A guanódobálás újabb fejezetéhez érkezett

Az, hogy a közvélemény-kutatások milyen eredményeket közölnek, egy dolog. Mindannyian tudjuk, hogy az éppen aktuális adatok, a felméréseket végző cégek hovatartozásától függően, jobbára az egyes politikai oldalakhoz köthető érdekeket tükrözik vissza, mintsem az objektív valóságot. Azonban a trendeket, a hónapok óta zajló folyamatokat nem árt figyelni, hisz abból, ha a teljes igazság nem is, de azért a folyamatok iránya nagyrészt látható. A felmérések szerint a narancsosok mára, a kormányzás félidejéhez érve elvesztették a korábbi támogatóiknak jóval több mint felét, miközben a radikálisok támogatottsága folyamatosan nő. Ez pedig jól láthatóan egyre inkább zavarja a kormánypártokat, és egyre inkább frusztrálja a körülöttük összeverbuválódott szellemi holdudvar tagjait…


Az, hogy a közvélemény-kutatások milyen eredményeket közölnek, egy dolog. Mindannyian tudjuk, hogy az éppen aktuális adatok, a felméréseket végző cégek hovatartozásától függően, jobbára az egyes politikai oldalakhoz köthető érdekeket tükrözik vissza, mintsem az objektív valóságot. Ezért aztán egy-egy frissen megjelent információhalmazból nem nagyon érdemes komolyabb következtetést levonni, nem nagyon érdemes a tényleges erőviszonyokra tippelgetni. Azonban a trendeket, a hónapok óta zajló folyamatokat nem árt figyelni, hisz abból, ha a teljes igazság nem is, de azért a folyamatok iránya nagyrészt látható. Ha pedig mindehhez még hozzávesszük az egyes oldalak megmondóembereinek gondolatait, a bértollnokok írásait, akkor már egész értékelhető kép kezd kibontakozni a mai magyar viszonyokról a szemünk előtt.

Visszatekintve az elmúlt hónapokra, gondolom mindenki számára - még a közvélemény-kutatási adatok ismerete nélkül is - jól érzékelhető, hogy a narancsos kormányzat társadalmi támogatottsága drasztikusan csökken. A számokat nézve a folyamat még inkább árulkodó, hisz az adatokból az derül ki, hogy a narancsosok mára, a kormányzás félidejéhez érve elvesztették a korábbi támogatóiknak jóval több mint felét, miközben a radikálisok támogatottsága folyamatosan nő. Ez pedig láthatóan egyre inkább zavarja a kormánypártokat, és egyre inkább frusztrálja a körülöttük összeverbuválódott szellemi holdudvar tagjait.

Hogy a narancsos oldalon ténylegesen mekkora a baj, hogy a radikálisok térnyerése mennyire nem illik bele az ottani tervekbe, az egész jól kiolvasható a Fidesz-közeli médiák hangvételéből, az egészen jól érzékelhető az újabban megjelenő vezércikkekből, a narancsosokhoz dörgölődzködő megmondóemberek „Csak a Fidesz” típusú hőbörgéséből.

Az elmúlt napokban kitört fideszes üzengetések sorát Stoffán György nyitotta meg, aki úgy érezte, hogy a bánatát csak és kizárólag egy Vona Gábornak címzett nyílt levélben képes a világ elé tárni. Stoffán, valami rejtélyes oknál fogva az írásában felhatalmazva érezte magát arra, hogy kioktassa a radikálisokat a kulturált viselkedés szabályaiból, hogy primitívnek és műveletlen hazudozónak nevezze a jobbikos szimpatizánsokat. A levél végén aztán még azt is megengedte magának, hogy utasítgatásokat fogalmazzon meg:

„Kérem Önt, hogy valamiképpen tudassa minden megnyilvánulásakor a közvéleménnyel és a sajtóval hogy Ön egy kis párt elnöke, aki betegesen nagy akar lenni, de úgy is érzi, hogy már nagy… és csak ezután beszéljen. Higgye el, ez az egyetlen, ami használna az országnak. Minden más, amit Önök tesznek és mondanak, az árt, és visszaveti Magyarországot, visszaveti a jelenlegi, Önök által vádolt és rágalmazott, de a liberális-kommunista söpredék által Önökkel összemosott magyar kormányt. Végtelenül sajnálom azokat, akik Önökben bíznak…, akik Önökben látják a jövőt. Mert az a jövő nem létezik hála Istennek…”

