Nem adhatok mást, csak mi lényegem

A DK Iványi Gábort javasolja államfőnek

Iványi Gábor lelkészt, az egyházi jogállását március 1-jével elveszítő Magyar Evangéliumi Testvérközösség vezetőjét javasolja államfőnek a Gyurcsány Ferenc vezette Demokratikus Koalíció.

Varju László pártigazgató elsősorban Iványi Gábor szociális érzékenységével, feddhetetlenségével és függetlenségével indokolta választásukat, ami szerinte a jobboldaliaknak is elfogadható.

MTI

Azt hiszem, ez nem is lehetett volna másképp.

Gyurcsányék ismét megtalálták a maguk emberét, ismét megtalálták azt, aki a legjobban képes kifejezni azt az értékrendet, azt a minőséget, amit a gyülekezetük képvisel. Így aztán, ha jól belegondolunk, igazából nincs is semmi meglepő abban, hogy a DK képes volt egy hungarofób szektavezért jelölni köztársasági elnöknek. Nem kétséges, Iványi Gábor munkássága pontosan illeszkedik Gyurcsány beteg világba.

A magát lelkésznek nevező keresztény cionista, hivatalosan a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség nevű szekta vezetője, de lényegében egy megélhetési rettegő, akinek tevékenysége az elmúlt évtizedekben, a magyargyűlöletben és a zsidóimádatban teljesedett ki. Talán még sokan emlékeznek a 2008-as, Magyar Demokratikus Chartás fellépésére, ahol kifejtette, hogy szerinte a „turul egy dülledt szemű mesebeli tojószárnyas”, de volt véleménye a magyarországi cigányhelyzetről is: „Keressük a mi megbántott cigány testvéreinknek a bocsánatát, akiknek már ötszáz éve tartozunk azzal, hogy befogadjuk őket.”

Iványi hazaáruló tevékenysége természetesen nem maradt elismerés nélkül. Néhány éve a Magyarországi zsidókért díjban részesült. A díjátadó rendezvényen előadott köszönőbeszédében, vagy inkább váladékozásában három dolgot hangsúlyozott: „Szeretem Izraelt. Köszönöm a sok jót, amit tőlük tanultam. A kereszténységnek bocsánatot kell kérnie mindazokért a bűnökért, amelyeket az eddig eltelt húsz évszázadon keresztül a zsidók ellen elkövetett, és erről - bármilyen fájdalmas - mindig szólni kell.”

És Iványi tartotta magát az ígéretéhez. Mindig szólt. Így Izrael születésnapján sem feledkezett el arról, hogy mondjon egy-két szívéből szóló gondolatot:

„Erec Izrael újjászületésének emléknapján a keresztények a testvérgyilkosság lelkükre égett bélyegével vallják meg, őszintén kívánva is szabadulni e roppant tehertől, hogy Izrael egyiptomi mértéket meghaladó Krisztus utáni szenvedéseinek előidézésében, e szenvedések állandósításában, a zsidó sors iránti lelki és történelmi érzéketlenség struktúráinak elmélyítésében és egyetemessé tételében teológiájuk eszközrendszerével perdöntő szerepet vállaltak magukra.”

De akkor sem maradt csendben, amikor a brutális gázai mészárlás képei bejárták a világot:

„Európa, Amerika és általában a kultúrvilág a valóságshow-k bűvöletében él. A Hamasz Gázában készségesen produkálja számára a véres valóságshow-t, hogy az antijudaizmustól és Izrael-ellenességtől megfertőzött világ kellő impulzust kaphasson a vérszomjas - nemcsak keresztény, hanem immár nyilván muzulmán leánykák vérét maceszába keverő - zsidó torz képéről. A világot ezért bejárták a civil áldozatok szörnyű képei. Ha nem is jutottak be a nagy hírcégek tudósítói, sok társaságnak bent nagyszámú önkéntese akadt, akik között kamerákat osztogattak szét, és így semmi akadálya nem volt a vértől csöpögő - többször egyenesen megrendezett - jelenetek rögzítésének. A látvány brutális, lelkiismeretfurdalás nélkül lehet ismét gyűlölni a zsidókat.”

Azt gondolom, a fenti idézetek egészen pontosan kirajzolják Iványi Gábor ”hazafias” munkásságának sziluettjét. Nem kétséges, igazi felvilágosult demokratával van dolgunk. „Szociális érzékenysége, feddhetetlensége és függetlensége” gyurcsányi értelemben nem hiszem, hogy megkérdőjelezhető. És hogy ez mennyire így van, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az Amerikai Népszava nevű pöcegödör, már címoldalon hozza a követelést: Iványi Gábor for President.

„Nem adhatok mást, csak mi lényegem” - mondja Lucifer Madách Tragédiájában.

Örökérvényű igazság.