„Udvariasan viselkedtem, nem löktem meg senkit, nem garázdálkodtam, és felmentünk az emeleti szintre, én ott leültem, ott se nem garázdálkodtam, nem kiabáltam, nem táncoltam. Nem inzultáltam hölgyeket, nem lökdöstem embereket. Míg egy magas srác így csúnyán nézte az embereket, miközben egy lánnyal táncolt. És azt vettem észre, hogy barátom és a magas srác közt verekedés tört ki.
Csak azért tettem ezt a mozdulatot, hogy megakadályozzak egy támadást. Nem is gondoltam arra, hogy ezzel életet fogok veszélyeztetni. Abban a pillanatban nekem más lehetőségem nem volt, hogy megállítsam ezt a támadót.
Automatikusan belenyúltam a zsebembe a késért, hogy eszközös támadás ellen eszközzel megvédjem magam. Egy félíves szúrás volt, a berobbanó ember megállítása céljából, az ő lábára akartam szúrni. Amikor tettem ezt a mozdulatot, egy ilyen nagyon rossz érzésem volt, hogy egy ilyen dolgot meg kell tegyek, és a gyomrom összerándult.
A vége felé nem is akartam, és egyáltalán nem volt nagy erejű mozdulat, nem is érzékelhető, nem is értem az orvos szakértőt. Én olyan veszélyes helyzetben voltam akkor, amilyenben még életemben nem voltam, hiszen nem tudtam pontosan felmérni a támadás veszélyét, hogy az mivel végződhet, bármi történhetett volna. Én egyszerűen csak a veszélyt éreztem, bármi előfordulhatott volna, késsel hátba szúrnak, üveggel leütnek. Félelmemben már éreztem, hogy a hátamba beleállítják a sörösüveget, azzal a széttört üveggel belém szurkálnak, olyan félelmem volt, hogy nem tudom elmondani, ilyenben még nem volt részem az életemben.
Aztán egy ütést kaptam. Szédültem jobbra-balra, hozzám vágtak egy széket. Még életemben nem kaptam ekkora ütést, arra gondoltam, az járt a fejemben, hogy kifolyt az agyam, vagy szétrepedt a koponyám, nem tudtam, mert oda sem mertem nyúlni, ahol érte az ütés, csak köré mertem nyúlni, nehogy kifolyjon az agyam.
Odamentem a társaimhoz, hogy segítsek nekik, és láttam hogy ez az ember, akivel verekednek, leesett a földre, és elálltam a szándékomtól, nem bántottam azt az embert, aki lement a földre, mert védtelen volt. De odalöktek, és én megijedtem tőle, és hirtelen ott - mivel nem voltam még soha az életben ilyen veszélyes helyzetben, hogy ilyen két méteres emberek eszközzel támadnak-, egy ilyen meggondolatlan döntésben, jobb kézzel tettem felé egy ilyen szúró mozdulatot, és ahogy fordult hátra, hátrafelé belecsúszott ebbe a késbe. Nem akartam elhinni, hogy ez most hogy történt, ez hogyan létezik, és fölmásztam a földről, néztem a szememmel a sértettet és egyből az volt az első reakcióm, hogy most mentőkért kell telefonálni.
Én ott álltam rémülten, és most eszméltem, hogy mi történik. Megijedtem ezektől a történésektől. Elindultam fölfelé, én nem akartam problémát.
Odanyúltam a fejemhez, véletlenül oda mertem nyúlni, ahol a seb volt, megláttam, hogy tiszta vér a kezem, rosszul lettem, elkapott egy halálfélelem, össze is csúsztam, lecsúsztam a lépcsőre, majd fölálltam, és gondoltam jó, nem haltam meg…”
Betanult szöveg ide, betanult szöveg oda, akárhogy is nézzük, elég szánalmasra sikerült Raffael Sándor vallomása, amit az általa szíven szúrt Marian Cozma ügyében tett. Hihetetlen és nyilvánvaló hazugságokkal próbálja magát sértettként, áldozatként beállítani.
Az apja szerint pedig aljas rágalom minden, hisz számára egyértelmű, hogy „Cozma „vadállat módjára támadt a cigányokra csak azért, hogy megmutassa, hogy ő kicsoda”. A fia pedig egy szerencsétlen áldozat, „akit meghurcolnak Cozmáék miatt, mert sztárokról van szó.”
