Adalék a kétharmad történetéhez

A 2010-es országgyűlési választáson az ózdi körzet a kiszámíthatatlanok közé tartozott. Mivel ez egy tradicionálisan szocialista körzet az MSZP jelöltje komoly esélyekkel indult, de az általános országos széljárás miatt ugyanezt elmondhatta magáról fideszes jelölt is. Tovább árnyalta a képet, hogy a Jobbik is feljövőben volt, olyannyira, hogy a felmérések a radikálisok számára a legesélyesebb körzetek között tartották számon. És ebben a körzetben indult egyéni jelöltként Kolompár Orbán is. Aztán eljött a választás napja. Mindannyiunknak feltűnt, hogy aránylag sok cigány szavazó jön. Több, mint máskor. Azt is hamar észrevettük, hogy be vannak tanítva…

A 2010-es országgyűlési választáson az ózdi körzet a kiszámíthatatlanok közé tartozott. Komoly esélye volt az MSZP jelöltjének, mert mégiscsak egy tradicionálisan szocialista körzet. A fideszes jelölt is esélyesként indult az általános országos széljárás miatt. A Jobbik pedig hirtelen és erősen feljövőben volt, a felmérések a Jobbik számára a legesélyesebb körzetek között tartották számon.

Izgalmas, kiélezett helyzet alakult ki. Mindenki bevetett mindent.

Ugyancsak ebben a körzetben indult egyéni jelöltként Kolompár Orbán. Nem mintha bármiféle személyes köze lett volna Ózdhoz, de logikusnak tűnt, hogy egy cigány jelölt ott próbálkozzon, ahol sok a cigány ugyebár. Nem volt előzmények nélküli a manőver, mert hajdan 1994-ben Horváth Aladár is itt próbálkozott. Igaz, tök utolsó lett az akkori 17 (!) jelölt között.

A választás napján Kolompár az Ózd melletti Arló községben, a Napsugár kocsmában rendezte be a főhadiszállását. Óriási sürgés-forgás folyt ott egész nap, volt sör és stampedli irgalmatlan mennyiségben, és a vendégkört az intégraaciau jegyében cigányok, nem cigányok, sőt rejtélyes idegen öltönyösök demokratikus keveredése képezte.

Erről én csak hallomásból értesültem, mert fontos feladatot láttam el: szavazatszedő voltam benn Ózdon egy vegyes lakosságú, de inkább magyar, mint cigány körzetben. Tapasztalt, összeszokott szavazatszedő csoport volt a miénk, nyugodtan mertünk beszélgetni egymással. Mindannyiunknak feltűnt, hogy aránylag sok cigány szavazó jön. Több, mint máskor. Azt is hamar észrevettük, hogy be vannak tanítva. Nem lehetett egyszerű feladat a betanításuk, de egy sörrel és egy felessel, esetleg kolbásszal, netán kétezer forinttal csodákat lehet elérni.

Nem vettük komolyan a dolgot. Még a fideszes szavazatszedő - jóhiszemű tanárember - is csak legyintett és nevetett, hogy Kolompár Orbán ugyan mit erőlködik, nem mindegy-e neki, hogy hány szavazattal lesz utolsó, vagy esetleg fel tud csimpaszkodni az utolsó előtti helyre.

Urnabontáskor jött a meglepetés.

Kolompár Orbán a körzetünkben mindösszesen egy (eine, ogyin, jedan, uno) szavazatot kapott. Közben pedig a fideszes jelölt a várakozást vastagon meghaladó mennyiségben.

Ugye tetszenek már érteni, hogy Kolompár Orbán bírósági ügye miért nem halad előre azóta sem, és miért van még mindig szabadlábon.