Birobidzsán

Az átlagember nem tudja, hogy a zsidóknak már Izrael előtt is volt egy sajátságos kis országuk, mégpedig a Szovjetunió keretein belül. A neve a magyar térképeken Zsidó Autonóm Terület, igazából azonban Birobidzsán, amit a Biro és a Bidzsán folyóiról kapott. Létrejöttének oka Sztálin nagy népességtologató, áttelepítgető mániája volt. 1927-től kezdődően indult meg a zsidó etnikum átirányítása az addig nem létező, ám kimondottan a számukra kiválasztott zsidóországba a Távol-Keleten a kínai határ mellett.


Mai ésszel, mai értékrenddel, mai világképpel nehéz felfogni, hogy milyen lehetett a Szovjetunió az 1920-as, 1930-as években. A történetírás és a filmipar sémákkal traktál bennünket, a hétköznapok valósága nyilván sokkal tarkább lehetett annál a lebutított tételnél, hogy sztálini terror volt, és slussz. Sajnos nagyon kevesen olvassák már Ilf és Petrov remek könyveit, a Tizenkét széket vagy az Aranyborjút. Pedig érdemes, sőt szórakoztató is. Árnyaltabb képet kapunk az atmoszféráról.

Birobidzsán, a nagy zsidóáttelepítési projekt sem egyszerűen brutális deportálás volt. Önként lehetett jelentkezni, és valóban sokan maguktól mentek. Még agitprop, mai szóval reklámkampány is volt hozzá, ecsetelve az új haza, a romlatlan természeti környezet, a mezőgazdálkodási életforma előnyeit. Még távoli országokból, például Argentinából, sőt az USA-ból is érkeztek jelentkezők. A Joint nevű amerikai zsidószervezet kifejezetten támogatóan és konstruktívan állt a dologhoz. Talán az is közrejátszott ebben, hogy olyasmit vizionálhattak, mint Amerikában a Vadnyugat meghódítása, a végtelen távlatok, az előrenyomulás.

Akár be is jöhetett volna…
(De nem jött be, dadus! – mondaná Alfonzó, aki maga is zsidó volt.)

Sztálin nem szerette a zsidókat. (Putyin sem szereti, de őt nem merik macerálni.) Ehhez hozzáadódott az, hogy a magántulajdon és a magánvállalkozás nagyon nem illeszkedett a szovjet ideológiába, lendületesen folyt a felszámolásuk, és így a döntően kiskereskedelemmel, vigéckedéssel, pénzügyekkel és hasonlókkal foglalkozó zsidók tömegesen maradtak egzisztencia nélkül, állandó feszültségforrást jelentve. Közben pedig folyt a lakosság kiáramoltatása a szűzföldekre, a hatalmas néptelen területek gazdasági meghódítása a közjó számára, és sokan hittek is benne, sőt valóban lelkesedtek iránta. Logikusnak és kézenfekvőnek tűnt, hogy na végre a zsidók is kapjanak saját területet, ott mezőgazdálkodjanak, boldoguljanak maguknak, egyúttal az oroszok is megszabadulnak tőlük.

Emlékszik még valaki a Távol Moszkvától című könyvre?

Maga a terület 8000 km-re fekszik Moszkvától az Isten háta mögött a kínai határnál, bár nem elszigetelve, mert a Transzszibériai Vasút mentén. Mérete Magyarországának mintegy egyharmada. A betelepítés kezdetekor szinte lakatlan, a népsűrűség négyzetkilométerenként egy fő. Civilizáció vajmi kevés volt, mindössze néhány kisebb-nagyobb falu és két pici városka távol-keleti színvonalon.

Nosza, itt volt az alkalom bemutatni a Tehetségeseknek, hogy mire képesek. Kiszipolyozni való őslakosság híján a saját erejükből kellett kialakítani a megélhetésüket.
Ehhez segítséget kaptak az államtól a szükséges eszközök, berendezések és felszerelések formájában. Ugyanúgy, ahogyan más telepesek is abban a korban. A szovjet rendszer keretei között önállóságot is kaptak, még a közigazgatás nyelve is a jiddis lehetett, és cirill helyett héber betűket használhattak akár. Noha kétségtelen, hogy az 1938 körüli nagy tisztogatások idején itt is voltak kivégzések, miért éppen itt ne lettek volna.

A természeti közeg nem volt valami fényes, bár a mai Izrael sivatagjánál azért mégiscsak kedvezőbb. Kevés volt a megművelhető föld, és az éghajlatot a nyári nagy párásság jellemezte. Nemigen sikerült a növénytermesztés felvirágoztatása. Megpróbálkoztak az állattenyésztéssel, főleg szarvasmarhával, de azokat ázsiai betegségek támadták meg. Keserves lehetett.

A zsidó telepesek létszáma a csúcson mintegy ötvenezer volt. Szovjetunióbeli méreteknél és ekkora területre ez nem sok. Főleg ha azt vesszük, hogy a második világháború idején a megszállással fenyegetett részektől való nagy távolság külön vonzóerőt kellett jelentsen.

Aztán az egész művelet fokozatosan ellaposodott és Sztálin halála után annyiban hagyták. Aki maradni akart, az maradhatott, sokan visszaköltöztek oda, ahonnan jöttek, vagy kivándoroltak Amerikába, Izraelbe. Helyükre máshonnan beköltöző oroszok és egyéb népek jöttek. A zsidó jelleg etnikai és kulturális nyomai megmaradtak, de már inkább csak a múltat idézik.

Az ötlet elvileg nem lett volna teljesen rossz. Ám a szovjet rendszert átható bumfordi idiotizmus miatt túl sok olyan elem került bele a megvalósítása során, amik miatt ez is kudarccal végződött. Jobb terület kiválasztásával talán vonzó példa keletkezhetett volna. Márpedig mindmáig léteznek letelepedésre alkalmas üres helyek a Földön, és mindmáig van igény a problematikusan összekeveredett népességek egymástól szétválasztására. Nem is csak zsidók vonatkozásában.