Példátlan kreativitás

Azt eddig is tudtuk, hogy a magyar bíróságokon az esetek nagy részében igazságszolgáltatás helyett egy sajátos jogszolgáltatás folyik. Azt azonban nem hiszem, hogy sokan gondolták volna, hogy ilyen hamar eljön majd az az idő, amikor egyes bíróságok kilépve az eddig sem túl életszerű ítélkezési gyakorlatból, olyan kreatívan kezdik el értelmezni a jogszabályokat, amire a gyanútlan állampolgárnak első hallásra „az elmentek ti a picsáb@” kifejezésen kívül, más nem nagyon tud az eszébe jutni.

Ezt történt szerdán, Székesfehérváron is, amikor Veszeli Éva bírónő kihirdette a már két éve húzódó közokirat-hamisítási ügy első fokú ítéletét, melyben a bíróság a létező legelképesztőbb indokkal felmentette az izraeli-magyar állampolgárságú Joav Blumot a vád alól.

A Fejér Megyei Főügyészség még tavaly tavasszal megkereséssel fordult a sukorói jegyzőhöz, és felkérte, állapítsa meg, hogy Joav Blum életvitelszerűen lakik-e a Kiss utca 5. szám alatti ingatlanban, amit állandó lakóhelyeként jelentett be. Továbbá nyomozást rendelt el közokirat-hamisítás bűntettének gyanúja miatt, mert a feltárt adatok szerint a sukorói ingatlanra csereszerződést kötő üzletember a bejelentkezéskor nem lakott életvitelszerűen az általa bejelentett sukorói címen.

A vizsgálat során a jegyző megállapította, hogy Joav Blum nem használja otthonaként az ingatlant, ezért a bejelentett lakcím érvénytelen. Ezután intézkedett arról, hogy a nyilvántartásban a lakcím fiktív jelzéssel szerepeljen, „s a hatósági igazolvány érvénytelenségének ténye bejegyzésre kerüljön”.

Joav Blum jogi képviselője fellebbezett a sukorói jegyző határozata ellen. Az ügy a közigazgatási hivatalhoz került, amely helyben hagyta az első fokon született határozatot, s megállapította, hogy az minden tekintetben jogszerű volt. Blum ezt követően keresettel élt a Fejér Megyei Bíróságnál, arra hivatkozva, hogy a sukorói jegyző nem tárta fel teljes egészében a tényállást, nem tájékozódott a helyszínen arról, hogy valóban az említett ingatlanban él-e, s kérte a határozatok hatályon kívül helyezését.

Miután a megyei bíróság sem adott igazat neki, az ítéletben foglaltak ellen Blum felülvizsgálati kérelmet adott be a Legfelsőbb Bírósághoz, amely múlt év októberében jogerősen helyben hagyta az ügyben hozott első- és másodfokú döntéseket, illetve a Fejér Megyei Bíróság ítéletét.

Ilyen előzmények után került sor a szerdai tárgyalásra, a közokirat-hamisítással kapcsolatos ügy ítélethirdetésére, melyben a bíróság megállapította, hogy Blum elkövette a közokirat hamisítás bűncselekményét, hiszen előbb jelentkezett be, minthogy beköltözött volna a sukorói ingatlanba. A vonatkozó jogszabályok szerint ugyanis lakásbérlet, vagy lakásvásárlás után első a bekötözés és csak ezután következhet a lakcím bejelentése.

A nyilvánvaló törvénysértés ellenére, azonban a bíróság mégis felmentette a vádlottat, mivel úgy ítélte meg, hogy Blum a bűncselekmény elkövetésekor abban a téves feltevésben volt, hogy a tényleges beköltözés előtt bejelentkezhet az adott lakcímre. Az ítélet indoklása szerint Blum nem beszél, nem olvas magyarul az állandó lakcím bejelentéséhez szükséges formanyomtatványt ügyvédje, valamint a polgármester és a jegyző jelenlétében a hivatal ügyintézője töltötte ki. Így Blum az indoklás szerint alappal bízhatott abban, - jelen esetben tévesen, - hogy jogi végzettségű képviselője, valamint a lakcím bejelentkezéskor jelen levő jegyző és polgármester ismeri a vonatkozó jogszabályokat, és azok teljes ismeretében állítják, hogy a bejelentkezéshez szükségtelen a tényleges beköltözés.

Ugye érti mindenki?

A bíróság hozott egy olyan ítéletet, ami azt mondja ki, hogy ugyan a vádlott elkövette a bűncselekményt, de mivel nem ismerte a jogi környezetet és a vonatkozó törvényeket, ezért ez mentesítő körülményként értékelhető.

Azt hiszem ennél kreatívabb bírói jogértelmezést, még nem nagyon hallhattunk. Minden jogrendszer alapja, hogy a törvények nem ismerete nem mentesít annak felelőssége alól. Kivéve, ha zsidó vagy, tehetnénk most már hozzá az alapvetéshez.

Az ítéletből kiindulva ezután nyugodtan kirabolhatnánk az első bankot, és védekezésképpen rámondhatnánk, hogy nem tudtuk, hogy nem lehet. Vagy egyszerűen rámutatnák az első emberre az utcán, mondván megtévesztettek minket, mert az a valaki azt mondta, hogy lehet és mi elhittük neki.

Egyszerre röhejes és cinikus ez az egész.

Arról már nem is beszélve, hogy ha Blum tényleg nem tud magyarul, akkor hogyan kaphatott magyar állampolgárságot? Ráadásul annak idején azt kommunikálták a metéltek, hogy azért bízták meg őt az ügyek intézésével, mert képben van a magyar törvényeket illetően. Akkor most mégse?

Vajon elképzelhető az, hogy bárki megbíz egy egymilliárd eurós kaszinó-szálloda befektetés szervezésére egy olyan embert, aki nem beszéli az adott ország nyelvét és fogalma sincs a helyi jogi környezetről?

Persze most sokan mondhatnák, hogy mit kell egy ilyen piti ügyön ennyit rugózni. Mit számít, hogy előbb költözött-e be a házba és csak utána jelentkezett be oda állandó lakcímre, vagy fordítva?

Természetesen normál esetben ez senkit sem érdekelne, de ebben az ügyben ez perdöntő lehet, hisz a közokirat-hamisítás, azaz az állandó lakcím kérdése befolyásolja a King's City projekttel kapcsolatos vizsgálatot. Az ügyészség szerint ugyanis Blum sosem lakott életvitelszerűen a sukorói ingatlanban és csak azért jelentkezett be a telekcsereügylet előtt, hogy megszerezhesse a Velencei-tó partján fekvő állami területet.

A körök így érnek össze. Így válik egy elsőre pitinek látszó ügy az egyik legfontosabb láncszemmé. És így talán már jobban ”érthető”, hogy Veszeli Éva bírónő milyen megfontolásból kreatívkodhatta ki ezt a példa nélküli felmentő ítéletet.