A gyanútlan szemlélődő már-már azt gondolná, hogy ezek az őskövületek, ezek az agyhalottak már régen kihaltak. De nem. Néha-néha előjönnek és koszorúznak egyet. Néhány hete Kádár János születésnapját ünnepelték, most a hétvégén meg a halála miatt szomorkodtak. A műsor nem sokban különbözött. De miért is különbözött volna? Végülis mindegy, mi van, csak lehessen lobogtatni egy kicsit a vörös zászlót miközben érctorkok harsogva zúgják a szélnek a dalt. És persze Thürmer Gyulának is kell, hogy legyen valamilyen fórum, ahol hívei előtt kedvére ápolgathatja Kádár hazug kultuszát.
A gyanútlan szemlélődő már-már azt gondolná, hogy ezek az őskövületek, ezek az agyhalottak már régen kihaltak. De nem. Néha-néha előjönnek és koszorúznak egyet. Néhány hete Kádár János születésnapját ünnepelték, most a hétvégén meg a halála miatt szomorkodtak. A műsor nem sokban különbözött. De miért is különbözött volna? Végülis mindegy, mi van, csak lehessen lobogtatni egy kicsit a vörös zászlót miközben érctorkok harsogva zúgják a szélnek a dalt. És persze Thürmer Gyulának is kell, hogy legyen valamilyen fórum, ahol hívei előtt kedvére ápolgathatja Kádár hazug kultuszát.
És Thürmer élt is a lehetőséggel.
Beszédében olyan dicső képet festett fel azokról az időkről, hogy a jelenlévő elvtársak kövér könnycseppeket morzsolgatták a szemük sarkában, miközben erősen vágyták vissza az akkori időket. „Az emberek Kádár János halálhírére elsírták magukat az utcán, de nem szólta meg őket ezért senki. Mindannyian éreztük: elveszett valami, ez az ország már soha nem lesz az, mint korábban” – mondta Gyula főelvtárs, majd így folytatta: „Kádár Jánosnak annak idején sikerült az, ami 1989 óta egy miniszterelnöknek sem. Akkoriban fejlett volt az ipar és a mezőgazdaság, míg 23 év kapitalista uralom után jószerével semmire nem lehetünk büszkék. A Kádár-rendszerben mindenki tudott dolgozni, aki akart, ma azonban másfél millió ember felesleges a munkaerőpiacon.”
Azonban Thürmer elvtárs azt valahogy már elfelejtette kifejteni, hogy attól, hogy akkoriban mindenkinek volt munkahelye, még korántsem biztos, hogy dolgozott is. Az emberek valóban ott voltak a szerszámok mellett, de munkáról beszélni azért nem mindig lehetett. Az egész nem volt más, mint bujtatott munkanélküliség, aminek az árát végül az ország fizette meg. A fejlett iparról pedig csak annyit, hogy az elvtársak a pénzt nem forgatták vissza a termelőeszközök fejlesztésére, aminek a következtében zömében, semmit érő, rossz termékeket gyártottunk, sokszor eladhatatlanul, de ez sem volt érdekes, hisz a KGST majd átveszi címszóval minden jó volt. A szorgalmas ember pedig látva, hogy a lusta is ugyanannyit keres, mint ő, visszavett a teljesítményéből és a kis maszek dolgait csinálgatta a végén már munkaidőben is.
A rendszer alapjaiban fenntarthatatlan volt.
De a megemlékezésen arról sem esett nagyon szó, hogy Kádár a szovjet rendszer gátlástalan kiszolgálójaként szovjet módra iparosított, kolhozosított, hogy a kiskapus rendszer bevezetésével belenevelte az emberekbe a korrupciót, hisz protekcióval anno mindenhez hozzá lehetett jutni. És az sem került Thürmer beszédében nagyon kidomborításra, hogy Kádár elvtárs Fekete Jánossal karöltve, már 1982-től elkezdte kiárusítani az országot. Gyakorlatilag innentől kezdve indult el az elvtársak biznisze. Szavakban minden a népé volt, a gyakorlatban viszont szép lassan minden a párttársak tulajdonába került. És innen már egyenes út vezetett a kilencvenes évek szabadrablásáig.
