Március 30-a jellé vált

Március 30-a azt hiszem, minden kétség nélkül örökre beírta magát Abszurdisztán történelmébe. Mondhatnák szimbolikus nap lett, melybe esszenciaként belesűrűsödött mindaz, ami a legújabb kori magyar társadalmi viszonyokat jellemzi. Március 30-a jellé, mérföldkővé vált, ami pontosan és mindent kétséget kizáróan megmutatja azt, hogy mitől tart ma ott ez az ország, ahol.

Pedig ez a kora tavaszi nap is csendesen, álmosan indult, bár az előzi napi történések szaga, azért bent úszott a levegőben. Az ország nagy része ezen a reggel szinte biztosra vette, hogy a Semmelweis Egyetem szenátusának címfosztó döntése után, a nap végére, Magyarország közvéleménye már az új köztársasági elnök személyét találgatja majd. Schmitt Pál távozása teljesen evidensnek tűnt, hisz a korábbi gyurcsányi gátlástalanság után, most mindenki hitt abban, hogy tényleg vége a következmények nélküli világnak.

Azonban ahogy telt az idő, úgy vált egyre kérdésesebbé a helyzet. Délután megszólalt Orbán Viktor is, de a mondatai inkább további kérdéseket vetettek fel, mintsem egyértelmű válaszokat adtak volna: „A legfontosabb az ország érdeke, ez pedig az, hogy Magyarországnak mindig legyen olyan vezetője, akinek a személye sérthetetlen. A köztársasági elnök sérthetetlenségéről szóló alkotmányos szabályt mindenkinek megfontolásra és betartásra javasolom.” Majd arra a kérdésre, hogy szerinte csalt-e Schmitt Pál, így felelt: „az alaptörvényből fakadó sérthetetlenségi szabály miatt a kérdés feltevését sem tartom indokoltnak.”

A miniszterelnöki nyilatkozat és a lábra kapó mende-mondák hallatán a liberáltak egy kisebb csoportja a kamerák kereszttűzében sátrakat állított fel a Sándor-palota előtt és közölték, hogy addig maradnak, amíg az államfő nem mond le. Késő délután aztán megjelent az újságírók előtt Kiss Norbert, a Köztársasági Elnöki Hivatal társadalmi kapcsolatokért felelős hivatalvezetője és bejelentette, hogy Schmitt Pál este 8 órakor negyedórás exkluzív interjút ad a köztelevíziónak. Mindeközben az elvtársak a város másik felén már az esti, a Köztársaság védelmében jelmondatú tüntetésre készültek, amivel ismét tiltakozni kívántak a Károlyi-szobor eltávolítása ellen.

Aztán szép lassan beesteledett. Az elvtársak az esti fáklyás sétával talán már elértek a Parlamentig, a liberáltak talán már kifeszítették az összes transzparensüket a Sándor-palotánál, amikor az M1-en véget ért a híradó, és kezdetét vette Schmitt Pál 15 perce.

„A lelkiismeretem tiszta. A legjobb tudásom szerint megírtam a dolgozatot. Ez egy becsületes, ha úgy tetszik férfimunka volt. Úgy érezem, eleget tettem a kötelességeimnek a doktori megírása során. (…) Ha elveszik, elveszik, én is visszaadtam volna, de van bennem kitartás, és 70 évesen bebizonyítom, hogy képes vagyok a mai kritériumoknak megfelelő PhD-dolgozatot írni. (…) Nem áll szándékomban távozni…”

A gyanútlan szemlélődő még fel sem ocsúdott a hallottakból, amikor egy másik csatornán megszólalt Gyurcsány Ferenc és kifejtette gondolatait a kialakult helyzetről: „Az elnök nem csak az erkölcsi érzékét veszítette el ebben az ügyben, hanem mintha a politikai realitásérzékét is. És hát, ami a legrosszabb, az a fajta magyarázkodás, amit ő itt előadott, az azt mutatja, hogy minthogyha – sajnálom, hogy ezt kell, hogy mondjam – az elnök úr értelmi felfogó képessége talán csorbát szenvedett az elmúlt időszakban. (…) Én azt gondolom, hogy ez elementálisan zavarja, bántja a magyarok sokaságának a jóérzését. Azt mondják, hogy kérem szépen, nem lehet egy csaló az országnak az elnöke, nem lehet egy hazug ember az ország elnöke. Nem lehet egy morálisan elfogadhatatlan ember az ország elnöke.”

A beszélgetést hallgatva az ember már-már kezdett volna elmélázni azon, hogy vajon leszakadt-e a plafon a tévéstúdióban, amikor újabb hír látott napvilágot. Schmitt bejelentése után tiltakozásul fiatalok egy-egy csoport flashmob keretében lezárta a Lánchidat és a Szabadság hidat. A demonstrálók a hidakon az úttestre álltak, és akadályozták az áthaladó járműforgalmat így tiltakozva a köztársasági elnök döntése ellen. A megmozdulásoknak a rendőrök vetettek véget úgy, hogy a Lánchídon tiltakozókat brutálisan lelökdösték az útról, az egyik békés tüntetőt úgy húzták végig az aszfalton, hogy a fiatalembert a mentőknek kellett elszállítaniuk a helyszínről. Ezzel ellentétben a Szabadság hídon tüntetőket megkérték, hogy legyenek szívesek menjenek le az úttestről. Később kiderült, hogy a Lánchídon jobbikos fiatalok, míg a Szabadság hídon az elempések tiltakoztak…

Ez volt 2012. márciusának harmincadik napja.

Aki eddig a következmények nélküli ország felszámolásáról beszélt, az most meg sem akarja hallani, az most nem tartja indokoltnak az erre irányuló kérdéseket. A csaló tiszta lelkiismeretről, becsületes munkáról mesél, a szemkilövető, a megrögzött hazudozó morálról, erkölcsről oktatja a hallgatóságot, miközben valakik a legnagyobb hazaáruló szobrának eltávolítása miatt tartanak tiltakozó felvonulást. A magyar rendőrség pedig mindez idő alatt az egyik hídon brutálisan szétoszlatja a fiatalok demonstrációját, de nem alkalmaz erőszakot akkor, amikor a másik hídon, mások ugyanezt teszik. Az ok mindössze annyi, hogy egyik helyen nemzeti radikálisok, míg a másikon liberális fiatalok tüntetnek, de ugyanazért.

Abszurdisztán virágzik.

És most már van ünnepnapja is…


--------------------------------------------------------------------------------------------------------
Frissítés [2012. április 02.]

Ma, kora délután az Országgyűlésben Schmitt Pál bejelentette: „Isten akarata és az önök bizalma nagy feladat elé állított. Az államfő kifejezi a nemzet egységét. Ez a rendelkezés számomra azt jelenti, hogy jelen helyzetben kötelességemnek érzem, hogy szolgálatomat befejezzem, elnöki mandátumomról lemondjak.”