Az új WC csészék is tele vannak sz@rral

Akárhogy is nézzük azért érdekes és legfőképp tanulságos ez a napokban kipattant koszovói fürdőszobaszalon ügy. Ismét egy olyan történet, ami pontosan rávilágít arra a mocsokra, amit mi Magyarországon valamilyen óriási tévedés folytán politikának nevezünk. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy másutt a politikai adok-kapokban nincsenek piszkos ügyek, mert biztosan vannak, de az talán ritka, hogy a pofátlanság, a gátlástalanság és az abszurditás ilyen elegyet alkosson, mint ebben az ügyben, vagy tágabban értelmezve a honi elszámoltatási ügyekben.

Gondolom, már sokan hallottak róla, hogy az elvtársak regnálása idején a Szekeres Imre vezette Honvédelmi Minisztérium egyik vagyongazdálkodási cége, a HM Ei Zrt. valamilyen rejtélyes, vagy mondjuk inkább úgy pénzlopási céllal fürdőszobaszalont nyitott Koszovóban, a magyar békefenntartó bázis területén.

A szalon kialakítása potom kilencvennégy millió forintjába került a minisztériumnak, azaz az adófizetőknek és további milliók mentek még el az üzlet fenntartására is. Így például annak az egyelőre még ismeretlen bonyolítónak a bérezésére, aki három éven át havi hétszázötvenezer forint díjazást vett fel a semmiért. Igen a semmiért, hisz az üzlet a teljes működése alatt mindössze 4 millió forint bevételt hozott. Nem hasznot, bevételt…

Azon talán kár is elmélkedni, hogy mégis milyen épeszű indoka lehetett annak, hogy a magyar honvédség fürdőszobaszalont nyisson egy külföldön létesített katonai bázison? Mégis milyen gazdaságossági számítások igazolhatták azt, hogy ez majd rentábilis lesz? Vajon milyen harcászati előnye és jelentősége lehetett ennek a dolognak? És még lehetne sorolni tovább az ilyen jellegű kérdéseket, de azt hiszem ez teljesen felesleges. Egyszerűen azért, mert ezekre képtelenség, hogy létezzen valami értelmes válasz.

Ezért inkább nézzük meg az ügy egy másik oldalát, ami azt hiszem, valósághűen bemutatja az elvtársak hozzáállását a mindennapi dolgokhoz. Az, hogy a történet pénzlenyúlásról, visszaosztásról, leánykori nevén nevezve lopásról szól, az nem kétséges, nem lehet kérdéses. Azonban az már igen, hogy akik ezt kitalálták, azok mit gondolhattak erről az egészről.

Gondolom, ha valaki lopni készül, akkor előzetesen megvizsgál minden eshetőséget, végiggondol minden lehetőséget, ami az esetleges lebukáshoz vezethet. Minden bizonnyal így tettek az elvtársak is, és mint látszik, teljesen rendben találták a dolgot. Úgy érezték, hogy ez a fürdőszobaszalon még minden további nélkül belefér. Hogy ez sima ügy, hogy ez soha, senkinek nem fog majd szemet szúrni.

Vajon ennyire hülyék lettek volna? Vagy inkább ennyire magabiztosak?

Én az utóbbira tippelnék. Az elvtársak elhitték, hogy ők ezt is megcsinálhatják, hogy nekik ezt is lehet, hogy ez úgyse fog sose kiderülni. És az egészben ez a durva. Ez az érinthetetlennek gondolt, felsőbbrendű hozzáállás. Hogy van egy olyan réteg, akik elhiszik magukról, hogy mindenek felett állnak. Akik ezt szokták meg, akik ezt a rendszert működtették évtizedekig, és akik azt hitték, hogy ez így lesz most már mindörökké.

Azonban nem lett így, pontosabban a felszínen úgy néz ki, mintha most már nem így lenne. De azért ne legyenek illúzióink: a lényeg nem fog változni, csak a módszerek lesznek mások. Most Hende Csaba honvédelmi miniszter és Budai Gyula kormánybiztos előadja a nagy elszámoltatót, de azt nem nagyon fejtik ki, hogy tavaly nyár óta, amikor is bezárták a koszovói boltot, azóta vajon miért nem történt előrelépés az ügyben? Miért csak most, hosszú hónapok után lesz ez érdekes, miért csak most kezdik csepegtetni az ügy részleteit? Ha már akkor tudták, hogy mi történt, miért nincsenek még mindig felelősök?

Természetesen a kérdés csak költői, hisz a választ szerintem sokan tudják. Folyamatosan fenn kell tartani az elszámoltatás látszatát, el kell hitetni az emberekkel, hogy a dolgok mennek előre. Minden napra kell valami cirkusz a népnek, ha már kenyér nem nagyon jut. Aztán a végén majd vagy elévül az ügy, vagy lenyomnak valaki huszadrangú akárkit, akinek nyakába varrják az egészet. Az igazi felelősök pedig megússzák, mint mindig. Szekeres sohasem fog a vádlottak padján ülni, úgy ahogy Juhász Ferenc sem, lehetett bármennyi, milliókkal teli viszkisdoboz is a kezében.

Az egész narancsos elszámoltatás nem más, mint egy ócska színjáték, aminek egy-egy kisebb arc majd áldozatul esik azok, akikről az elvtársak valamilyen belső leszámolás miatt levették a kezüket. Azonban az igazi gazemberek, akik irányítanak, akik összefogják a szálakat, mindig érinthetetlenek maradnak és csinálják tovább a maguk játékait.

Budai Gyula pedig csak kapirgál tovább a nagy szemétdomb vörös szegfűvel díszített felén, és úgy tesz, mintha annak a narancsos fele makulátlanul tiszta lenne. Aztán amikor szólnak neki, hogy esetleg turkálhatna a saját háza táján is, hogy esetleg megvizsgálhatná, mondjuk mi folyt az elmúlt években Esztergomban, akkor Budai elszámoltatási kormánybiztos pökhendien és cinikusan a következőket nyilatkozza: „Nem vizsgálhatok mindent az utolsó fűszál eltűnéséig mind a 3200 magyar önkormányzatnál.”

És nem zavarja, hogy az Állami Számvevőszék átvilágította Esztergom 2007-2010 közötti gazdálkodását és számtalan szabálytalanságot talált. Nem zavarja, hogy a korábbi években 25 millió forint közpénzt költöttek el Meggyes Tamás, volt fideszes polgármester és Bayer Zsolt újságíró magánvádas pereinek ügyvédi költségeire. És nem zavarja az sem, hogy a narancsos többségű testület ugyanerre a célra az idei évre még 30 millió forintot megszavazott, miközben a város költségvetésében az egész évre csak 3-3 millió forint jut árvízi védekezésre és útfelújításra, a zöldterületek és a játszóterek gondozására, valamint karbantartására pedig egészen pontosan nulla forint...

…fürdőszobaszalon egy katonai bázison…, visszaosztott pénzzel teli viszkisdobozok…, közpénzből finanszírozott magánvádas perek…, magukat ártatlannak valló és mindent megúszó felelősök…, a saját stiklik előtt szemet hunyó elszámolási kormányhivatalnok…

A gyanútlan szemlélődő pedig csak kapkodja a fejét, és nem nagyon érti, hogy mi történik körülötte. Nem érti, de valahol érzi, hogy az egész, úgy egy az egyben bűzlik. Hogy hiába hozták haza az eladatlan szanitereket Koszovóból, hogy hiába mondják azt, hogy ki lett takarítva, vagy le lett lecserélve az összes budi. Akinek van orra, az érzi: az újnak mondott WC csészék is tele vannak sz@rral...