Ez mennyiben érint titeket?

Hogy mennyire volt, mondjuk úgy ízléses a magyar kormány magatartása az azeri baltás gyilkos ügyének kezelése kapcsán, arról azt hiszem egész hosszasan el lehetne vitatkozni. Nem kétséges, hogy vannak, pontosabban hogy lehetnek elfogadható érvek pro és kontra is. Nem kétséges, hogy valahol igazuk van azoknak, akiknek felfordul a gyomra, akik azzal vádolják a kormányt, hogy néhány milliárdnyi állampapír vásárlásának fejében, szabadon engedtek egy gyilkost, de ugyanígy megérthető azok álláspontja is, akik hideg, racionális fejjel gondolkodnak és a várható gazdasági előnyökért, elfogadhatónak tartanak egy ilyen lépést…


Hogy mennyire volt, mondjuk úgy ízléses a magyar kormány magatartása az azeri baltás gyilkos ügyének kezelése kapcsán, arról azt hiszem egész hosszasan el lehetne vitatkozni. Nem kétséges, hogy vannak, pontosabban hogy lehetnek elfogadható érvek pro és kontra is. Nem kétséges, hogy valahol igazuk van azoknak, akiknek felfordul a gyomra, akik azzal vádolják a kormányt, hogy néhány milliárdnyi állampapír vásárlásának fejében, szabadon engedtek egy gyilkost, de ugyanígy megérthető azok álláspontja is, akik hideg, racionális fejjel gondolkodnak és a várható gazdasági előnyökért, elfogadhatónak tartanak egy ilyen lépést.

Így aztán azt gondolom, ezt a vitát nem nagyon érdemes tovább boncolgatni, mert az igazság valahol félúton, a két álláspont között lehet. A magyar lépés ugyan nem volt túl ízléses, de ezzel akárhogy is nézzük, a magyar embereket nem érte hátrány, ha pedig az azeriek tényleg itt hagynak 2-3 milliárd eurót, azzal mi, magyarok, ha ízléses, ha nem, mindannyian nyerünk. Arról már nem is beszélve, hogy az eljárás elvileg minden tekintetben jogszerű volt. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy erkölcsileg nem volt necces és persze azt sem vitatom, hogy az örmények felháborodása ne lenne teljesen jogos.

Azonban történt, ami történt, az ügyre innentől már nekünk, magyaroknak van a szereplők közül legkisebb befolyásunk. Annak fényében meg pláne így van, vagy így lehet, hogy egyesek már a NATO szerepét feszegetik a történések mögött mondván, hogy a néhány hónapja bejelentett NATO reform értelmében a tagállamok kormányai kötelesek a mindenkori NATO vezetés utasításait azonnal és maradéktalanul végrehajtani. Így akár előfordulhat az is, hogy az azeri katona kiadatása Azerbajdzsánnak nem csak a magyar külpolitika ügye, hanem igazából a NATO külpolitikai lépéseinek egyike. De legyen bármilyen nagypolitikai törekvés is a háttérben, nekünk azért érdemes odafigyelni az ügy belpolitikai utórezgéseire is, mivel az ismét széles rálátással mutatta meg a honi, magukat demokratának nevező pártok idiotizmusát és szánalmasságát.

A történet kapcsán feltörő hőbörgések sorát az elempé nyitotta. Jávor Benedek sápadtan mondta bele a kamerákba: „az ügy nagyon rosszat tett Magyarország nemzetközi megítélésének. Ami az elmúlt napokban történt, az a cinizmusnak és az ostobaságnak olyan vegyüléke, amely világosan bebizonyította, hogy Orbán Viktor alkalmatlan a Magyar Köztársaság képviseletére és vezetésére.” Aztán, mint aki feltalálta a spanyolviaszt, arcán egy félmosollyal végül bejelentette a párt megoldási javaslatát: „Az LMP nevében felszólítom a kormányt, hogy a nemzetközi átszállítási egyezményre hivatkozva követelje Ramil Sahib Safarov visszaszállítását Magyarországra.”

Azért valljuk meg, ez már valami. Ez már ötlet. Szinte már látom, ahogy OV fogalmazgatja a kis levelet: kedves azeriek, küldjétek már vissza ezt Safarov gyereket, mert nem ezt ígértétek. Azok pedig azonnal lefogják az újdonsült nemzeti hőst, és a következő géppel már repítik is Budapestre. Azért kíváncsi lennénk, hogy ezt a remek kis ötletet Benedek egyedül hozta-e össze, vagy valaki segített neki? Az utóbbira tippelnék, egyedül mégsem lehet ekkora hülye.

Ha a történet itt véget érne, már az sem lenne gyenge, de az igazság az, hogy a java még hátra van. Megszólalt ugyanis Ferenc is az ügyben. A táncoslábú az iskolakezdés kapcsán rendezett haknishowján vette terítékre az azeri kérdést: „Csendben és fajdalommal mondom. Az a kormány, amelyik harminc ezüstért engedi eladni az ország tisztességét, az a kormány, amelyik gyilkost enged ki megérdemelt börtönbüntetéséből, az a kormány erkölcstant ne vezessen be az iskolákban. Mert ez a kormány az erkölcstelenség kormánya. Ez a kormány tartson távolságot a mi gyermekeinktől, a mi gyermekeink tisztességétől és erkölcsétől. Mert ez a kormány csak megrontani tudja a gyermekeinket, de felemelni nem tudja.”

Az egészben az volt a szerencse, hogy ez a nagytudású demokrata, az erkölcs mintapéldánya a szabad ég alatt tartotta meg a beszédét. Minden más esetben komoly gondok adódtak volna a plafonnal. De mielőtt még valaki azt gondolná, hogy ezzel felértünk a csúcsra, annak jelezném, hogy az még kicsit odébb van. Oda Mesterházy Atti kalauzolta el az érdeklődőket: „Magyarország ismét szégyenpadra kényszerült egy miniszterelnöki döntés miatt. Orbán Viktor eladta Magyarország becsületét. (…) Egyetlen magyart sem hagyhat hidegen, hogy Örményországban harag és gyűlölet tárgya lett Magyarország. (…) Amennyiben a miniszterelnök maga hozta meg a döntést (…) és szándékosan futni engedett egy gyilkost, akkor érdemes újraértelmezni a hazaárulás fogalmát.”

Mondja ezt Atti, akit az abszolút nem zavart, hogy mielőtt még bármi is kiderült volna az üggyel kapcsolatban, mielőtt még egyátalán tájékozódhatott volna, az elvtársak Kovács Lászlóval az élen már értesítették az örményeket a saját véleményükről súlyosan elítélve Magyarországot a kialakult helyzetért.

„Örményországban harag és gyűlölet tárgya lett Magyarország” – ajvékolja lényegében egyöntetűen a sakálkórus. Ez „egyetlen magyart sem hagyhat hidegen” – visszhangozzák a felvilágosult demokraták, miközben megállás nélkül lapátolják a guanót.

A gyanútlan szemlélődőben pedig a hányinger mellett, csak egy kérdés motoszkál: ha a történet egyetlen magyart sem hagyhat hidegen, akkor ez mennyiben érint titeket?