2012, ez már a vég?

Ismét eltelt egy év az életünkből és ma már elsőre bármennyire is hihetetlenül hangzik, de kettőezer-tizenkettőt írunk. A maják anno úgy gondolták, hogy innentől már nem érdemes tovább számolgatni az időt, mivel a saját, több ezer évre visszanyúló kalendáriumukat és így magát a világot is ez év december 21-vel befejezettnek nyilvánították. Hogy mennyire számoltak jól annak idején és hogy tényleg itt lesz-e a történet vége, ma még nem tudható, azonban az biztos, hogy a számításaik mindig helyesek voltak, hisz az eddig bekövetkezett cirka ötezer évben a csillagászati ciklusok mindig az általuk előre megadottak szerint változtak.

Ebből az aspektusból nézve a kérdést, a mindennapok gondjai és hülyeségei tényleg apró dolognak tűnnek, de ennek ellenére azért a nagy világvége-várás hangulat nem kéne, hogy nagyon eluralkodjon rajtunk, mivel egyébként meg van ennek az országnak enélkül is bőven baja. Sőt, a hétköznapok túlélése a magyar társadalom nagy részének már most, itt az év elején is felér egy apokalipszissel. Arról már nem is beszélve, hogy az elmúlt hónapok nehézségei után minden bizonnyal a következő időszak sem hoz majd könnyebbséget, hisz a legvalószínűbb forgatókönyv az, hogy a helyzet mind gazdaságilag, mind morálisan tovább romlik.

A várható folyamatok már jól kivehetően a múlt év végén elkezdődtek. A globalisták, az országot rabszolgasorsba döntők mind külföldön, mind itthon elsöprő támadásra indultak. Jól láthatóan senkinek nem érdeke, hogy Magyarország megerősödjön, hogy a saját, független útját járja. Persze hogy a megerősödés és függetlenség felé vezető út az-e, amin OV és csapata akarja vinni az országot, az valóban érdekes kérdés, azonban az teljesen egyértelmű, hogy a balliberáltak által felvázolt és az elmúlt években már prezentált lehetőség biztos, hogy nem az.

Így aztán a következő hónapokban még a korábbiaknál is jobban érdemes figyelni a történésekre, mivel attól, hogy valakik elutasítják a narancsosok néha valóban felháborító politikáját, még nem lesznek a szövetségeseink és attól, hogy mi radikálisok, nem tartunk a civileknek álcázott liberáltakkal a szánalmas kis performanszaik bemutatásában, még nem leszünk se megalkuvók, se a fideszesek szekértolói.

Persze most sokan mondhatnák, hogy ez rendben van, de az utcát akkor sem szabadna átadnunk a nemzetvesztőknek, hogy nem szabadna hagynunk, hogy ami eddig a mi terepünk volt, azt most ők uralják. Azonban lássuk be azt is, most minden kormányellenes utcai megmozdulás, az is, amit mi szerveznénk, valahol a liberáltak malmára hajtaná a vizet, ami pedig nem hinném, hogy nekünk, vagy az országnak érdeke lenne.

Nekünk úgy, ahogy eddig, úgy ezután is a magunk útját kell járnunk. Támogatnunk kell minden olyan kezdeményezést, ami a nemzet érdeke és el kell utasítanunk minden olyat, ami nem az, függetlenül attól, hogy annak ki a kezdeményezője. Az utca pedig, amikor majd kell, akkor majd újra a miénk lesz úgy, ahogy a miénk volt korábban is. Mindennek eljön majd az ideje, annak is, ha majd újra mozdulnunk kell.

Aquila non captat muscas, azaz a sas nem kapkod legyek után. Várjuk ki, hogy mivé fajul a nagy balliberált összeölelkezés és lássuk meg, hogy merre halad majd tovább a narancsos kormányzati politika. Most higgadtság kell, tiszta fej és megfontoltság.

Talán nem nagy túlzás kijelenteni, hogy 2012 sorsfordító év lesz, mind Európa, mind Magyarország szempontjából. A következő hónapokban majd bizton elválik az ocsú a búzától, a következő hónapokban majd mindenki számára kiderül, hogy kik azok, aki a nemzet érdekeit képviselik és kik azok, akik csak árulják azt. És persze eldől majd az is, hogy a jóslatok mennyire helytállóak, hogy a szakértői elemzések mennyire állják meg a helyüket.

Az pedig, hogy december 22-én reggel is a szokásoknak megfelelően kel fel-e a Nap, majd kiderül, de legyen bárhogy is, azt hiszem, erre van a legkevesebb befolyásunk. A többire azonban valamelyest igen. Úgyhogy csak gyerünk tovább ésszel, hittel és bátorsággal.

Adjon az Isten, szebb jövőt!