Nagy, Békés Együttélés

Ha netán eddig valakinek kérdéses volt a felvidéki magyarok többségének, mondjuk úgy eltévelyedése a világban, akkor a hétvégén történtek után már senkinek nem lehet egy szemernyi kétsége sem afelől, hogy az ottani magyarság a mi szempontunkból a lehető legrosszabb úton jár. Történt ugyanis, hogy Robert Fico vasárnap megdicsérte a mieinket a Szlovákiához való lojalitásuk miatt:

„Azt, hogy a szavazók előnyben részesítették a Bugár Béla vezette Hidat az MKP előtt, úgy is lehet értékelni, mint szlovákiai magyarok bizonyos szintű lojalitásának megnyilvánulását az államhoz. Talán mindannyian alábecsültük, s azt hittük, hogy ha az MKP meglengeti a zászlót a barikádon, minden szlovákiai magyar azonnal velük rohan majd, a magyar állampolgárságot választja, s lelkiekben, mentálisan el akarnak majd menni ebből az országból. Ez nem így van. S ez számomra nagyon kellemes meglepetés“.

Majd kifejtette, hogy szerinte attól, hogy Berényi József MKP pártelnök kérvényezni fogja a magyar állampolgárságot biztos, hogy nem fogják tömegek követni. "Amit Berényi akar tenni, egyáltalán nem jelenti azt, hogy minden szlovákiai magyar megteszi".

Azt hiszem ezek után Bugár Béla és az ő szekértolói itt az év elején kicsinyt hátradőlhetnek és méltán nézhetnek büszkén maguk elé. Kellemes meglepetést okoztak Ficonak. Mondjuk, ennél nagyobb örömük ne nagyon legyen az életben – mondhatnánk, ha nagyon szemetek akarnánk lenni, de azért vegyük észre azt is, hogy Fico a maga szempontjából megint milyen ördögien jót húzott.

A nyilatkozat hatására ugyanis a megosztottságot nemcsak fenntartani, hanem tovább növelni is sikerült a felvidéki magyarság körében, hisz egyesek ezt a békés együttélés újabb jeleként élik meg, míg másokat - ha nincsenek is túl sokan - felháborít a Smer elnökének kijelentése. Arról már nem is beszélve, hogy Fico minden megmozdulásával és cselekedetével egyértelműen készül a visszatérésre, amihez keresi a leendő szövetségeseket. És ugye nem sokan lepődnénk meg, ha ez végül a nagy, békés együttélés álszentsége mögül kilépő MOST-féle egylet lenne?

Ha pedig mindehhez még hozzávesszük Bugár tegnapelőtti nyilatkozatát, akkor már kezd is szépen kikerekedni a történet. „Én attól nagyobb magyar nem leszek, ha a kezemben lesz egy papír, amely szerint én magyar állampolgár is vagyok – szögezte le a Híd elnöke, majd hozzátette: Célunk az, hogy a politika ne félemlítse és ne is büntesse a polgárokat, akiknek legyen a magánügye, hogy kérik-e a kettős, szlovák–magyar állampolgárságot vagy nem. Ugyanakkor egyetértek azzal, hogy bizonyos tisztségeket csak szlovákiai állampolgárok tölthessenek be”.

Ördögien szép terv. Magyarul így lehet majd kiszorítani a politikai életből azokat a magyarokat, akik vállalják identitásukat, akik magyarként küzdenének, a magyar érdekekért. Így lehet hangzatos szavakban küzdeni a tót állampolgársági törvény módosításáért és közben ellehetetleníteni mindenkit, aki valaha is magyarként közéleti szerepet kíván betölteni ebben a műállamban. És ami a legszomorúbb, hogy ez ott senkinek nem tűnik fel, pontosabban a nagy többségnek nem tűnik fel.

Ők tapsikolnak hozzá és boldogok, hogy hozzátehettek valamit a Nagy Békés Együttéléshez…

2 kommentek:

Névtelen írta...

Ezzek már nem a mieink!!ŐK már eldöntötték szlotákiához tartoznak.Bugár,majd eljön az idő,hogy lefagy az önelégült vigyor a sémi képedről!!

Herne írta...

Alapjában véve nem vagyok a sovinizmus híve, de egy másik, ennél fontosabb alaptörvényem az: ha megdobnak kővel, b@ssz vissza egy kézigránátot. Ilyen esetekkor megkérdem magamtól, és szívesen megkérdeném minél több embertől, amennyitől csak lehet: kik azok a szlovákok? És megkérdeném a felvidékiek ezen részétől: miért akarnak egy nevesincs nép, egy nevesincs kultúra részei lenni? Persze mostanában tény, hogy nem sokat tett a magyar, amire büszke lehet, ami által hallanak róla, a mérhetetlen korrupció és a cigányok kivételével. De kinek a hibája is ez? A miénké, mert hagytuk.
Ha menni akarnak, menjenek. Hogy mikor eljő a szebb jövő, és még a legostobább is büszke lesz a magyarságára, visszafogadjuk-e őket, azt majd ott és akkor eldöntik azok, kiknek ez a feladata lesz.
Hogy ez a szebb jövő eljő-e, magam sem tudom, csak remélem. Néha engem is kétségek, erős kétségek gyötörnek. De bárhová is vezessen utam, gyökereim megtagadni sosem fogom, épp ellenkezőleg: büszkén viselem.

Megjegyzés küldése

Kedves Kommentelők!

A könnyebb és legfőképp az értelmesebb kommunikáció biztosítása érdekében, szeretnénk mindenkit arra kérni, hogy a hozzászólásaitokat valamilyen névvel tegyétek meg.

Ez a "Profil kijelölése mint:" legördülő menüben a "Név/URL-cím" lehetőséget választva, majd a név beírása után az URL sort üresen hagyva, végül a "Tovább" gombra kattintva egész egyszerűen megtehető.

Köszönjük!

Radical Puzzle

 
látogató számláló