Elütöttem egy tárgyat

A 2003-as év elején a világ számos országából érkezetek békeaktivisták a Gázai övezetbe, akik szerették volna megakadályozni a zsidó katonaság teljesen törvénytelen akcióját. Mindannyian az 1949-es genfi egyezmény előírásainak akartak érvényt szerezni, melynek értelmében egy megszálló hatalomnak semmilyen körülmények között nincsen joga az uralma alatt álló nép lakóházait lerombolni. 2003. március 16-án Rafahban, egy kisebb csoport aktivista megpróbálta meggátolni, hogy az izraeli megszállók elpusztítsák egy palesztin család otthonát. Köztük volt a 23 éves Rachel Corrie, aki pontosan tudta, hogy a pusztítás oktalan, aki pontosan tudta, hogy az izraeliek által keresett csempészalagútról, terroristák bujtatásáról nincs szó…


2003. január 23.
Ez egy börtön, de a börtönőrök úgy gondolták, hogy túl nagy, és most össze akarják zsugorítani. Az itt élő emberek érzik az óceán levegőjét, de soha nem láthatják a tengert. Hogy milyenek a gyerekek? Egy nyolcéves, Ali nevű kisfiú az érkezésem előtti napon halt meg. Látni akart egy tankot, csak meg akarta nézni, mire szétlőtték a fejét.

2003. február 1.
Megnyugodtam. Azt hiszem, fontos, amit csinálunk. Olyan emberekre van szükség, akik tudják, hogyan kell az ittenieket segíteni, akik nemcsak a maguk látványos szolidaritási show-ját akarják a nagy nyilvánosság előtt megrendezni.

2003. február 3.
Itt vagyok Rafahban, egy 140.000 lakosú városban, aminek közel hatvan százaléka menekült. Jelenleg az izraeli hadsereg tizennégy méteres falat épít az egyiptomi határ és Rafah közé, és ezzel a senki földjét alakítja ki. A helyi menekültügyi bizottság szerint eddig 602 házat romboltak le.

2003. február 4.
Arra kérlek benneteket és akárkit, aki némi érdeklődést mutat irántam, hogy ittlétem arra ösztönözzön mindenkit, hogy utánanézzen az izraeli-palesztin konfliktusnak és az Egyesült Államok szerepének.

2003. február 17.
Mama, szeretlek. Nagyon hiányzol. Az a rémálmom volt, hogy mi ketten egy olyan házban voltunk, amit kívülről tankok és buldózerek támadtak meg. Rachel

2003. február 18.
Csak azt akarom mondani, hogy módszeres, alattomos népirtásnak vagyok a tanúja. Félek. Megkérdőjelezem az emberi természet jóságába vetett hitemet. Ezt a népirtást meg kell állítani.

2003. március 12.
Papa, egy dolgot tudok csinálni, a fantáziába menekülök. Azt képzelem, hogy csak egy hollywoodi filmben vagy egy televíziós show-ban vagyok.

2003. március 16.
- 30-as a 2-es Mackónak.
- 2-es Mackó a 30-asnak, vétel.
- Elütöttem egy tárgyat.
- Vétel. Úgy néz ki, hogy a Mackótól ütést kapott valaki, aki valószínűleg súlyos állapotban van.
- Hogy van az illető? Te láttad őt?
- Igen, láttam őt, szerintem meghalt.

A 2003-as év elején a világ számos országából érkezetek békeaktivisták a Gázai övezetbe, akik szerették volna megakadályozni a zsidó katonaság teljesen törvénytelen akcióját. Mindannyian az 1949-es genfi egyezmény előírásainak akartak érvényt szerezni, melynek értelmében egy megszálló hatalomnak semmilyen körülmények között nincsen joga az uralma alatt álló nép lakóházait lerombolni.

2003. március 16-án Rafahban, egy kisebb csoport aktivista megpróbálta meggátolni, hogy az izraeli megszállók elpusztítsák egy palesztin család otthonát. Köztük volt a 23 éves Rachel Corrie, aki pontosan tudta, hogy a pusztítás oktalan, aki pontosan tudta, hogy az izraeliek által keresett csempészalagútról, terroristák bujtatásáról nincs szó. Pontosan tudta, mert a célba vett házban dr. Szamír Maszri palesztin gyógyszerész és családja lakott, a lány Gázai övezetbeli szállásadója.

Corrie megpróbálta megakadályozni, hogy a közelgő buldózer elérje a célját. Előbb felmászott a járműre, hogy beszéljen a gépet vezető katonával, majd leült a pusztulásra ítélt ház előtti földútra. Narancsszínű láthatósági mellényt viselt, amit a buldózert vezető katona is jól láthatott. S ekkor bekövetkezett az, amit józan ember elképzelni is képtelen: a Caterpillar D9-R típusú katonai buldózer keresztülhajtott a fiatal lányon, majd visszatolatott…

„Rachel integetett és kiabált a jármű vezetőjének, hogy álljon meg. A sofőr azonban nem hallgatott rá, ezért a lány egy kisebb földkupacra lépett föl a fenyegetően közeledő monstrum előtt. A többi aktivista is teli torokból üvöltött, az egyikük megafonon keresztül kiabálta a kegyetlen sofőrnek, hogy álljon meg. Rachel elesett, nem tudott elugrani, lába valószínűleg a gép alá szorult, amely aztán keresztülment rajta” - idézi fel a borzalmas jelenetet az egyik szemtanú.

Mikor a buldózer elindult visszafelé, a többiek odarohantak a lányhoz. Borzalmas látvány fogadta őket. Rachel testét vér borította, mozogni nem tudott. „Eltört a gerincem” - suttogta elhaló hangon. Ezek voltak az utolsó szavai. Barátai próbálták megtámasztani a fejét, és beszéltek hozzá. De nem lehetett rajta segíteni. A közelben tartózkodó izraeli katonák semmiféle segítséget nem nyújtottak…

A történtek után a lány szülei előbb Amerikában, majd Izraelben indítottak polgári peres eljárást a lányukat meggyilkoló izraeli hadsereg ellen. A család először 2005-ben, Amerikában kereste az igazát, de az amerikai bíróság megalapozatlannak találta a feljelentést. Ezután Sidney és Craig Corrie 2010-ben a haifai kerületi bíróságon nyújtott be keresetet Izrael állam ellen, amelyben az izraeli hadsereg felelősségének elismerését és 1 amerikai dollár kárpótlást követeltek lányuk halála miatt.

A per a múlt héten ért véget. Odéd Gerson, a Haifai Bíróság bírája elutasította a Corrie-szülők keresetét mondván, „az elhunyt saját magát hozta veszélyes helyzetbe, az elhunyt halála baleset következménye volt, amelyet az elhunyt idézett elő, s mindez történt annak ellenére, hogy az izraeli hadsereg mindent megkísérelt az elhunytnak és társainak a helyszínről való eltávolítása érdekében. A buldózer és annak működtetői harcászati műveletet hajtottak végre ellenséges tűz alatt. Rachel Corrie halála baleset következménye - ezért a család kártérítésre nem tarthat igényt...”

Azt hiszem, ezt már teljesen felesleges bármilyen módon is kommentálni. Ehhez már nem kell semmilyen magyarázat. A cinizmus és az aljasság kéz a kézben tapos át mindenen.

Rohadjatok meg!