Kilencen maradtak

Akárhogy is nézzük, akárhogy is közelítjük meg a kérdést, a tény az tény marad. Mindössze kilencen lettek végül. De rosszabb esetben is csak ötvenen.

A százkilencvenháromból.

És ezen már nem változtathat semmi sem. Megannyi gáncsoskodás, megannyi aljas háttérmunka ellenére a döntés megszületett. Az ENSZ tagországainak túlnyomó többsége nemet mondott a cionista pofátlanságra, nemet mondott a gátlástalan területrablásra és New Yorkban megszavazta a Palesztin Nemzeti Hatóság azon kérését, hogy a világszervezet ismerje el Palesztinát tagság nélküli, megfigyelői státusszal rendelkező államként.

Mindössze kilenc ország, az Egyesült Államok, Kanada, Izrael, Csehország, Panama, Palau, Mikornézia, Nauru és a Marshall-szigetek állt ki egyértelműen és a legvégsőkig a cionista érdekekért. 41 ország, köztük Magyarország is pedig úgy szavazott, hogy nem szavazott. Azaz végeredményben közel háromszor annyian szavaztak Palesztinára, mint amennyien a nemmel szavazók és tartózkodók összesen voltak. Azt gondolom, ez mindent elárul a mai folyamatokról, és jól mutatja, hogy mekkora népszerűségnek örvend ”a közel-kelet egyetlen demokráciája”a világban.

A mostani ENSZ-döntés után a palesztinoknak lehetőségük lesz arra, hogy csatlakozzanak a különböző világszervezetekhez és nemzetközi intézményekhez. Ezek közül a legfontosabb a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC). Ha ez megvan, akkor újra és immár eredményesen is kérvényezhetik, hogy a bíróság vizsgálja ki a 2008-2009-es gázai háború alatt történt visszaéléseket. Tavaly az ICC ugyanis elutasította ezt a kérdést mondván, „Palesztina csak megfigyelő entitásként vesz részt az ENSZ munkájában”, így nincs jogkörük eljárni az ügyben. Azonban idén szeptemberben Fatou Bensouda, az ICC új főügyésze már jelezte, hogy a közgyűlésben esedékes szavazás új helyzetet teremthet.

Az új helyzet mostanra előállt. Innentől pedig nem lesz már akadálya annak, hogy a palesztinok vizsgálatot kezdeményezzenek háborús bűncselekmények és emberiesség elleni bűntettek miatt. Ez pedig komoly következménnyel is járhat. A perbefogástól való félelem már eddig is arra késztetett bizonyos izraeli politikusokat és katonai vezetőket, hogy ne utazzanak külföldre, ahol esetleg őrizetbe vehetnék őket, mint háborús bűnösöket. Ezek után ennek a lehetősége még inkább megnőhet.

Talán nem túlzás azt állítani, hogy a zsidó állam a fennállása óta még nem szenvedett el akkora diplomáciai vereséget, mint a mostani ENSZ-döntés. Valószínűleg tudják ezt ők is, mert a reakciók még az eddigi aljasságokon is túlmennek.

A palesztin államiság elismerésére válaszul Izrael először bejelentette, hogy vissza fog tartani mintegy százmillió dollárnyi, a palesztinok javára beszedett adót és más pénzalapot, majd közölték, hogy rövidesen engedélyezni fogják, annak a 3000 új lakásnak a létrehozását, amelyeket a Kelet-Jeruzsálem és a ciszjordániai Maale Adumim telep közötti vitatott, úgynevezett E1 övezetben építenének meg. A telepek kettévágnák Ciszjordániát, veszélyeztetve a jövőbeli palesztin állam életképességét.

A New Yorkból visszatérő Mahmúd Abbász palesztin elnököt több ezer híve hatalmas üdvrivalgással fogadta Rámalláhban, a Palesztin Hatóság székhelyén. Abbász hazatértekor azt mondta az őt éljenző tömegnek: „Most már van államunk”.

Már csak az országhatárt kéne meghúznotok. Mihamarabb. A világ most veletek van.