A kommunizmus áldozatainak emléknapja... szembeköpve

Ha csak felületesen szemlélnénk az ügyet, ha nem figyelnénk nagyon a részletekre, akkor akár azt is mondhatnánk, hogy csak véletlen, hogy nincs mögöttes szándék a történtek mögött. Azonban ismerve a honi állapotokat, ismerve az abszurdisztáni hétköznapokat szerintem bizton állíthatjuk, hogy a Budai Központi Kerületi Bíróság tegnapi bejelentése nem a véletlen egybeesés kategóriájába tartozik. Az maga egy kórkép, ami pontosan bemutatja azt a mérhetetlen pofátlanságot és aljasságot, ami ebben az országban a bíróságok ténykedését jellemzi.

Mint köztudott ma, február 25-én van a kommunizmus áldozatainak emléknapja. Az országgyűlés 2000. június 13-án hozott törvényt arról, hogy ezen a napon Kovács Béla, a Független Kisgazdapárt főtitkárának 1947-ben történt jogtalan letartóztatásának napján emlékezünk azokra az áldozatokra, akiket meggyilkolt, akiket meghurcolt, akiknek az életét ellehetetlenítette a kommunista diktatúra.

Kovács Bélát 1947. február 25-én tartóztatták le a megszálló szovjet katonai hatóságok. Szovjetellenes kémkedéssel és ellenkormány alakításával vádolták, amiért 1951-ig magyarországi és ausztriai börtönökben őrizték, majd 1952-ben a Szovjetunióba vitték, s bírósági tárgyalás nélkül 25 évi kényszermunkára ítélték…

De a történelmi visszatekintésből ugorjunk vissza a mába és ízlelgessük a legfrissebb hírt, amit a hírportálok tegnap, az emléknap előestéjén tettek közzé: „Az Alkotmánybírósághoz fordult a Biszku-ügyben eljáró Budai Központi Kerületi Bíróság. Az 1956-os forradalom utáni megtorlások idején belügyminiszterként tevékenykedő Biszku Bélával szemben, a kommunista rendszer bűneinek nyilvános tagadása miatt indult eljárást az Alkotmánybíróság határozatáig felfüggesztette a bíróság. A Fővárosi Bíróság sajtótitkárságán a Független Hírügynökség kérdésére nem árulták el, hogy miért fordult a hatóság az Alkotmánybírósághoz.”

Ez ma Magyarországon a független bíráskodás. Ez ma Magyarországon az igazságszolgáltatás.

Egyszerűen döbbenetes.

Vajon mi lehet az az ok, ami miatt a bíróság úgy érezte, hogy az ügy alkotmányossági keretek feszeget? És mi lehet ebben annyira titkos, hogy még meg sem mondják, hogy mi miatt gondolták, hogy ez így lenne?

Biszku abban az emlékezetes Duna tévés interjúban ahol kijelentette, hogy a megtorlás idején hozott halálos ítéleteket nem koncepciós eljárásoknak, hanem igazságosnak és jogszerűnek tartja, ahol az 1956-os forradalmat ellenforradalomnak, nemzeti tragédiának nevezte, a hatályos szabályozás szerint törvénysértést követett el.

Milliók látták a felvételt, milliók döbbentek meg a cinikus szavakon. Mi lehet ebben a nem egyértelmű?

Vajon, ha valaki a holokausztot vonta volna hasonlóan nagy nyilvánosság előtt kétségbe, az is ilyen megítélés alá esne? Az is élvezhetné utána még az életet egy rózsadombi villában, több százezer forintos nyugdíjjal a kezében? Akkor is lenne az eljáró bíróság által beterjesztett alkotmányossági kifogás az eljárással szemben?

Vajon miért nem tűnik fel egyik narancsos képviselőnek sem, hogy mi folyik a bíróságokon? Miért nem tűnik fel senkinek, aki döntéshelyzetben van, hogy ezen változtatni kéne, hogy az egész bírói grémiumot szét kéne zavarni, mert az minden csak nem független?

Milyen ország az, ahol a kétharmados felhatalmazással kormányzók, a naponta elszámoltatást mantrázó hatalmon lévők, nemhogy a jelenkor politikai gazembereit nem képesek felelősségre vonni, de még a történelem egyértelmű bűnöseit sem képesek a vádlottak padjára ültetni?

Lassan nem telik el úgy hét, hogy ne lenne valami felháborító, a társadalom többségének igazságérzetével szembemenő ítélet. Mégsem történik semmi sem. A 2006-os eseményekkel kapcsolatos semmiségi törvény ugyan kis gyógyírt jelent majd a jogtalanul meghurcoltaknak, de az nem foglalkozik azokkal a bírókkal, ügyészekkel és rendőrökkel, akik részt vettek a jogtalan ítéletek meghozatalában. Pedig teljesen egyértelmű és bizonyítható, hogy hazudtak, hogy szándékosan elfogult ítéleteket hoztak. Ugyanolyan egyértelmű a bűnösségük, mint Biszkunak. Mégsem indul majd egyetlen eljárás sem ellenük.

Vajon meddig kell még várni, hogy a bíróságok kérdésében is történjen valami? Minek kell még megtörténnie, hogy a kormányzat lépjen az ügyben?

Persze most sokan mondhatják azt, hogy a bíróságok függetlenek a kormányzattól, hogy egy normális országban egyik nem lehet ráhatással a másikra. De azért azt mindannyian tudjuk, hogy ez nem teljesen igaz, főleg most nem, amikor olyan felhatalmazás van, amivel bármi megváltoztatható.

Mielőtt valaki félreértene.

Nem azt szorgalmazom, hogy a bíróságok ne legyenek függetlenek a kormányzattól, de igen, legyenek. De ami most folyik az se nem független, se nem elfogulatlan. Az egyszerűen gyalázat, ami mindenképpen változtatásra szorul.