A Kádár-korszak alatt alapozódott meg mindaz, ami miatt ma ott tartunk, ahol. Az akkori kommunista vezetők és utódjaik, hatalmukat átmentve lettek a leggátlástalanabb ”üzletemberek”, belőlük lett a mai tolvaj, a hazudozó, az országot eladósító siserahad gerince. A kapcsolati tőkéjük tette lehetővé, hogy szétlopják az országot, közben pedig fennhangon énekelték az Internacionálét.
Megy a nyilvánvaló hazudozgatás a megszépített múltról, és még mindig vannak olyanok, még itt a radikális táboron belül is, akik bedőlnek ennek, akik nosztalgiával gondolnak vissza a kádári időkre. Látva és tapasztalva a mai állapotokat sokakban fogalmazódik meg az a gondolat, hogy a mai világ sem fenntartható, hogy a mai világ bizonytalanságai mellett, az akkori idők felülről irányított ”biztonsága” elviselhetőbb életet jelentett. De ne tévedjünk el. A mai világ mocskossága nem igazolja, nem menti fel és legfőképp nem teszi jobbá az akkori világ mocskát. Akik ebben hisznek, becsapják magukat. A mai időket nem lehet, pontosabban tévedés összehasonlítani az akkori évtizedek mindennapjaival.
És végül.
A Munkáspárt elnökének abban teljesen igaza van, hogy Kádár Jánosnak annak idején sikerült az, ami 1989 óta egy miniszterelnöknek sem. Ez így van.
Sikerült kivégeztetnie több ezer magyar embert.
És a nagy nosztalgiázásban azért, ezt aztán végképp nem kéne elfeledni…
A gyanútlan szemlélődő már-már azt gondolná, hogy ezek az őskövületek, ezek az agyhalottak már régen kihaltak. De nem. Néha-néha előjönnek és koszorúznak egyet. Néhány hete Kádár János születésnapját ünnepelték, most a hétvégén meg a halála miatt szomorkodtak. A műsor nem sokban különbözött. De miért is különbözött volna? Végülis mindegy, mi van, csak lehessen lobogtatni egy kicsit a vörös zászlót miközben érctorkok harsogva zúgják a szélnek a dalt. És persze Thürmer Gyulának is kell, hogy legyen valamilyen fórum, ahol hívei előtt kedvére ápolgathatja Kádár hazug kultuszát.
És Thürmer élt is a lehetőséggel.
Beszédében olyan dicső képet festett fel azokról az időkről, hogy a jelenlévő elvtársak kövér könnycseppeket morzsolgatták a szemük sarkában, miközben erősen vágyták vissza az akkori időket. „Az emberek Kádár János halálhírére elsírták magukat az utcán, de nem szólta meg őket ezért senki. Mindannyian éreztük: elveszett valami, ez az ország már soha nem lesz az, mint korábban” – mondta Gyula főelvtárs, majd így folytatta: „Kádár Jánosnak annak idején sikerült az, ami 1989 óta egy miniszterelnöknek sem. Akkoriban fejlett volt az ipar és a mezőgazdaság, míg 23 év kapitalista uralom után jószerével semmire nem lehetünk büszkék. A Kádár-rendszerben mindenki tudott dolgozni, aki akart, ma azonban másfél millió ember felesleges a munkaerőpiacon.”
Azonban Thürmer elvtárs azt valahogy már elfelejtette kifejteni, hogy attól, hogy akkoriban mindenkinek volt munkahelye, még korántsem biztos, hogy dolgozott is. Az emberek valóban ott voltak a szerszámok mellett, de munkáról beszélni azért nem mindig lehetett. Az egész nem volt más, mint bujtatott munkanélküliség, aminek az árát végül az ország fizette meg. A fejlett iparról pedig csak annyit, hogy az elvtársak a pénzt nem forgatták vissza a termelőeszközök fejlesztésére, aminek a következtében zömében, semmit érő, rossz termékeket gyártottunk, sokszor eladhatatlanul, de ez sem volt érdekes, hisz a KGST majd átveszi címszóval minden jó volt. A szorgalmas ember pedig látva, hogy a lusta is ugyanannyit keres, mint ő, visszavett a teljesítményéből és a kis maszek dolgait csinálgatta a végén már munkaidőben is.
