Majdnem elkövettem az eredendő bűnt…

Na, majdnem elkövettem az eredendő bűnt. Kis híján elfeledkeztem Izrael Állam születésnapjáról.

Hulljon porba a fejem…

Az egészben az volt a szerencse, hogy volt, aki észben tartotta ezt a fontos dátumot, és így több millió magyar honfitársammal együtt, engem is kihúzott ebből a szörnyű slamasztikából. Azért valljuk meg: nagy áldás, hogy egy ilyen remek kormányunk van, aki nem, hogy csak számon tartja, hanem még fel is hívja a figyelmet a dologra.

Mi pedig gyanútlan polgárok elégedetten hátradőlhetünk: a kormány a helyén van, teszi a dolgát. Minden a legnagyobb rendben. Az illetékesek megtalálták a megfelelő helyszínt, elkészítették a megfelelő forgatókönyvet, így a születésnap méltó helyre, Budapest egyik legdrágább szállodájába, az ötcsillagos Marriott rendezvénytermébe került. Ez valóban a megfelelő hely, ezt a helyet tényleg érdemes volt kibérelni. Egy ilyen fontos eseménynek mindenképpen meg kell adni a módját, mert hát az mégiscsak egyszer fordul elő egy életben, hogy Izrael Állam 63 éves.

Nem kérdés, a magyar kormány felnőtt a feladathoz. Mind a helyszín, mind a felhajtás kifejezte azt, amit a mai politikai elit érez Izrael iránt. A rendezvény maga volt a csontig nyalás. Bő nyállal, mélyen, úgy ahogy csak mi politikusaink tudnak.

Az ünnepség nyitányaként Németh Zsolt a magyar kormány nevében köszöntötte a megjelenteket. Igen, nem tévedés. A magyar külügyi államtitkár köszöntötte a zsidók állami ünnepén az egybegyűlteket, ahol többek között olyan talpig ”hazafiak” képviseltették magukat, mint Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek, Rétvári Bence, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára, Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke és Tarlós István főpolgármester.

És ha már ilyen jó kis csapat gyűlt össze, Németh úgy döntött, hogy megdönti az elvtársak korábbi rekordját. Mármint a nyalásét. „Izrael biztonsága Magyarország számára személyes kérdés, így a magyar külpolitika lényeges része” – kezdte a beszédét, majd néhány semmitmondó mondat után áttért a két nép szerinte közös értékeire. Beszédében ezután utalt a magyar kultúrára, annak zsidó-keresztény gyökereire, és a kálvinista hagyományra, amely nagymértékben az ótestamentumra épül. Végül mondandóját így fejezte be: „ha az ember a magyar irodalom és kultúra kiemelkedő alkotásaira gondol, kiderül, milyen közel állunk egymáshoz”.

Ezt követően Aliza Bin-Noun lépett a mikrofonhoz és megköszönte Magyarország jó együttműködését Izraellel. „A kétoldalú kapcsolatok kiválók. Magyarország Izrael egyik legközelebbi barátja a világon” - mondta, majd Németh Zsolt sűrű bólogatása közepette kifejtette, hogy a két népben "nagyon sok a közös érték" és hogy a zsidó közösség mindig is nagyon fontos szerepet játszott Magyarország történetében…"


Ha netán most valakiben halványan felmerülne a kérdés, hogy vajon Izraelen kívül még melyik ország állami ünnepeit ünnepeljük kormányzati szinten évről évre, hogy mégis mi a f@szért kell nekünk a zsidókat ilyen módon a Marriott-ban ajnározni, és hogy vajon ki fizette a buli után a cekket, az azonnal szégyellje magát. Aztán álljon a tükör elé és kezdje el levakarni a homlokáról az ott világító antiszemita bélyeget, és közben húszszor mormolja el hangosan Németh Zsolt államtitkár úr ünnepi köszöntőjének, azóta már méltán szállóigévé vált gondolatát: „olyan sok hasonlóság van közöttünk, izraeliek, zsidók és magyarok között, hogy nem is tudjuk megszámolni”.

Ha pedig ez mégsem menne, akkor jöhet egy jóval egyszerűbb, de sokkal őszintébb és ezt az egész eseményt méltóképpen kommentáló mondat...

Igen, az…

… az, amelyik úgy kezdődik, hogy „na, elmentek ti a …”