Csak magunkra számíthatunk

„Önök is láthatják Magyarország megújulásért kiállt, ami nem várathat magára. Hazánk rendet és biztonságot akar" – jelentette ki OV vasárnap délelőtt a Hősök terén azon a rendezvényen, ahol ezernyolcszáz, próbaidőre kinevezett tiszthelyettes rendőr tett esküt. Az eseményről szóló híradások után valószínűleg az ország döntő többsége egyetértően bólogatott, de biztos vagyok benne, hogy legalább ugyanennyien feltették azt a kérdést is, hogy a mindenki által vágyott és a kormányzati szinten hétről hétre ígérgetett rend és biztonság vajon mikor fog majd megvalósulni?

Vajon meddig kell még várni arra, hogy a közbiztonság területén tényleges javulás álljon be? Nem a statisztikákban, nem a széttrükközött kimutatások táblázataiban, hanem a mindennapok szintjén.

Azt hiszem, abban mindannyian egyetérthetünk, hogy a győzelmi mámorban, a vakuk fényében, széles mosollyal lehet és persze könnyű is okosakat mondani, lehet kéthetezni, és ideig-óráig lehet még kábítani a népeket, de előbb-utóbb látható és mindenki által érezhető eredményekre lesz szükség. Azonban eredmények egyelőre nincsenek, nem hogy kicsik, de semmilyenek sem.

A vasárnapi gyöngyöspatai események után talán a narancsködben tévelygők is egyre többen rádöbbennek arra, hogyha a fideszesek nem követték volna Gárda-ügyben a draskovicsi utat, ha nem rombolták volna le a gárdamozgalmat, ha nem lehetetlenítették volna el sokezer áldozatkész ember jószándékú munkáját, akkor ma már ezerszer előrébb tartanánk.

Ha OV nem a saját és a pártja hasznát nézte volna elsősorban, amikor a Gárda szétzüllesztése és eltaposása mellett döntött, hanem az ország érdekét, akkor a közbiztonság mára tényleg nagyon sokat javulhatott volna, ha nem is két hét alatt, de néhány hónap alatt mindenképpen. És tegyük hozzá azt is: ha nem a politikai érdekek domináltak volna, akkor ma még élhetnének azok az idős emberek, akiket a cigányhordák vertek halálra, akkor nagyrészt elkerülhető lett volna az egyre erősödő, az emberek ezreinek életét tönkretevő cigányterror.

De nem így történt. A polgári mozgalmak lényegében elhaltak és persze az OV által beígért két hétből sem lett semmi. De azért ne játsszuk el mi se a naivat. Mindannyian tudtuk, hogy ez a kéthét duma csak kampányszöveg, hogy ennek semmi realitása sincs, de abban titkon biztosan sokan reménykedtünk, hogy azért záros határidőn belül valami elindul a változások irányába.

Azonban ez sem így történt. Lassan eltelik egy év a választások óta, de igazából érezhető változás ezen a területen egyátalán nem történt. És attól, hogy most felavattak és az utcára vezényelnek ezernyolcszázzal több rendőrt még semmi nem fog megváltozni. Ez országos szinten semmi jelentőséggel nem bír. Továbbra sem fog jutni rendőr minden településre, továbbra sem tudják kordában tartani az elszemtelenedett cigánybűnözőket.

A helyzet jól látható módon egyre inkább a tarthatatlan kategóriába kezd esni, amit valószínűleg már éreznek a narancsosok is, azonban ahelyett, hogy tényleges megoldásokat keresnének, még mindig azt hiszik, hogy semmitmondó, pökhendi nyilatkozatokkal megtudják oldani és el tudják odázni a problémákat. Jó példa erre Horváth László, narancsos apartcsik vasárnapi megnyilvánulása, akinek szavai egyrészt ismét lerántották a leplet a kormány tehetetlenségéről, másrészt jogosan háborították fel nemcsak a cigánybűnözéstől szenvedő lakosság, hanem az ország jóérzésű polgárainak nagy részét is.

„Van baj, vannak problémák a közbiztonságban, de ezek Gyöngyöspatán nem kirívóak. Az emberek biztonságot várnak, azt várják, hogy a törvénynek legyen ereje. De ezt nem operettkatonáktól és politikai celebektől várja. A rendőrség dolga a rend fenntartása, ezt a feladatát nem adhatja át senkinek, és nem veheti el tőle senki. A rendőrség van olyan állapotban, hogy eleget tegyen a feladatának" – osztotta az észt Horváth László, a megyei kormányhivatal vezetője.

Ha minden így lenne, ahogy Horváth állítja, akkor nem lett volna szükség a vasárnapi demonstrációra, akkor nem lett volna szükség arra, hogy a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület tagjai a lakosság hívására településre érkezzenek.

Gyöngyöspatán mindenki tudja, hogy Horváth minden szava, egytől egyik hazugság, hogy a kijelentései köszönő viszonyban sincsenek a valósággal. A Mátra lábánál ma már mindenki tudja, hogy az egyesület ”operettkatonák”-nak nevezett tagjai egy hét alatt el tudták érni azt, amire a rendőrség eddig nem volt képes.

Az egyesület tagjai, összefogva a lakossággal meg tudták oldani, hogy a településen egy hét alatt megvalósuljon a közbiztonság. Amióta a polgárőrök megérkeztek, a faluban semmilyen bűncselekmény nem történt, az idősek nyugodtan mehettek bevásárolni, a fiatalok pedig haza az iskolából, esténként pedig megszűnt a randalírozás.

És nem kellettek milliárdok hozzá, nem kellettek jól hangzó, de álszent jelszavak, csak akarás kellett, hit, és összefogás. A polgárőröknek még arra sem volt nagyon pénzük, hogy saját élelmezésüket megoldják, a helyiek azonban tudták, hogy mit kell tenniük, tudták, hogy ők mivel segíthetnek, hogy ők mivel vihetik előrébb az ügyet. Minden polgárőr kapott szállást és élelmet, pedig az egy hét alatt több mint 200 ember vett részt a munkában, és volt úgy, hogy egyszerre közel hatvanan tartózkodtak a településen.

Igen ennyi. Ennyire egyszerű a megoldás.

A Gyöngyöspatán történtek jó példával szolgálhatnak a többi település számára is, hisz annak üzenete egyértelmű és világos. Ha van összefogás, ha megvan a kiállás magunkért és egymásért, ha van hit, hogy meg tudjuk csinálni, akkor tudunk sikereket, tudunk változásokat elérni. A Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület tagjai ugyan most elhagyták a falut, de otthagyták a mintát, és már szerveződik a helyi csapat, akik továbbviszik majd a megkezdett munkát.

Ez kell, ezt az utat kell járni, hisz igazából nincs is más, amit járhatnánk. Lehetnek jól hangzó nyilatkozatok, lehetnek kormányzati hitegetések, de az igazság az, hogy csak magunkra számíthatunk.