A rendszer alapjaiban fenntarthatatlan volt.
De a megemlékezésen arról sem esett nagyon szó, hogy Kádár a szovjet rendszer gátlástalan kiszolgálójaként szovjet módra iparosított, kolhozosított, hogy a kiskapus rendszer bevezetésével belenevelte az emberekbe a korrupciót, hisz protekcióval anno mindenhez hozzá lehetett jutni. És az sem került Thürmer beszédében nagyon kidomborításra, hogy Kádár elvtárs Fekete Jánossal karöltve, már 1982-től elkezdte kiárusítani az országot. Gyakorlatilag innentől kezdve indult el az elvtársak biznisze. Szavakban minden a népé volt, a gyakorlatban viszont szép lassan minden a párttársak tulajdonába került. És innen már egyenes út vezetett a kilencvenes évek szabadrablásáig.
A Kádár-korszak alatt alapozódott meg mindaz, ami miatt ma ott tartunk, ahol. Az akkori kommunista vezetők és utódjaik, hatalmukat átmentve lettek a leggátlástalanabb ”üzletemberek”, belőlük lett a mai tolvaj, a hazudozó, az országot eladósító siserahad gerince. A kapcsolati tőkéjük tette lehetővé, hogy szétlopják az országot, közben pedig fennhangon énekelték az Internacionálét.
Megy a nyilvánvaló hazudozgatás a megszépített múltról, és még mindig vannak olyanok, még itt a radikális táboron belül is, akik bedőlnek ennek, akik nosztalgiával gondolnak vissza a kádári időkre. Látva és tapasztalva a mai állapotokat sokakban fogalmazódik meg az a gondolat, hogy a mai világ sem fenntartható, hogy a mai világ bizonytalanságai mellett, az akkori idők felülről irányított ”biztonsága” elviselhetőbb életet jelentett. De ne tévedjünk el. A mai világ mocskossága nem igazolja, nem menti fel és legfőképp nem teszi jobbá az akkori világ mocskát. Akik ebben hisznek, becsapják magukat. A mai időket nem lehet, pontosabban tévedés összehasonlítani az akkori évtizedek mindennapjaival.
És végül.
A Munkáspárt elnökének abban teljesen igaza van, hogy Kádár Jánosnak annak idején sikerült az, ami 1989 óta egy miniszterelnöknek sem. Ez így van.
Sikerült kivégeztetnie több ezer magyar embert.
És a nagy nosztalgiázásban azért, ezt aztán végképp nem kéne elfeledni…
19 kommentek:
Egyébként nagyon komoly párt Thürmeré. Ha jól tudom kb. egy éve akcióztak a parlament előtt. Ötösöket szórtak szét a téren tiltakozásul az ellen, hogy a kormány kiveszi az emberek zsebéből a pénzt. A rendezvényen voltak hatan, és a rendőrök megbüntették őket szemetelésért.
Ötös.
Természetesen a mostani is, mint mindegyik, csak egy fenntartott rendszer. Érdekes módon ennek a milliárdnyi áldozatát szerte a világon nem regisztrálja senki. Hogy meddig tartható fenn, azt majd a jövő megmutatja. Harmadik pedig nincsen.
Évekkel ezelőtt valamelyik választáson , amikor én éppen az akkori MIÉP-re , vagy már a MIÉP-Jobbikra szavaztam , és ezt el is mondtam az ott jelen levőknek , a Munkáspárt szavazatszámláló küldötte bizalmasan azt mondta nekem , hogy tudom-e , hogy az ő programjuk valójában nagyon hasonlít a MIÉP által hirdetett eszmékhez , ezért össze kellene fognunk . Nem nagyon értettem egyet vele ........ .
