Mélytorok

Amikor megérkeztek az első hírek Áder János izraeli útjáról, már akkor látszott, hogy ez a látogatás azért ez elég durva menet lesz. Az persze senki előtt nem volt kétséges, hogy a magyar köztársasági elnök hűen a honi politikai elit tagjaihoz, majd nagy átéléssel és bő nyállal kényezteti a héberek hátsóját, azonban az, ami végül történt, szerintem felül múlt minden várakozást. Áder elnök úr ugyanis úgy gondolta, hogy csontig nyalni ma már kevés, mondhatnánk nem elég kifejező magatartás az egyik gyarmat helytartójától, ezért aztán emelt a téten és úgy döntött, hogy inkább a politikai mélytorok az, ami megfelelően képes kifejezi azt az érzést, amit ő magában hordoz…

Áder Jani Izraelben tökélyre fejlesztette a politikai perverziót

Amikor megérkeztek az első hírek Áder János izraeli útjáról, már akkor látszott, hogy ez a látogatás azért ez elég durva menet lesz. Az persze senki előtt nem volt kétséges, hogy a magyar köztársasági elnök hűen a honi politikai elit tagjaihoz, majd nagy átéléssel és bő nyállal kényezteti a héberek hátsóját, azonban az, ami végül történt, szerintem felül múlt minden várakozást. Áder elnök úr ugyanis úgy gondolta, hogy csontig nyalni ma már kevés, mondhatnánk nem elég kifejező magatartás az egyik gyarmat helytartójától, ezért aztán emelt a téten és úgy döntött, hogy inkább a politikai mélytorok az, ami megfelelően képes kifejezi azt az érzést, amit ő magában hordoz.

Így aztán nem is volt semmi meglepő abban, hogy előjáték gyanánt a köztársasági elnök első útja a Siratófalhoz, a judaizmus szent helyéhez, a rómaiak által lerombolt második zsidó templom maradványához vezetett. Erős kezdés – gondolhatták sokan, de a nap végére ez már senkinek sem jutott eszébe, mert Áder bejelentette, hogy magyarországi látogatásra hívta meg Simon Pereszt. Igen, azt a Simon Pereszt, aki nem oly rég egy tel-avivi gazdasági fórumon azzal kérkedett, hogy „az izraeliek az egész világon befektetnek, fölvásárolják például Lengyelországot és Magyarországot”. De ez az apróság Ádert nem nagyon aggasztotta. Könnyedén átsiklott e felett és végül már azt fejtegette nagy részletezettséggel, hogy számára mérföldkő ez az izraeli látogatás, mivel ez az első Európán kívüli kétoldalú tárgyalása, amit most Jeruzsálemben folytat le.

Azért erre tényleg büszke lehet a mi Janink, ez kétségtelen.

Azonban a történések java még ekkor hátra volt. Tegnap a köztársasági elnök természetesen ellátogatott a Jad Vasem Intézetbe, aztán tárgyalt Netanjahu miniszterelnökkel, majd beteljesítve a hétfőn megkezdett orális aktust, beszédet mondott a Kneszetben, a Raoul Wallenberg tiszteletére rendezett jeruzsálemi megemlékezésen:

„Itt és most azok emléke előtt is fejet kell hajtanunk, akiknek nem adatott meg a megmenekülés esélye. 6 millió ilyen ember emlékét őrizzük. 6 millió nőét és férfiét. 6 millió gyermekét és felnőttét. 6 millió szeretetben fogant és szeretetre születetett teremtményét. 6 millió szertefoszló álomét és reményét. 6 millió meggyötört, emberi méltóságától és életétől megfosztott áldozatét. Közülük több százezren magyar állampolgárok, zsidó honfitársaink voltak. (…)

A magyar állam a holokauszt idején nem tett semmit a zsidók megmentése érdekében, csak szemlélte a vérzivatart. Tétlenül nézte, ahogy deportálják és elpusztítják őket. (…)

A holokauszt máshoz nem fogható szenvedéstörténet, a teremtett világ fokozhatatlan tragédiája!”

Valljuk meg, ez utóbbi mondat egész egyszerűen felülmúlhatatlan. Ez beírja mindörökre magát a történelembe. Ezt még az ex-taxis Németh Sándor is megirigyelheti. Sőt, még az is előfordulhat, hogy legközelebb már, mint szállóige fog ez a mondat feltűnni egy molinón, a Vidám Vasárnap díszleteként.

Nem tudom mit gondoltak a metéltek Áder látogatása előtt, de szerintem ilyen politikai perverzióra, ilyen megalázkodásra, ilyen térden csúszásra még ők sem számítottak. A csornai charlesbronson felül múlt minden várakozást. És tegyük hozzá mindjárt azt, hogy ezzel szembe köpte a magyar társadalmat is. Hisz milyen magyar politikus, milyen hazáját szerető ember az, akinek más országok fájdalma fontosabb és fájóbb, mint a saját népéé?

Arról már nem is beszélve, hogy már maga a látogatás ténye önmagában azt jelzi, hogy Magyarország meghunyászkodik, behódol egy másik országnak. Vajon mi történt volna, mi lett volna, mondjuk akkor, ha az előzmények fordítva történnek meg? Ha a néhány héttel a látogatás előtt Magyarország persona non grata-nak nyilvánítja Izrael második számú közjogi méltóságát úgy, ahogy azt a zsidók tették Kövér Lászlóval? Vajon eljött volna az izraeli államfő utána hozzánk megalázkodni?

A felvetés, a kérdés persze csak költői, hisz mindannyian tudjuk, hogy mi a válasz. Mindannyian tudjuk, hogy minek kellett volna történnie normális esetben akkor, ha Magyarországot olyanok vezetnék, akik államférfiként és nem egy gyarmat helytartóiként viselkednek.

Egyszerűen hányinger ez az egész.

Végül pedig nem marad más, mint az unalomig ismételt, de sajnos újra és újra mindig feltehető kérdés:

Van még ennél lejjebb?