Képletesen szólva még meg sem száradt a tinta Stoffán György levelén, amikor a Magyar Hírlap honlapjára felkerült Bayer Zsolt legújabb írása, amelyben természetesen és persze teljesen véletlenül a kormányzat kontra Jobbik kérdéskör került feszegetésre:

„Az egyik, hogy mi, civilek, akik most széles egységbe tömörülünk, miképpen viszonyuljunk a kormányzó hatalomhoz. Határozott meggyőződésem, hogy nekünk e hatalom alapvető céljait szükséges képviselnünk, és segítenünk kell azok megvalósulását. Azon egyszerű oknál fogva, hogy éppen a célok tekintetében nincs különbség közöttünk. Pontosan a Békemenet, az elmúlt húsz esztendő legnagyobb civil megmozdulása mutatta meg e tétel igazságát. A „nem leszünk gyarmat” akarása, s a bibói „ahogy lehet” etikájának összekapcsolása, vagyis a realitások figyelembevétele és a járható úthoz való ragaszkodás pecsételi meg ezt a szövetséget.

S e szövetségen kívül kétségtelenül létezik két másik út is: az egyik a szocialisták útja, amely a teljes önfeladás és a gyarmattá válás útja. A másik a Jobbiké, amelyik nem törődik sem az „ahogy lehet” realitásaival, sem a humanitás legalapvetőbb értékeivel és törvényeivel. Ez a választék. Tessék választani…”

És hogy fidesz faliújságjának is tekinthető Magyar Nemzet se maradjon le a többiek mögött a nagy guanódobálásban, a lap múlt pénteken reggel már vezércikkben hozta Csermely Péter legújabb váladékát:

„…a jelenlegi parlamenti erőviszonyok között a Jobbik jelenléte vagy jelen nem léte teljesen érdektelen ügy. A kétharmados Fidesz–KDNP-többség egész könnyedén léptette életbe a fenti törvényeket. (…) A Jobbik nem fog olyan helyzetbe kerülni, hogy akár a legcsekélyebb mértékig is beleszólhasson Magyarország sorsának alakításába.

Éppen elég volt már az MSZP-ből, meg általában a baloldalból. A Jobbik nevű tagozatukra sincs semmi szükség. Az útjuk végállomása ugyanaz. Ugyanaz a választói bázisuk is. A tájékozatlanok, az irigyek, a sikertelenek, a gondolkodni lusták, akik számára minden betegség egy recepttel gyógyítható, s az is fontos, hogy a kezelés ismertetése beleférjen két rövid mondatba.”

Csermely hányadékát olvasva, gondolom mindannyiunknak egy bőséges kurvaanyázás az, ami elsőként beugrik, de azt hiszem tovább boncolgatni már nem érdemes a fenti írást, mivel értelmetlen lenne lesüllyedni arra a primitív szintre, amit ez a Péter gyerek képvisel. Ez ugyanaz a szánalmas erőlködés, mint amit az elvtársak karöltve a degeneráltak koalíciójával nap, mint nap bemutatnak.

Az elmúlt hónapokban kicsit lecsengő, de most újrainduló nemtelen támadások egyértelműen minket igazolnak. Azt mutatják, hogy jó úton járunk, hogy az a politika, amit a radikális oldal képvisel, egyre többekhez jut el, egyre többen jönnek rá arra, hogy a fideszes retorika ugyan nemzeti hangokkal van tele, de a tényleges tettek, a mindennapok intézkedési igazából semmiben sem különböznek az elvtársak által regnált, a globalista érdekeket gátlástalanul kiszolgáló időktől.

És hogy a folyamatok ilyen irányba mutatnak, azt a narancsos oldalon is pontosan tudják. Ezért aztán nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy megállapítsuk: a most elindult támadássorozat még csak a kezdet, ennél a következő 24 hónapban már csak mocskosabb és aljasabb dolgok jönnek majd.

A 2014-es kampány lényegében elindult.

A tét pedig óriási.