Vihar előtti csend

Vasárnap este a globalisták fellélegezhettek. A görögök második nekifutásra, ha szűk többséggel is, de ismét azok kezébe adták a kormányzás lehetőségét, akik az elmúlt évtizedben eljuttatták őket oda, ahol most vannak, a totális szétesés szélére. A dögkeselyűk így aztán most ismét ott köröznek az ország felett. A választási eredmények még hivatalossá sem váltak, de az Európai Bizottság, a Nemzetközi Valutaalap és az Európai Központi Bank képviselői már azonnal jelezték: Athénba utaznak, hogy hogy újra megvizsgálják, hogy a görögök milyen „költségvetési és szerkezeti reformok” segítségével tudják mihamarabb legyőzni a válságot…


Vasárnap este a globalisták fellélegezhettek. A görögök második nekifutásra, ha szűk többséggel is, de ismét azok kezébe adták a kormányzás lehetőségét, akik az elmúlt évtizedben eljuttatták őket oda, ahol most vannak, a totális szétesés szélére. Hogy miért alakult így a történet, hogy milyen társadalmi folyamatok zajlódtak a háttérben, hogy az EU miként próbálta befolyásolni a választókat, azt elemzők hada még biztosan évekig vizsgálgatja majd, azonban az már most is megállapítható, hogy a görög összhangulatot minden bizonnyal egy nagyon erős kettősség befolyásolta. Egyrészt elegük volt azokból, akik idáig züllesztették az országot, elegük volt a felvilágosult európai kioktatásból, másrészt talán megijedtek attól, hogy elveszítik, elveszíthetik az ugyan már jelentősen lecsökkentett, de azért még meglévő jóléti vívmányokat.

Azért valljuk meg, ez valahol érthető. És ez még akkor is így van, ha ők is, és a világ közvéleménye is tudja, hogy ezzel nem oldódott meg semmi sem, hogy Görögország egy fikarcnyival sincs kijjebb a gödörből, mint volt egy héttel ezelőtt. Ugyan az európai okostojások kicsit megnyugodtak és az eddig felelőtlen, lusta, ingyenélő és lesajnált görögök hirtelen nagyon felvilágosultakká, europérekké és felelősségteljes választókká léptek elő, de ezen kívül lényegében semmi nem változott.

A dögkeselyűk most ismét ott köröznek az ország felett. A választási eredmények még hivatalossá sem váltak, de az Európai Bizottság, a Nemzetközi Valutaalap és az Európai Központi Bank képviselői már azonnal jelezték: Athénba utaznak, hogy újra megvizsgálják, hogy a görögök milyen „költségvetési és szerkezeti reformok” segítségével tudják mihamarabb legyőzni a válságot. „Készen állunk arra, hogy további támogatást nyújtsunk Görögországnak ezeknek a céloknak az elérése érdekében” – üzente Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke.

Azt hiszem, nem kell nagy gazdasági elemzőnek lennünk ahhoz, hogy lássuk: Görögország lényegében csődben van. A munkanélküliség 23 százalékos, a 30 éven aluliak több mint felének nincs állása. Az országnak 2013 végéig hozzávetőleg 95 milliárd eurónyi, 2014-ben további 58 milliárd eurónyi államadóssága jár le, amit szinte biztos, hogy képtelenek lesznek a piacról finanszírozni. Arról már nem is beszélve, hogy a kierőszakolt megszorítások ellenére, ha minden így megy tovább a következő években tovább fog növekedni a görög államadósság, 2014-ig egészen a GDP 180 százalékára.

Így aztán a mostani választás következménye nem más, mint az elnyújtott, lassú halál, mert az ország nem fog tudni megmenekülni se a csőd, se a teljes globalista kiszipolyozás elől. A piac lényegében már rég beárazta a görög csődöt. Ami most folyik az a végjáték. A pénzeszsákokon ülők, amit még lehet, azt elviszik, amit még lehet, azt felvásárolják. És ne legyenek kétségeink afelől, hogy el fognak menni addig, ameddig csak lehet. Görögország addig marad lélegeztetőgépen, amíg van még mit elhozni a hellénektől. Aztán amikor már senkinek sincs szüksége rájuk, akkor jöhet a beárazott csőd.

De most újra csend van.

„A görög nép nyilatkozott. Maradéktalanul tiszteletben tartjuk demokratikus választását. Továbbra is Görögország mellett állunk az európai család és az euróövezet tagjaként. Várakozással tekintünk az új görög kormánnyal való együttműködés elé és támogatjuk Görögországot abban az erőfeszítésében, hogy fenntartható pályára állítsa a gazdaságot” – mondta széles mosollyal Barroso, mintha minden probléma egycsapásra megoldódott volna.

Pedig nem. És a kérdés most már csak az, hogy a görög átlagember mikor döbben rá végérvényesen arra, hogy nincs kiút, hogy egész egyszerűen nem tudnak sehogy sem jól kijönni ebből a helyzetből, hogy egy olyan ördögi csapdába kerültek, amit súlyos veszteség nélkül képtelenség lesz elhagyni. Az újságok címlapjain most megnyugtató szalagcímeket lehet olvasni, az EU-ból érkező nyilatkozatok pozitívnak tűnnek. Egyelőre csend van.

Vihar előtti csend…