A lány, akinek otthon kellett maradnia, mert kimondta az igazságot

Hogy Voula Papachristou, a görögök 23 éves, éremesélyes hármasugró atlétája a történtek után nyomonköveti-e a londoni olimpia eseményeit igazából nem tudható, de hogyha ez mégis így van, akkor azt egyszerűbb esetben otthon a tévé előtt ülve, jobb esetben a helyszínen, a lelátón ücsörögve teheti csak meg, mivel ő nem vehet részt versenyzőként a harmincadik nyári játékokon. Pedig az eredményei kiválóak. A nemrég elért 14,58 méteres ugrásával mintegy fél méterrel előzi meg az idei világranglistán az őt követő vetélytársakat. De Voula mégsem állhat oda a távolugró gödörhöz, mivel a görög döntéshozók az utolsó pillanatban kizárták őt a Londonba tartó csapatból…

Voula Papachristou

Hogy Voula Papachristou, a görögök 23 éves, éremesélyes hármasugró atlétája a történtek után nyomonköveti-e a londoni olimpia eseményeit igazából nem tudható, de hogyha ez mégis így van, akkor azt egyszerűbb esetben otthon a tévé előtt ülve, jobb esetben a helyszínen, a lelátón ücsörögve teheti csak meg, mivel ő nem vehet részt versenyzőként a harmincadik nyári játékokon. Pedig az eredményei kiválóak. A nemrég elért 14,58 méteres ugrásával mintegy fél méterrel előzi meg az idei világranglistán az őt követő vetélytársakat. De Voula mégsem állhat oda a távolugró gödörhöz, mivel a görög döntéshozók az utolsó pillanatban kizárták őt a Londonba tartó csapatból.

Gondolom, most sokan arra gondolnak, hogy a sportolónőt doppingoláson, vagy valami hasonló vétségen érték és emiatt történt a kizárás. És gondolom, sokakban felmerül az a kérdés is, hogy mégis mit keres ez a téma egy közéleti blogon?

A válasz egyszerű. Voula Papachristou nem doppingolt, nem vétett semmilyen sportszakmai előírás ellen, egész egyszerűen csak elmondta a véleményét a hazájában folyó társadalmi állapotokról. A csapatból való kizárását egyetlen, a saját Twitter-oldalán közzétett mondata okozta: „Annyi afrikai van Görögországban, hogy a nyugat-nílusi szúnyogoknak bőven jut a hazai ízekből.”

Ennyi.

A helyi és az európai felvilágosultak természetesen azonnal óriási ajvékolásba kezdtek, aminek következtében a görögök olimpiai bizottsága a megfelelési kényszertől hajtva azonnal elhatárolódott a kijelentéstől, majd Izidorosz Kuvelosz csapatvezető múlt szerdán, a görög rádióban bejelentette a bizottság döntését: „Az ilyen rasszista hozzászólások elfogadhatatlanok, az olimpiai mozgalom értékeivel és eszméjével ellentétesek, ezért kizártuk őt a csapatból.”

A történethez adalékként még mindenképpen hozzátartozik, hogy Görögországban az elmúlt hónapokban rengetegen kapták el a szúnyogcsípések következtében terjedő, magas lázzal, hányingerrel, kötőhártya-gyulladással és bőrkiütésekkel járó nyugat-nílusi láz nevű betegséget. A híradások szerint a kór következtében Athénban egy ember meghalt és legalább öt másik esetben is súlyos fertőzést diagnosztizáltak. És nem szabad elhallgatni azt sem, hogy a járványtól függetlenül, a görög társadalom egyre jobban küszködik a zömmel Afrikából bevándorlók tömegeivel.

Voula Papachristou kijelentése így igazából nem volt más, mint a jelenlegi görög állapotok egy szemszögből való tömör összefoglalása. Még igazából azt sem lehet rámondani, hogy nyersen fogalmazott, hogy uszított volna. Mégis azonnal a legdurvább szankciót alkalmazták vele szemben, tönkretéve ezzel egy sportember négyéves munkáját, széttörve egy fiatal lány nagy álmát.

Talán nem túlzás azt mondani, hogy a görög atléta esete túlmutat önmagán, hisz az egy olyan világ képét vetíti előre, amiben már senki nem mondhatja el a véleményét, ahol az embert egyetlen mondata miatt is a legdurvább szankciók érhetik, ahol a liberált megmondóemberek olyan hatalomra tesznek szert, amivel eltaposhatnak mindenkit, aki nem az ő szájuk íze szerint fogalmazza meg a mondanivalóját.

Persze ezek a "demokratikus" elvárások csak az adósrabszolgaságba hajtott, lassan gyarmati szintre süllyesztett országokban érvényesek. Így például Izrael esetében ez már nem fontos. Ott simán és minden gond nélkül kitoloncolják a fekete-afrikai bevándorlókat mondván „a bevándorlók bűnügyi veszélyt jelentenek Izrael számára”. Sőt az olyan kijelentések sem okoznak semmilyen visszhangot az európai fajtársak körében, mint amelyet néhány hete Miri Regev, a Likud párt képviselője, az izraeli hadsereg korábbi szóvivője tett, amikor kijelentette, hogy „a szudáni bevándorlók rákos daganat a testünkön”. De nem verte ki a biztosítékot az sem az európai felvilágosultak körében, amikor Eli Yishai, izraeli belügyminiszter sürgette az afrikai bevándorlók eltávolítását az országból, mert szerinte „öngyilkosság lenne, ha az Izrael másként járna el.”

Vajon mi történt volna, ha a görög lány hasonlóképpen fogalmazza meg országa egyik legégetőbb társadalmi problémáját? Örökre kitiltották volna még a sportpályák környékéről is? Vagy egész egyszerűen azonnal felnégyelték volna?

Egész egyszerűen durván gyomorforgató az a gondolkodás, az az értékrend, ami manapság a felvilágosultnak és mélyen demokratikusnak mondott Európát jellemzi. De talán az még durvább, az még kétségbe ejtőbb, hogy az öreg földrész Uniójában élő társadalmak nem, vagy csak nagyon-nagyon lassan döbbennek rá arra, hogy mi folyik körülöttük, hogy mekkora átverés áldozatai, hogy egy szűk gazdasági és politikai elit elsőre jól hangzó elveken és szólamokon keresztül az elmúlt évtizedekben békésen bégető csordát csinált, több mint 500 millió emberből.

Nem akarok nagyon pesszimista lenni, de lesz ebből a rémálomszerű európai valóságból valaha ébredés?