Cinizmus és cionizmus kéz a kézben

Háromévnyi aktatologatás után a Hágai Nemzetközi Büntetőbíróság meghozta a határozatát a 2008-as gázai agresszióval kapcsolatban. A bíróság a döntésével lényegében legitimálja a gázai népirtást, megtagadja a palesztin áldozatoktól az igazságtételhez való jogot és kimondva, kimondatlanul, de támogatja a további vérontást a palesztin területeken. Arról már nem is beszélve, hogy a döntés értelmében, ezek szerint bárhol a világon büntetlenül lehet gyilkolni a népeket, csak arra kell ügyelni, hogy az adott népcsoportnak nem legyen szuverén állama, az agresszor ország pedig ne legyen tagja a Büntetőbíróság rendszerének, vagy ha az, akkor lépjen ki belőle.


Hogy tisztán nyelvészeti szempontból van-e közös gyökere a cinizmus és a cionizmus szónak igazából nem tudom, de az biztos, hogy jelentésüket és üzenetüket tekintve mára e két szó szinte elválaszthatatlan lett egymástól. Hogy ez mennyire így van, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a Hágai Nemzetközi Büntetőbíróság napokban megjelent állásfoglalása, melyet háromévnyi aktatologatás után sikerült meghozniuk a cseppet sem elfogult bíráknak.

Azonban mielőtt tovább mennénk a történetben, azt gondolom érdemes egy bekezdés erejéig feleleveníteni, hogy mi is az, de legfőképp, hogy hogy működik a Hágai Nemzetközi Büntetőbíróság.

A szervezetet 2002-ben hozták létre annak érdekében, hogy legyen egy olyan állandó bíróság, ami a népirtással, az emberiesség elleni bűncselekményekkel és a háborús bűncselekményekkel kapcsolatos ügyekben az eljárásokat nemzetközi szinten és elvileg elfogulatlanul lefolytatja abban az esetben, ha a nemzeti bíróságok nem hajlandóak vagy nem tudnak kivizsgálni és ítéletet hozni ilyen bűnök esetén. Azonban a bíróság csak azokban az esetekben jogosult eljárni, csak akkor gyakorolhatja joghatóságát egy eset felett, ha a vádlott egy, a szerződéshez csatlakozott ország állampolgára, vagy ha a feltételezett bűncselekmény egy ilyen állam területén történt, illetve ha az esetet az ENSZ Biztonsági Tanácsa utalja a bíróság elé.

Jelen állás szerint a szervezetnek 120 állam a tagja, köztük természetesen Magyarország is. Viszont nem tagja a bírósági rendszernek se az Egyesült Államok, se Izrael, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság ezen államok területén egyátalán nem vizsgálódhat, mégha arra egyébként lenne is oka.

És most ugorjunk vissza 2009 elejére.

Három éve, január 22-én, nem sokkal a brutális izraeli Öntött ólom fedőnevű hadművelet lezárása után a Palesztin Nemzeti Hatóság igazságügyi és külügyminisztere, Ali Kashan megjelent Hágában, és átadott egy nyilatkozatot, valamint egy keresetet a bíróság képviselőjének.

A nyilatkozat arról szólt, hogy a Palesztin Nemzeti Hatóság, mint a bíróság alapító szerződésében nem részes ország egyoldalúan elismerte a bíróság joghatóságát Palesztina területe felett. A kereset pedig erre hivatkozva kérte, hogy a bíróság vizsgálja ki a Gázában végrehajtott és egyértelműen háborús, illetve emberiesség elleni bűncselekménynek tekinthető izraeli katonai akciókat, és az eredmények alapján indítson büntetőeljárásokat úgy a kegyetlen izraeli katonákkal, mint a gátlástalan izraeli katonai vezetőkkel szemben.

A Hágai Nemzetközi Büntetőbíróság ezidáig halogatta a döntést, mígnem a hét elején meghozta a határozatot, melyben illetékesség hiánya miatt elutasították a Palesztin Nemzeti Hatóság által Izrael ellen benyújtott keresetet mondván, hogy Palesztina nem állam, nem tagállama az ENSZ-nek és mivel ott csak megfigyelői státusszal bír, ezért a bíróság ez esetben járhat el. Az a nyilatkozat pedig, hogy a palesztinok egyoldalúan elismerték a bíróság joghatóságát az országuk felett nem releváns, mivel ezt a fajta eljárási lehetőséget a Nemzetközi Büntetőbíróság alapító okirata csak és kizárólag ”államok” számára tartja fenn.

Ugye érti mindenki?

A Nemzetközi Büntetőbíróságnak nevezett szervezet nem érezte magát illetékesnek abban, hogy kivizsgáljon egy olyan esetet, ahol még az ENSZ tényfeltáró bizottsága szerint is halomra gyilkolták az ártatlan civileket, ahol megsértették a polgári lakosság háború alatti védelméről szóló negyedik genfi egyezmény előírásait, ahol szándékosan leromboltak 3.500 lakóházat, ahol 20.000 embert tettek hajléktalanná.

A bíróság ezzel a döntésével lényegében legitimálja a gázai népirtást, megtagadja a palesztin áldozatoktól az igazságtételhez való jogot és kimondva, kimondatlanul, de támogatja a további vérontást a palesztin területeken. Arról már nem is beszélve, hogy a döntés értelmében, ezek szerint bárhol a világon büntetlenül lehet gyilkolni a népeket, csak arra kell ügyelni, hogy az adott népcsoportnak nem legyen szuverén állama és az agresszor ország, ne legyen tagja a Büntetőbíróság rendszerének, vagy ha az, akkor lépjen ki belőle.

Milyen beteg világ ez?

Mára odáig fajultak a dolgok, mára eljutottunk oda, hogy egy nemzetközinek mondott szervezet gátlás és kertelés nélkül mondja ki azt, hogy a zsidóknak és Izraelnek jár a büntetlen gyilkolás joga és kiváltsága. Mára eljutottunk oda, hogy Ávigdor Lieberman, izraeli külügyminiszter széles vigyorral az arcán belemondhatja a kamerákba, hogy „csak kevesen tudják, hogy mennyi munkát fektettünk ebbe az ügybe. A külügyminisztérium emberei csendesen, diszkréten jó szakmai munkát végeztek, akárcsak a Palmer-bizottság és a Goldstone-bizottság esetében.”

Biztos vagyok benne, hogy most sokunkban ugyanazok a kérdések merülnek fel: Milyen egy képmutató, aljas világ az, amiben élünk? Mivé tették a cinikus cionisták? És vajon meddig mehet még mindez?

Mikor jön el az idő, amikor világszerte tömegek mondják azt, hogy elég volt?

Eljön majd egyátalán?