Szegedi-ügy: Madarat tolláról…

Vasárnap este, amikor először olvastam a hírt, hirtelen azt gondoltam, hogy ez valami vicc. Aztán az első megdöbbenés után eszembe jutott, hogy a se a hvg.hu, se a nol.hu nem humormagazin, még akkor sem, ha nagyrészt valóban röhejesek azok az írások, amelyek az oldalaikon nap mint nap megjelennek. Végül úgy döntöttem, hogy megvárom mi lesz ebből, hogy másnap talán már többet lehet tudni, hogy talán majd valaki kiad egy rövid közleményt, miszerint félreértés történt. Vagy valami hasonló. Azonban nem jelent meg helyreigazítás, nem jelent meg semmi, csak maga az eredeti hír került fel szinte az összes magyar hírportál címlapjára: Szegedi Csanád rabbihoz ment. Elnézést kért és ellátogat Auschwitzba is…


Vasárnap este, amikor először olvastam a hírt, hirtelen azt gondoltam, hogy ez valami vicc. Aztán az első megdöbbenés után eszembe jutott, hogy a se a hvg.hu, se a nol.hu nem humormagazin, még akkor sem, ha nagyrészt valóban röhejesek azok az írások, amelyek az oldalaikon nap mint nap megjelennek. Végül úgy döntöttem, hogy megvárom mi lesz ebből, hogy másnap talán már többet lehet tudni, hogy talán majd valaki kiad egy rövid közleményt, miszerint félreértés történt. Vagy valami hasonló. Azonban nem jelent meg helyreigazítás, nem jelent meg semmi, csak maga az eredeti hír került fel szinte az összes magyar hírportál címlapjára: „Szegedi Csanád rabbihoz ment. Elnézést kért és ellátogat Auschwitzba is.”

Ma már minden kétséget kizáróan tudható, hogy a hír igaz, hisz azt már Szegedi Csanád is megerősítette: „Az elmúlt hónapokban olyan hatások értek, amelyeknek a feldolgozásához több emberrel is beszélnem kellett. Református lelkésszel, hagyományőrző barátokkal és a családdal is átbeszéltük az elmúlt időszak eseményeit. Úgy gondolom, hogy Köves Slomó a magyarországi zsidóság legautentikusabb képviselője, ráadásul az ő nagyszülei is sokáig eltitkolták előtte zsidó származásukat.” – kezdte az élménybeszámolót Szegedi, majd elmesélte, hogy a találkozón elnézést kért Köves Slomótól azért, hogy ha az elmúlt időszakban olyan kijelentést tett volna, amivel esetleg megbántotta a magyarországi zsidókat. Majd így folytatta: „Elmondtam neki azt is, hogy még az idén ellátogatok Auschwitzba, hogy lerójam kegyeletemet az áldozatok előtt”.

A találkozó után megszólalt Köves Slomó is, aki sajtóközleményében így fogalmazott: „Szegedi Csanád magánemberként keresett fel. Mint rabbi – származástól és morális előélettől függetlenül – minden válsághelyzetbe jutott embert, és különösen egy származásával most szembesült zsidót kötelességem fogadni. Egy ilyen találkozás nem a feloldozásról, hanem a lehetséges útválasztásokról szól. (…) A jelen szituációban úgy gondolom, hogy Szegedi Csanád egy jóvátételi, önismereti, újraértékelési és egy nehéz tanulási folyamat kellős közepén van, amelynek – mindannyiunk reménye és érdeke szerint pozitívan kellene végződnie. Az, hogy ez így fog történni vagy sem, az elsősorban rajta múlik, nekünk azonban a zsidó vallási tanítás szerint minden lehetséges segítséget meg kell adnunk.”

Mit mondhatnánk erre?

Igazi szívszorító történet. Ezért aztán morzsoljunk el egy apró kis könnycseppet a szemünk sarkában, aztán gyorsan vegyünk elő egy közepes méretű nylonzacsit és okádjunk bele.

