Nem várt segítség

Egy hétig próbálták titkolni, de a múlt hét végére kiderült, hogy egy nem várt kis porszem csúszott a liberált gépezetbe, vagy szebben kifejezve mondhatnák azt is, hogy sz@r került a palacsintába. A honi és az európai sajtó gondosan takargatta az ügyet, ami ha rajtuk múlik, nem is derült volna ki soha, ám a The Washington Times, mint a hír tulajdonosa július 5-én eddig ismeretlen okból, végül mégiscsak nyilvánosságra hozta a Budapesten történteket. [az eredeti hírért katt a linkre]

Gondolom, még sokan emlékeznek azokra a június végi napokra, amikor a narancsosok folytatva az elvtársak által megkezdett utat, nagy hacacáré közepette felavatták a Tom Lantosról elnevezett cionista intézetet. Az esemény tiszteletére azonnal konferenciát is szerveztek a demokrácia és az emberi jogok témájában. Azonban hogy, hogy nem, az egyik előadó, Ahmed Ezz el-Arab komolyan vette a kérdést, és nem törődve a dogmákkal, az ilyen konferenciákon megszokott és elvárt viselkedési normákkal, élt a szólásszabadsággal, a szabad véleménynyilvánítás jogával. Kimondta azt, amit mi, halandó magyarok, és számos más európai ország szabadnak mondott polgára büntetlenül már nem tehet meg.

Ahmed Ezz el-Arab a Wafd, a legbefolyásosabb egyiptomi liberális párt alelnöke a konferencia szünetében interjút adott a The Washington Timesnak, ahol magasról téve a nyugati píszi elvárásokra kijelentette: „A holokauszt egy hazugság. 2,4 millió zsidó élt német megszállás alatt. Ha mindet kiirtották, akkor honnan jött a többi 3,6 millió?” – tette fel a már-már eredendő bűnnek számító kérdést, majd így folytatta: „vitathatatlan tény, hogy a németek több százezer zsidót gyilkoltak meg, ám a gázkamrák, az élve megnyúzott emberek, és az összes többi, mind képzelet szülte mesék. A holokauszt, és a hivatalosan nyilvántartott 6 millió áldozat a Nyugat ”szent tehene” és szégyenletes, hogy a liberalizmus bölcsőjében börtönnel fenyegetik bármilyen történelmi tény, bármilyen megkérdőjelezését.”

Azonban Ezz el-Arab itt még nem fejezte be a mondandóját. Az interjú további részében kétségbe vonta Anna Frank naplójának a hitelességét is. Elmondta, hogy a művet Stockholmban doktori tanulmányai alatt részletesen tanulmányozta. „Istenre esküszöm, hogy hamisítvány. A lány ott járt, de az emlékiratai hamisítások.”

Végül pedig volt pár keresetlen szava az Egyesült Államokról is: „Obama egy kedves arc, akit felneveltek, hogy aztán a megfelelő időben, mint fekete nyulat előhúzzanak az amerikai kalapból”, majd a szeptember 11-i támadásokkal kapcsolatban kifejtette: „Nem a közelmúltban likvidált Oszama bin-Laden állt a szeptember 11-ei terrortámadások mögött. A lehetséges felelősöket a CIA, az izraeli Moszad és az amerikai ipari-katonai lobbi tagjai között kell keresni. Ha bin-Ladennek valóban lett volna lehetősége ilyen támadásokat elkövetni, akkor annak nagyobb hatása lett volna, ha egy repülőgéppel a Knesszet épületére szállnak le.”

A ”szörnyű” hír nyilvánosságra kerülése után természetesen a magyar konferenciaszervezők azonnal elhatárolódtak az egyiptomi politikustól. A Demokratikus Átalakulásért Intézet igazgatója, Várkonyi László közleményt adott ki: „azzal a szándékkal hívtuk meg Ahmed Ezz el-Arab urat, hogy mint az egyiptomi átalakulás egyik fontos szereplője, az Arab tavaszról, s az országban zajló változásokról beszéljen. Felszólalásában erre a témakörre szorítkozott. Az ominózus nyilatkozat a konferencia szünetében készült, az nem kapcsolódott a konferenciához, s annak létéről nem is volt tudomásunk. A nyilatkozat tartalmától teljes mértékben elhatárolódunk”.

Elhatárolódgatás ide, az interjú elhallgatásának szándéka oda, a lényeg ettől egy jottányit sem változik. A cionisták által összehozott, nagyon felvilágosultnak és nagyon demokratikusnak mondott konferencián elhangzott egy olyan vélemény, ami alapjaiban kérdőjelezi meg azokat a dogmákat, amelyeket a zsidók rá akarnak kényszeríteni a nyugati világra. Ahmed Ezz el-Arab azért vehetett részt ezen az összejövetelen, mert a szervezők azt gondolták, hogy a liberalizmus mindenhol azt jelenti, amivé a világ ezen részén silányították, de mint látszik, azért vannak még olyan liberálisnak mondott politikusok, akiknek a szólásszabadság akkor is szent, ha a másik véleménye nem egyezik meg az övükével.

Azonban Ezz el-Arab mondatainak a fentieken túl van, pontosabban lehet egy másik, számunkra sokkal fontosabb következménye is. Az egyiptomi politikus ugyanis kijelentésével kimerítette a Magyarországon érvényes büntetőtörvénykönyv úgynevezett ”holokauszttagadás” törvényi tényállását, azaz a magyar hatóságoknak eljárást kéne kezdeményezniük ellene. Ez azonban szinte biztosan nem fog megtörténni, így viszont az eset fontos precedense lehet a későbbiek során esetlegesen induló eljárásoknak. Hisz mitől lenne egyenlőbb a jog előtt Ezz el-Arab, mint egy magyar polgár, aki kimondja ugyanezeket a szavakat?

Ezzel a nem várt történéssel ismét bebizonyosodott, hogy a holokauszt-törvény egy képtelenség, hogy annak elfogadása és léte ellenkezik minden józan ésszel, minden normális gondolkodással, hogy annak alkalmazhatósága már azelőtt megbukott, mint hogy lecsaptak volna az első halandó áldozatra.