Hamarosan elválik

Amikor tavaly májusban a parlament megszavazta a határon túli magyarok állampolgárságáról szóló törvényt, mindenkinek, aki kicsit is büszke magyarságára emelkedettség töltötte el a szívét. Mindenki - persze nagyon helyesen és okkal – nagy szavakat használt, történelmi jelentőségű döntésről beszélt, ami újra egyesítheti a nemzetet, ami lehetővé teszi, hogy minden magyar, jogilag is magyar legyen.

Azonban akkor talán még senki nem gondolt arra, hogy ez a törvény nem csak a nemzetegyesítésről fog szólni, hogy a törvény hatása majd jóval túlmutat önmagán.

Ma, amikor már működik a rendszer, jól látszik: ez a szabályozás egyszer és mindenkorra tiszta vizet önt a pohárba. Most majd kiderül, hogy ki az, aki magyar a szívében és ki az, aki csak szavakban az. Napokon, heteken belül eldől, hogy az elszakított terülteken élő magyarság politikai elitje, akik eddig magukat az ott élők leghitelesebb képviselőinek hirdették, miként döntenek.

És most majd nem lehet elkenni a dolgot, most majd nem lehet semmitmondó politikai lózungok mögé bújva kikerülni a kérdést. Itt és most csak határozott igen, vagy nem lehet a válasz.

Az elmúlt hétvégén már megszólalt ez ügyben a szlovák műállam kormányában elvileg a magyar érdekeket képviselő Híd-Most elnök, Bugár Béla: „Én attól nagyobb magyar nem leszek, ha a kezemben lesz egy papír, amely szerint én magyar állampolgár is vagyok. Ezért nem kérelmezem a magyar állampolgárságot.”

Tegnap pedig válaszolt a kérdésre Románia legmagasabb rangú ”magyarja”, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke, Markó Béla is: „Én a román kormány miniszterelnök-helyettese vagyok és ebbéli szerepemben nem tartom helyesnek, hogy magyar állampolgárságért folyamodjak. Magyar vagyok, Románia állampolgára és Románia kormányának miniszterelnök-helyettese vagyok, így hát jelen pillanatban nem kívánok további státust szerezni" – majd újságírói kérdésre hozzátette: „eddig egyetlen RMDSZ-es miniszter sem kérvényezte a magyar állampolgárságot”.

És ezek az alakok képviselik a felvidéki, az erdélyi magyarokat. Nekik kéne harcolni azért, hogy az elszakított terülteken élők autonómiához jussanak, hogy a helyi magyar érdekek minél jobban érvényesüljenek. Nekik kéne példát mutatni tisztességből, hazaszeretetből, magyarságtudatból.

Azért bárhogy is nézzük, elég tragikomikus ez az egész.

De azért azt se feledjük, hogy ezeket a Markó-Bugár-féléket és a társaikat is, valakik megválasztották. És innen rögtön adódik a kérdés: ennyire el lennének tompulva az agyak? Ennyire hatásos az agymosás mindenhol?

Azért én szeretném hinni, hogy ez nem egészen így van. Szeretném hinni, hogy most jön majd az ébredés és mind az erdélyiek, mind a felvidékiek rájönnek arra, hogy akik eddig a mézesmadzagot rángatták előttük nem mások, mint gazemberek, hogy ideje lenne hitelesebb és igazabb embereket keresniük a maguk képviseletére.

Azonban a legfontosabb kérdés mégsem a politikusok magatartása, hanem az, hogy miként dönt majd a külhoni magyarok többsége. Hisz az együvétartozásra adott válaszok nemcsak a politikai réteg részéről lesznek árulkodóak, hanem az átlagember részéről is. Hamarosan ki fog derülni, hogy az elszakított terülteken élő magyarok ugyanúgy gondolkodnak-e, ugyanolyan fontosnak gondolják-e a magyar nemzethez tartozást, mint mi itthon.

Hamarosan eldől, hogy kilencven év felülír-e ezer évet. Hamarosan eldől, hogy ez a tényleg lélekemelő kezdeményezés nem fordul-e át, fordított december ötödikébe. Néhány hónap és kiderül, hogy mi magyarok mit gondolunk magunkról. Kiderül, hogy a legújabbkori magyarság képes-e összefogni, képes-e felülemelkedni a hétköznapokon, képes-e igazi nemzetként viselkedni.

Akármi is lesz a vége, ez a döntés meghatározza majd a következő évek minden pillanatát.