Azt hiszem ez az egész Szegedi-történt kezd lecsúszni egy ZS-kategóriás szappanopera szintjére, amit ha kívülről néznénk, még akár a maga módján szórakoztató is lehetne. Azonban ez most a valóság, amiben a legdurvább az, hogy mi, radikálisok vagyunk benne a statiszták. Mi, akik most csak kapkodjuk a fejüket a döbbenettől, és azt találgatjuk, hogy miként lett a mi közösségünkből egy kurva nagy trágyadomb, ahol most már megállás nélkül fröcsög a szar.

De talán az egészben nem is ez a legrosszabb, mert ilyen azért máshol is előfordult és előfordul. A nagyobb gond szerintem inkább az, hogy a nagy guanó dobálás közepette egyre inkább csökken az esélye annak, hogy a felvetődött problémákra értelmes válaszok szülessenek. Mert az igazság az, hogy ma már csak kérdések vannak, amiket valószínűleg soha senki nem fog megválaszolni, pontosabban senki nem fog tudni hitelt érdemlően megválaszolni.

Mert vajon mi lehetett az oka a további bomlasztáson, a tovább botrányon kívül annak, hogy Szegedi önként jelentkezett Kövesnél egy kis seggnyalásra?

Vajon mi lehet az oka, hogy a Jobbik vezetése hallgat az ügyben? Vajon mi lehet az oka, hogy a hírt se a Jobbik honlapja, se a Barikád nem hozta le? Vajon miből gondolják, hogy ezen az ügyön reakció nélkül tovább lehet lépni?

Vajon mi lesz azokkal a borsodi jobbikosokkal, akiket Szegedi miatt rúgtak ki a pártból? Vajon mi lesz azokkal a borsodi alapszervezetekkel, amiket az elnökség feloszlatott, mert ki merték mondani, hogy Szegedi egy szarházi? Mielőtt valaki félreértene, nem Endrésikről, nem Ambrusról beszélek, hanem azokról az átlagemberekről, akik az elmúlt években szinte mindent beáldoztak az ügyért, a mi ügyünkért. Velük mi lesz? Őket ki fogja megkövetni? Nekik és rajtuk keresztül az összes radikálisnak ki fogja hitelt érdemlően azt mondani, hogy tévedtünk, ne haragudjatok, rosszul mértük fel a helyzetet?

Az a Szabó Gábor, aki még néhány héttel ezelőtt is a körömszakadtáig védte Szegedit? „A Jobbik Országos Elnöksége számára kiemelten fontos Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a mozgalom megerősítése, s ezt a feladatot csak arra vagyunk képesek és csak arra akarjuk bízni, akinek képességeiben és személyében maximálisan megbízunk. Ez pedig Szegedi Csanád.” Ugye még mindenki emlékszik ezekre a sorokra?

Vagy Vona Gábor fog odaállni a becsapott, megtévesztett radikálisok tömegei elé? Mit fog mondani? Mi újat fog tudni mondani azok után, hogy végig asszisztált Szegedi hazugságához? Milyen hihetőt tud mondani azok után, hogy még néhány napja is barátjának és igaz magyar embernek nevezte Szegedit? És vajon milyen barát az, aki ha már lebukott nemhogy háttérbe vonulna, és csendben maradna, hanem tovább bomlasztja a már amúgy is elbizonytalanított közösséget? Madarat tolláról – mondja a szólás, és ugye mindannyian tudjuk, hogy hogy szól a folytatás.

„Megdöbbentem” – mondta Köves Slomó miután Szegedi bejelentkezett hozzá egy kis nyálcserére, de az igazság az, hogy Köves döbbenete egy apró kis pont a mi döbbenetünkhöz képest.

Arról már nem is beszélve, hogy talán nem túlzok, és sajnos szinte biztos, hogy nem tévedek, ha azt mondom: a történtnek ez még messze nem a vége…