Néha nekem is nosztalgikus érzéseim vannak a Kádár rendszerrel kapcsolatban . Vagyis inkább a '80-as évek végével kapcsolatban . Kádár az én életembe már nem nagyon szólt bele , akkor kezdtem dolgozni , voltak munkahelyek , igaz hogy keveset kerestem . Ez ilyen téves nosztalgia , mert nem a rendszer volt jó , hanem az , hogy akkor voltunk fiatalok , és a rendszer vége felé már lazult a párt szorítása , lehetett mellékesen keresni , lehetett utazni , de még megvoltak a munkahelyek , megvolt az "élni és élni hagyni" , mert mindenki lopott a munkahelyéről . Szóval , nekem 20 évesen mindegy volt , hogy lesz-e rendszerváltás vagy nem , mert nem érdekelt a politika , inkább a csajok , a pénz , a zene , az utazás . Mai fejjel már értem , hogy az egy rosszul működő világ volt , főleg , amióta többet tudunk az egykor volt Nagy- Magyarországról , a határon túl élő testvéreinkről , a volt politikai áldozatokról . Amíg csak az iskolában tanultam minderről , addig nem nagyon érdekelt . Biztos hogy voltak mai szemmel jobbnak vagy kényelmesebbnek tekinthető vonásai a Kádár rendszernek , de azokat nem szabad túlértékelni , és elfelejteni az igazi problémákat .
OK. Te loptál a munkahelyedről. Ez mostmár a te dolgod. De ne mindenkizzél.
Névtelen , remélem ezt humornak szántad , én legalábbis jót nevettem rajta ......... :-)
A lényeg: 56 tanúlsága. Még 1et ki nem bírnak! Ezért emelni kell az életszínvonalat! Kölcsönök árán is! Adni belőle szoc. testvíreknek,ellopni magunknak! Azért volt jobb, és azért rosszabb ma! Sok birka!
20 éve nincs "kádár rendszer"! Hova lett a nemzeti vagyon?
Ez a mindenki lopott, egy kicsit erős és rágalmazásnak minősül.
Kiskutyi: de ez a kérdés így csakis azért merülhet föl, mert AKKOR MÉG VOLT!
És vajon akkor miért vettek fel IMF-hitelt??? Mert a nép hőbörgött, hogy neki több kell. Ugyanúgy, mint most. Csak azóta százszor több hitelt vettek fel.
Sztanókám, egyáltalán nem találom viccesnek, pont, ahogy Regina írja, ez rágalmazás. Sőt erősen kétlem, hogy te akkor éltél. Ez a nyegle stílus az akkoriaknál nem divatos.
Akkor nézzél körbe a környezetedben kedves Regina ........ Ha 10-ből 8 vállalja , hogy igenis a cocializmus idején vitt haza a gyárból vagy bármilyen munkahelyéről ezt-azt , akkor szerintem már érvényesnek tekinthető az általánosítás . Kérdezném , hogy akik most annyira állítják , hogy ők nem loptak a munkahelyükről soha a nagy közösből , azok hol dolgoztak és milyen beosztásban ? Én sima gyári munkásként azt láttam , hogy az egyik kolléga a festéket , a másik némi vasanyagot , a harmadik Hypót vagy faanyagot vitt , vagy amire éppen szüksége volt otthon . Volt , aki a házát is a gyárból "szerzett" cuccból , a gyárból elkért gépekkel építette . Bizony , a közös tulajdonból kérni egy kicsit a főnöktől , hogy hazavihessem , az nem minősült bűnnek , és ez itt a lényeg !!! Ha volt a raktárban elég , akkor adtak . Csak vigyázni kellett , hogy a portán észre ne vegyék , mert hivatalosan persze ez lopás volt . De tudtommal így működött ez az egész országban . Ez volt az "élni és élni hagyni" . A nagyok nagyban loptak , a kicsik kicsiben ..... . És úgy hallottam , bár ezt most semmivel nem tudom alátámasztani , hogy maga Kádár is egyszer valami munkahelyről lopásos ügyben olyasmit nyilatkozott , hogy ha a szocialista dolgozó a gyárból hazavisz valami építőanyagot a saját háza építéséhez , az nem olyan vészes , mert azzal az építkezéssel is a cocializmust építi . Ezt a történetet nem tudom pontosan idézni , de éppen alátámasztja azt , amit mondok .
Aki pedig úgy érzi , hogy ő nem lopott , és rá nézve sértő az én általánosításom , hát akkor az ne vegye magára , és éljen a boldog tudatban , hogy ő akkor se vitt haza semmit , amikor még lehetett .......