Gondolom, még mindenki emlékszik, a gyilkosság 2009-ben történt. Azóta megy a bizonyítási eljárás ebben a teljesen egyértelmű ügyben. Vajon meddig húzzák még el az ítélethirdetést? És legfőképp majd mi lesz az?
A tegnapi tárgyaláson az egyik védőügyvéd azt indítványozta, hogy a váddal szemben ne életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete, hanem csak súlyos testi sértés kísérlete miatt marasztalja el a bíróság Bihari Csaba, ötödrendű vádlottat, mivel csak „rosszkor volt rossz helyen". A hatodrendű vádlott, Gergely Péternének, aki annak idején Raffael élettársa volt, pedig a felmentését kérték a bűnpártolás alól, mivel „nem tudta, hogy mi történt és csak szeretetből ment Raffaelékkal a gyilkosság napján Ausztriába.”
Egyszerűen elképesztő. Mi jöhet még?
Végén még Cosmát akarják elítéltetni rasszizmusért posztumusz?
Csak azért tettem ezt a mozdulatot, hogy megakadályozzak egy támadást. Nem is gondoltam arra, hogy ezzel életet fogok veszélyeztetni. Abban a pillanatban nekem más lehetőségem nem volt, hogy megállítsam ezt a támadót.
Automatikusan belenyúltam a zsebembe a késért, hogy eszközös támadás ellen eszközzel megvédjem magam. Egy félíves szúrás volt, a berobbanó ember megállítása céljából, az ő lábára akartam szúrni. Amikor tettem ezt a mozdulatot, egy ilyen nagyon rossz érzésem volt, hogy egy ilyen dolgot meg kell tegyek, és a gyomrom összerándult.
A vége felé nem is akartam, és egyáltalán nem volt nagy erejű mozdulat, nem is érzékelhető, nem is értem az orvos szakértőt. Én olyan veszélyes helyzetben voltam akkor, amilyenben még életemben nem voltam, hiszen nem tudtam pontosan felmérni a támadás veszélyét, hogy az mivel végződhet, bármi történhetett volna. Én egyszerűen csak a veszélyt éreztem, bármi előfordulhatott volna, késsel hátba szúrnak, üveggel leütnek. Félelmemben már éreztem, hogy a hátamba beleállítják a sörösüveget, azzal a széttört üveggel belém szurkálnak, olyan félelmem volt, hogy nem tudom elmondani, ilyenben még nem volt részem az életemben.
Aztán egy ütést kaptam. Szédültem jobbra-balra, hozzám vágtak egy széket. Még életemben nem kaptam ekkora ütést, arra gondoltam, az járt a fejemben, hogy kifolyt az agyam, vagy szétrepedt a koponyám, nem tudtam, mert oda sem mertem nyúlni, ahol érte az ütés, csak köré mertem nyúlni, nehogy kifolyjon az agyam.
Odamentem a társaimhoz, hogy segítsek nekik, és láttam hogy ez az ember, akivel verekednek, leesett a földre, és elálltam a szándékomtól, nem bántottam azt az embert, aki lement a földre, mert védtelen volt. De odalöktek, és én megijedtem tőle, és hirtelen ott - mivel nem voltam még soha az életben ilyen veszélyes helyzetben, hogy ilyen két méteres emberek eszközzel támadnak-, egy ilyen meggondolatlan döntésben, jobb kézzel tettem felé egy ilyen szúró mozdulatot, és ahogy fordult hátra, hátrafelé belecsúszott ebbe a késbe. Nem akartam elhinni, hogy ez most hogy történt, ez hogyan létezik, és fölmásztam a földről, néztem a szememmel a sértettet és egyből az volt az első reakcióm, hogy most mentőkért kell telefonálni.
Én ott álltam rémülten, és most eszméltem, hogy mi történik. Megijedtem ezektől a történésektől. Elindultam fölfelé, én nem akartam problémát.
