Ami az elmúlt két hétben kiszorult a hírekből

Az elmúlt hetekben alapvetően a londoni olimpiai játékokra figyelt a világ közvéleménye. Minden híradásban, minden háttérműsorban a s portesemények, az elért eredmények, vagy éppen az elszenvedett kudarcok elemzése volt a fő téma, szinte teljesen kiszorítva ezzel a vezető hírek sorából a közéleti és gazdasági történésekről szóló beszámolókat. Azonban olimpia ide, aranyérmek oda a világ ezen időszak alatt sem állt meg. A játékok kezdetekor is zajló geopolitikai folyamatok az elmúlt két hétben is folytatódtak, tovább terelve az európai társadalmakat a teljes összeomlás felé…


Az elmúlt hetekben alapvetően a londoni olimpiai játékokra figyelt a világ közvéleménye. Minden híradásban, minden háttérműsorban a sportesemények, az elért eredmények, vagy éppen az elszenvedett kudarcok elemzése volt a fő téma, szinte teljesen kiszorítva ezzel a vezető hírek sorából a közéleti és gazdasági történésekről szóló beszámolókat. Azonban olimpia ide, aranyérmek oda a világ ezen időszak alatt sem állt meg. A játékok kezdetekor is zajló geopolitikai folyamatok az elmúlt két hétben is folytatódtak, tovább terelve az európai társadalmakat a teljes összeomlás felé.

Miközben a többség a tévék képernyőjére tapadva nézte a londoni megnyitó varázslatos képeit, a Standard & Poor's az eddigi stabilról a leminősítés lehetőségére utaló negatívra rontotta Görögország mélyen spekulatív államadós-besorolásának kilátását. A lépés egészen pontosan azt jelenti, hogy az eddigi, a befektetésre ajánlott szinttől nyolc egységgel lejjebb álló görögök besorolása mellé most odabiggyesztettek egy negatív kilátást is.

A hitelminősítő azzal indokolta a döntést, hogy „a görög államháztartási konszolidációs program végrehajtásának késedelmei és a gazdasági környezet folytatódó romlása miatt, a görög kormánynak már valószínűleg az idén további külső finanszírozásra lesz szüksége, aminek következtében a görög GDP a jövő év végéig tartó időszakban az IMF-EU programban szereplő előrejelzéssel szemben, várhatóan több mint kétszeresével zuhan.”

Azt gondolom, nem kell gazdasági szakembernek lennünk ahhoz, hogy S&P lépése kapcsán feltegyük a kérdést: vajon mit számít, hogy egy lényegében már nagyon lejjebb nem minősíthető, szinte a totál nulla kategóriába sorolt országot további negatív kilátással látnak el, amit ráadásul egy olyan indokkal tesznek meg, ami már hónapok óta ismert nem csak a szakemberek, de a téma iránt érdeklődő lelkes amatőrök előtt is?

A válasz a kérdésre a bejelentés pillanatában még nem volt egészen egyértelmű, de néhány nap elteltével minden tisztává és világossá vált. A leminősítés esélyének hírére ugyanis előkerült a Nemzetközi Valutaalap, az Európai Unió és az Európai Központi Bank közös szóvivője és felszólította Athént a hitelekért vállalt magánosítási program felgyorsítására, ami a trojka szerint nagyon lassan halad.

A globalisták azt szeretnék, pontosabban azt követelik a görögöktől, hogy a repülőterektől a kikötőkig, a postától a közlekedési vállalatokon és a bányákon át egészen az energiaszolgáltatókig és a termőföldekig mindent privatizáljanak, mert szerintük ez javítja majd az ország versenyképességét és ezzel lehet majd elkerülni az újabb leminősítést.

A privatizációból várható bevétel a trojka előzetes számításai alapján 2015-ig elérheti a húszmilliárd eurót is, ami akárhogy is nézzük igazán szép summa. Az egésszel csak annyi a probléma, hogy a befolyó pénz a görög állam adósságának csak a töredéke, egészen pontosan akkora összeg, mint amennyi deficitet két év alatt hoztak össze. Azaz ha a görögök eladnak tényleg szó szerint mindent, a GDP-hez mért adósságuk akkor sem csökken. Ennek pedig az a nagyon egyszerű oka, hogy a megszorítások és a kitermelhetetlen kamatok miatt a GDP immár harmadik esztendeje minden évben kevesebb, hála a 2009 óta tartó EU-IMF javasolta gazdaságpolitikának.

De a helyzet a szélesebb tömegek szempontjából nem csak Görögországban válságos. A Goldman Sachs által Olaszországban hatalomba ültetett Mario Monti gátlástalanul kiszolgálja a gyarmatosítókat, miközben magasról tesz az olaszok problémáira. Így Olaszországot nem kell egyelőre felszólítani semmire sem, mivel az olasz kormány lelkiismeretfurdalás nélkül árverez el több száz műemlék palotát, kolostort, templomot, fürdőt és egyéb ókori régiséget, így téve komfortossá az ország költségvetését.

Mindeközben a Goldman Sachs a második negyedéves jelentése szerint 92%-kal csökkentette az eszközei között található olasz államkötvények arányát. A cég olasz államadóssággal szembeni kitettsége a március végi 2.51 milliárd dollárról június végéig 191 millió dollárra csökkent. Magyarul miközben az országban folyik a szabadrablás, aközben az azt irányító cég kezd kivonulni az ország mögül. Aztán amikor már megvan a zsákmány, jöhet a beborítás, aztán újabb hitelekkel a talpra állításnak nevezett folyamat, azaz a totális rabszolgatársadalom kiépítése.

Hasonló állapotok uralkodnak Spanyolországban is, de ott már annyival előrébb tart a folyamat, hogy a napokban, a Sierra de Cadiz régióban, ahol a munkanélküliség már meghaladja a 40%-ot éhséglázadás tört ki. Munkanélküliek csoportjai besétáltak két nagyáruházba, majd alapvető élelmiszerekkel pakolták tele a bevásárlókocsijaikat és fizetés nélkül akartak távozni. Az egyik esetben ezt a helyi rendőrség megakadályozta, azonban Ecija városában sikeresen meglovasítottak húsz, élelmiszerekkel megpakolt bevásárlókocsit.

Az akciót a SAT elnevezésű szakszervezet hozta tető alá. A zsákmányt jótékonysági szervezeteknek adományozták, akik már képtelenek boldogulni a segítséget kérők tömegével. A szakszervezet egyik tisztviselője azt nyilatkozta, hogy nem érzi magát bűnözőnek, mivel ők csak a kizsákmányolókat zsákmányolták ki a megmozdulás keretében.

Hogy mi fog történni a következő hónapokban, az azt gondolom a most zajló az európai eseményeket elnézve, szinte megjósolhatatlan. Azonban azt talán nem túlzás kijelenteni, hogy az euróválság csak most kezdődik majd el igazán. Ha Görögország után, Olaszország és Spanyolország is a bedőlés határára kerül, a következmények felboríthatják nem csak az európai, hanem a globális status quot is. Persze lehet, vagy inkább minden valószínűség szerint ez is a cél.

A világ újrafelosztása megállíthatatlanul és kendőzetlenül itt zajlik a szemünk előtt.