban, vagy a világ összes zsidónegyedében, akkor az nem más, mint tiltakozás a magyar antiszemitizmus ellen.
Még, még még. Ne álljatok meg! Gyerünk tovább!
Még több kabarét!
5 kommentek:
Igaza van a cikknek: az erőltetett kultuszok röhejbe fulladnak végül.
Hovatovább eléggé unalmas ez a holokauszt téma, mert a vízcsapból is ez folyik. Ha az ember érzett is szánalmat a "holokauszt" áldozatok iránt, az mostanra már elmúlt, ugyanis annyira túlspírázzák ezt a témát, hogy vagy rezignáltságot, vagy rosszabb esetben dühöt vált ki az emberekből. Számos ember megnyilatkozását hallottam a témában (s ők nem voltak sem jobboldaliak, sem radikálisok), hogy már a könyökükön jön ki az egész. Olyankor lekapcsolják a tv-t, vagy a rádiót. És napról napra még jobban ráerősítenek a témára. A kevesebb több lenne. Ha nem ez a téma bukkanna fel minden áldott nap a médiában, akkor az emberek sokkal komolyabban vennék, de hát a fiúk kissé túllőttek a célon.
Mint véleményem szerint Mel Gibson a Krisztus filmjében. Alkotásában olyan magasra fokozta a szenvedést, az emberi aljasságot, és annyi ketchupot (művért)használt fel benne, hogy ezzel átesett a ló túlsó oldalára. Bennem csak rezignáltságot okozott és nem tudtam azonosulni a főszereplő szenvedésével, mivel már unalmas volt kissé a patakokban folyó vér. Ezzel együtt nem leszólni akarom Gibsont. Ő nagyszerű színész és rendező. Az Apocalypto-ban például remekül eltalálta a megfelelő arányt.
Egy a tanulság az egészből, hogy; néha a kevesebb hatásosabb. Ezt nem tudják azok, akik állandóan a holokauszt témát nyomatják. Hála Istennek!
A többségnél a röhögésnek esélye sincs. Sokan rájönnek a turpisságra, ám a nagyja sötét marad sajnos. Ebből következik, hogy kár várni a "feleszmélésre", csak a hagyományos, évezredek alatt jól bevált módszer marad.
Föl kellene már fogni minden népnek : ha gyűlölik a zsidókat az csak a zsidóknak rossz. Arra pedig már herzl tivadar is rájött, hogy ahol a zsidók megjelennek, ott rövid időn belül elkezdik gyűlölni őket. Mivel azonban a zsidó önmagát tekinti a világ alapkövének, minden esetben azt fogja hinni, hogy a felé áradó gyűlöletnek csak gyűlölő bűnössége lehet az oka. Mivel minden más (nem zsidó) ember a szemükben alacsonyabb rendű, a szavai hiteltelenek és nem többek számára a kutyaugatásnál. Ezért a felébresztés, a meggyőzés lehetetlen.
P mester
Muszáj ugye felszínen tartani, beszélni róla, cikkezni róla, ugyanis a holokauszt köré egy egész iparág épült. Emberek ezrei élnek meg belőle, így nem engedhetik meg, hogy az emberek ráunjanak, vagy ne legyen többé beszédtéma. E sorok mentén érthető, hogy muszáj a bolhából elefántot csinálniuk, máskülönben elzáródnak a pénzcsapok.
Megjegyzés küldése
Kedves Kommentelők!
A könnyebb és legfőképp az értelmesebb kommunikáció biztosítása érdekében, szeretnénk mindenkit arra kérni, hogy a hozzászólásaitokat valamilyen névvel tegyétek meg.
Ez a "Profil kijelölése mint:" legördülő menüben a "Név/URL-cím" lehetőséget választva, majd a név beírása után az URL sort üresen hagyva, végül a "Tovább" gombra kattintva egész egyszerűen megtehető.
Köszönjük!
Radical Puzzle