Odanyúltam a fejemhez, véletlenül oda mertem nyúlni, ahol a seb volt, megláttam, hogy tiszta vér a kezem, rosszul lettem, elkapott egy halálfélelem, össze is csúsztam, lecsúsztam a lépcsőre, majd fölálltam, és gondoltam jó, nem haltam meg…”
Betanult szöveg ide, betanult szöveg oda, akárhogy is nézzük, elég szánalmasra sikerült Raffael Sándor vallomása, amit az általa szíven szúrt Marian Cozma ügyében tett. Hihetetlen és nyilvánvaló hazugságokkal próbálja magát sértettként, áldozatként beállítani.
Az apja szerint pedig aljas rágalom minden, hisz számára egyértelmű, hogy „Cozma „vadállat módjára támadt a cigányokra csak azért, hogy megmutassa, hogy ő kicsoda”. A fia pedig egy szerencsétlen áldozat, „akit meghurcolnak Cozmáék miatt, mert sztárokról van szó.”
Gondolom, még mindenki emlékszik, a gyilkosság 2009-ben történt. Azóta megy a bizonyítási eljárás ebben a teljesen egyértelmű ügyben. Vajon meddig húzzák még el az ítélethirdetést? És legfőképp majd mi lesz az?
A tegnapi tárgyaláson az egyik védőügyvéd azt indítványozta, hogy a váddal szemben ne életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete, hanem csak súlyos testi sértés kísérlete miatt marasztalja el a bíróság Bihari Csaba, ötödrendű vádlottat, mivel csak „rosszkor volt rossz helyen". A hatodrendű vádlott, Gergely Péternének, aki annak idején Raffael élettársa volt, pedig a felmentését kérték a bűnpártolás alól, mivel „nem tudta, hogy mi történt és csak szeretetből ment Raffaelékkal a gyilkosság napján Ausztriába.”
Egyszerűen elképesztő. Mi jöhet még?
Végén még Cosmát akarják elítéltetni rasszizmusért posztumusz?
4 kommentek:
Mi jöhet még???Az lesz a vége,hogy szabadon engedik őket,és milliós kártéritéseket fizetnek nekik az elmaradt bodzaszedésért.??? A magyar adófizetők pénzéből????A helyszinen kötelet nekik!!!Meg azoknak a mocskos ügyvédeknek is akik erre betanitották őket!!!Több mint két éve szarakodnak ezzekkel a gyilkos férgekkel.Etettik naponta háromszor is,a mi pénzünkből.Aki meg ledolgozott 40 évet, ,jó ha egyszer eszik egy nap!!!!Rohadt tetves gyilkos banda.Szemet szemért,fogat fogért!!!(Geyer)
A vicc az, hogy a magyar bíróságnak ez elég is ahhoz, hogy enyhe büntetést adjon. Még egy-két év, és itt fognak megint rajoskodni közöttünk egy feltételessel a nyakukban.
A másik oldal tanúit vajon mikor hallgatják meg?
Raffael te már az anyád hasában is hazudtál. Úgy kell a bibsiknek, csak dajkálják a cigányokat, majd megtanitják őket keztyübe dudálni, a "megélhetési bünözők a megélhetési politikusokat." Igy lesz polkorrekt.
Micsoda drága jó emberekből áll ez a cigánycsűrhe!
Ez a Cosma meg elvette a kést a Raffaeltől és ahogy le akarta szúrni beleesett. Háromszor.
Ezek, meg ahogy szaladtak oda segítséget nyújtani a földön fekvőnek, nem bírtak megállni a nagy lendülettől és véletlenül belérúgtak a fekvőbe.
Meg egyébként is! Ilyen hülye egy rasszista ország! Feltételezik egy CIGÁNYRÓL, hogy balhézik. Mikor tejet ivott szívószállal.
Az összes cigány eskü alatt vallja, hogy így vóóót! Akkor pedig így volt, mert a cigány híres az igazmondásról!!!
Megjegyzés küldése
Kedves Kommentelők!
A könnyebb és legfőképp az értelmesebb kommunikáció biztosítása érdekében, szeretnénk mindenkit arra kérni, hogy a hozzászólásaitokat valamilyen névvel tegyétek meg.
Ez a "Profil kijelölése mint:" legördülő menüben a "Név/URL-cím" lehetőséget választva, majd a név beírása után az URL sort üresen hagyva, végül a "Tovább" gombra kattintva egész egyszerűen megtehető.
Köszönjük!
Radical Puzzle