Heródesék nem változnak...

Néha kell egy vers, egy gondolat. Egy halvány fény, mely utat mutat, mely felvidít, vagy éppen elgondolkodtat a rohanó hétköznapok és a mindennapok hülyeségei közepette. Néha kell egy vers, melynek egy-egy sora a fejünkben marad, amit aztán utána akár napokig hurcol magával az ember. Néha kell egy vers, hogy rádöbbenjünk arra, hogy ugyan múlik az idő, de az igazi nagy kérdések nem igazán változnak, hogy vannak örökérvényű gondolatok, amelyek ugyanúgy igazak voltak tíz, húsz, ötven, száz évvel ezelőtt, mint ahogy igazak mai is. És néha kell egy vers, ami néhány sorban mindent elmond a világról.

Ma Alföldi Géza 1949-ben íródott gondolata: Heródesék nem változnak...

Akkor Heródesnek hívták,
Máma talán Pálnak, Jóbnak,
Csak a nevek cserélődtek,
Valójában nem változtak!
Akkor karddal gyilkoltattak,
Megfizetett bérenc-mással,
Rágalommal ölnek máma,
Halomszámra: hazugsággal.

Ülnek a hatalom örvén
Bársonyfedett arany trónra.
Akkor kardra támaszkodtak,
Ma bombára s lángszórókra.

Vágyuk: arany, hírnév, jólét,
Hatalom és örök élet.
S hiába a házuk körül
Ezerszám az őrök: félnek.

Akkor Jehovát idézték,
Ma Istenre hivatkoznak.
S egy istenük van, az arany!
Az volt tegnap, s az lesz holnap.

Rettegnek az igazságtól,
Egyszer valaki csak támad,
S halkan mosolygó szavával
Véget vet a hazugságnak.

Ölnek, lopnak, csalnak, csennek,
Szeretetnek nincs hely bennük.
A jóságról nem hallottak.
Nincs szépségük, nincsen lelkük.

Hazudnak ma épp, mint tegnap,
S holnapután: reggel, este...
S mézes-mázos törvényszóval
Tőrt vetnek a szeretetre.

Ártatlanok vére csorran.
Hullák piramisa épül.
Sátánt raknak az oltárra
Báránybőrbe mintaképül.

Éjszakáik: mámor, kéjek,
Csalót náluk mirtusz fogad:
Akkor késsel, ma mesékkel
Megölik a Krisztusokat.

Minden másul, szebbül, jobbul,
Elsöpri a mát egy holnap.
Változik a föld, az ég csak:
Heródesék nem változnak!




Alföldi Géza
A Kárpátokon majd találkozunk
1949