Így lesz egy sporteseményből politikai látlelet

Az elmúlt hetekben nyilvánosságra került nyilatkozatok és az egyes országok zsidó szervezeteinek felszólítása és nyomásgyakorlása már előrevetítette, hogy a világ egyik legnagyobb érdeklődéssel várt sporteseményét a cionisták mindenképpen a holokauszt-ipar egyik díszletévé akarják degradálni. Így aztán az igazi kérdés ma már nem is az, hogy ez sikerül-e nekik, hanem sokkal inkább az, hogy vajon hány nemzet vállal majd mindebben statisztaszerepet? Vajon lesz olyan csapat, amelyik majd nem tesz eleget a kérésnek? Vajon lesz olyan, aki fel meri vállalni azt, hogy nem vesz részt ebben az ördögi színjátékban?

[nagyításért katt a fotóra]

Azok, akik ténylegesen nem nézik a labdarúgó Európa-bajnokság mérkőzéseit, és csak a hírekre hagyatkozva követik az eseményeket, azok valószínűleg nem nagyon tudják eldönteni, hogy a Lengyelországban és Ukrajnában zajló sportesemény a gólokról, a játékról, vagy a holokauszt-propagandáról szól-e inkább. A gyanútlanabb szemlélődők pedig már-már azon kezdenek el elmélkedni, hogy vajon az auschwitzi tábor mikor került be az Európa-bajnokság helyszínei közé, mivel lassan több szó esik erről a médiában, mint arról, hogy az egyes meccseken, ki hány gólt szerzett.

Persze azért nagyon nem kell meglepődnünk, hisz az elmúlt hetekben nyilvánosságra került nyilatkozatok és az egyes országok zsidó szervezeteinek felszólítása már előrevetítette, hogy a világ egyik legnagyobb érdeklődéssel várt sporteseményét a cionisták mindenképpen a holokauszt-ipar egyik díszletévé akarják degradálni. Így aztán az igazi kérdés a végén már nem is az volt, hogy ez sikerül-e nekik, hanem sokkal inkább az, hogy vajon hány nemzet vállal majd mindebben statisztaszerepet. Hogy vajon lesz-e olyan csapat, amelyik majd nem tesz eleget a kérésnek, hogy vajon lesz-e olyan, aki fel meri vállalni azt, hogy nem vesz részt ebben az ördögi színjátékban.

Megvallom őszintén, én nem bíztam ebben. Akkor pedig, amikor beindult a vezeklőtúra, amikor a televíziók képernyőjén azt lehetett látni, hogy az olaszok, a hollandok, az angolok és a németek az Arbeit macht frei felirat alatt egymásnak adogatják a kilincset, és azon versenyeznek, hogy ki tud jobban benyalni a zsidóknak, nos, akkor pedig szinte már biztos voltam abban, hogy nem lesz olyan nemzet, aki ellentmondva az ”európai kulturált viselkedésnek”, majd nem követi a felvilágosult nemzetek példáját.

Azonban mára el kell ismernem, hogy tévedtem.

Történt ugyanis, hogy miközben a cionista befolyás alatt álló országok egymás sarkát taposva nyalták a zsidók ülepét, miközben az olasz, a német, a holland és az angol sajtó a nemzeti válogatottak auschwitzi látogatásának minden lépését nyomon követte, több tízmillió tévénézőnek ismertetve a tábor történetét és az áldozatok magas számát, miközben a riporterek hosszasan taglalták a játékosok benyomásait, akik természetesen nem találtak szavakat a szörnyűségek láttán és hallatán, aközben az orosz labdarúgó-válogatott a szmolenszki katasztrófa áldozataira emlékezett.

Az oroszok nem csináltak nagy felhajtást, nem jelezték előre, hogy mi fog történni, egész egyszerűen csak megtették, amit a tisztesség megkövetelt. Dick Advocaat szövetségi kapitány, Szergej Furszenko, az Orosz Labdarúgó Szövetség elnöke és Alekszandr Aleksziejev nagykövet minden felesleges manír nélkül elment és megkoszorúzta a lengyel elnöki palotánál lévő, a légi katasztrófa áldozatainak emléket állító táblát, majd a rövid megemlékezés után Furszenko újságíróknak azt mondta: „az oroszok számára is nagy tragédia a szmolenszki katasztrófa, amelyben életét vesztette Lech Kaczynski lengyel államfő, felesége és kísérete. Azért jöttünk el, hogy emlékezzünk erre a szörnyű eseményre, és osztozzunk a lengyel nép fájdalmában.”

Azonban ez még csak a kezdet volt. Az igazi orrba gyűrést a holokauszt-iparosoknak a horvátok vitték be.

A Horvát Labdarúgó Szövetség ugyanis egész egyszerűen úgy határozott, hogy válogatottjuk nem látogatja meg Auschwitzot. „Auschwitz 300 km-re van Warkától, a horvát csapat szállásától, ezért nem követjük a német, az olasz és a holland válogatott példáját és nem zarándokolunk el az egykori munkatáborba. Ehelyett azt tervezzük, hogy megnézünk majd egy emlékművet és katyni áldozatok előtt fogunk tisztelegni.” – közölte a döntést a szövetség szóvivője.

És hogy még véletlenül se legyen kétség a horvátok szándékát illetően, Vlatko Markovic, a horvát futballszövetség első embere kijelentette: „Mindenkinek joga van kifejezni a saját véleményét. Én már egyszer részt vettem a Jugoszláv válogatottal egy auschwitzi zarándoklaton. Nem megyünk Auschwitzba. Majdnem biztos, hogy meglátogatunk egy lengyel emlékművet, és tisztelegni fogunk a katyni erdőben meggyilkolt lengyel tisztek előtt.”

Azt hiszem, lassan kezdhetnek aggódni a cionista propagandisták, mert mintha egy kis guanó került volna a palacsintába. Az oroszok és a horvátok megtörték az álszent gyakorlatot és megmutatták a világnak, hogy lehet nemet is mondani, hogy gátat lehet vetni a cionista nyomásgyakorlásnak. Így ez a meccs most 4-2-re áll. A következő hetek pedig majd megmutatják azt, hogy a többi nemzet merre tart, hogy melyek azok az országok, amelyek már totális zsidó befolyás alatt állnak, és melyek azok, ahol még van remény.

Így lesz egy sporteseményből politikai látlelet, így derül majd ki, hogy Európában igazából hányadán is állunk.