Ennyi "Névtelen hőssel" nem tudok , és nem is akarok vitatkozni . Csak azt nem értem , hogy akkor miért is omlott össze a cocializmus , ha ennyi becsületes ember építette ...... . Meg azt sem értem , hogy miért volt egyes településeken minden fémtárgy ugyanolyan színűre festve , máshol miért hordtak egyforma gyakorlóruhát az utcán a férfiak , miért jött-ment a vállalati teherautó egész nap háztól-házig sóderrel meg egyébbel megrakva , miért tűnt el az építkezésekről gyakran a tégla , a cement , a villanykapcsolók meg a csaptelepek , miért terjedt el az a mondás , hogy "ha leejtesz egy szerszámot , az már nem koppan a földön" , és sok más hasonló , a korszakra igencsak jellemző dolgot.
De biztos én vagyok a buta , hiszen itt állítólag senki sem lopott .......
Ezek az esti mesék, amiket az akkori gyerekek olyan szívesen felcsippentettek a felnőttek beszélgetéseiből. Ma nem azzal foglalkozik-é szinte minden magyar, hogy mennyit lop a másik? A politikusok, a segélyen élők, a szomszéd (vajon miből telik neki erre, meg arra???) Ez akkor sem volt másképpen! Ehelyett a valóság úgy nézett ki, hogy a saját apám a hatvanas években egyetlen egyszer vitt el cementet egy építkezésről és két év letöltendőre ítélték, amit az utolsó percig le is töltött. Ebben már figyelembe volt véve, hogy kisgyerekes apa, mert különben még többet kapott volna. És messze nem ő volt az egyetlen ilyen az országban. Ugyanabban az időben és később is sorozatosan zárták be gyárak, tsz-ek és egyéb szövetkezetek, állami gazdaságok főkönyvelőit sikkasztásért. S ha már a kriminalitásnál tartunk, akkor ehhez még hozzá vehetjük, hogy rosszabb években történt 2-3 gyilkosság is országszerte.
Ferenc Jóska inasából kormányzó lett! Kádár inasából, meg senki! Gondolj bele, szegény gyula helyzetébe!
Igen, maga volt a megtestesült álom, persze... Érdekes, édesapám nem esti meseként látta, hogy lopják szét a gyárat ahol dolgozott, és hidd el, ott aztán nem kapott senki letöltendőt. De pl. az is mindent elárul, hogy a jelenlegi házunk (ami akkoriban épült) minden emelete más téglából van összehegesztve és az előző tulaj még dicsekedett is azzal, hogy milyen körülményes volt lenyúlni az alapanyagokat innen-onnan, de neki sikerült...
"Makai Eszter Akkor legalább értékeltük azt a kis pénzt, megtanították a szüleink mi a munka értéke. Ma a munka értékét lábbal tiporják."
Sztanó!
Most csak a felső tíz százaléknak van megengedve, hogy lopjon. De az nagyon. A többit meg szigorúan megbüntetik érte és egy életre tönkre teszik. Ez akkor most sokkal jobb!
Hogy is mondják? Ha a gazdag kifosztja a szegényt, az üzlet, ha a szegény védekezik ez ellen, az bűncselekmény.
Ha Szatnónak van rá szemtanúja, akkor biztosan úgy volt. Mindenesetre akkor meg lehetett élni tisztességesen úgy is, ha valaki nem seftelt, nem lopott, nem csalt és hazudozott, nem tukmált rá senkire, nem adott el senkinek semmit. Mégse kellett utcára kerülnie.
Megjegyzés küldése
Kedves Kommentelők!
A könnyebb és legfőképp az értelmesebb kommunikáció biztosítása érdekében, szeretnénk mindenkit arra kérni, hogy a hozzászólásaitokat valamilyen névvel tegyétek meg.
Ez a "Profil kijelölése mint:" legördülő menüben a "Név/URL-cím" lehetőséget választva, majd a név beírása után az URL sort üresen hagyva, végül a "Tovább" gombra kattintva egész egyszerűen megtehető.
Köszönjük!
Radical Puzzle