Hogy a picsáb@ kaptunk egy ekkora senkit?

„Magam természetesen nem kívánok a kormányzás lendületének gátja lenni, éppen ellenkezőleg! Készen állok a nemzeti együttműködésre” – mondta még a nyár közepén köztársasági elnökké való megválasztása előtt Schmitt Pál, narancsos celeb. Az, hogy ez így lesz, abban szerintem senki sem kételkedett, de arra talán még a legsűrűbb narancsködben tévelygők sem számítottak, hogy Schmitt a „készen állást” néhány hónap alatt a legdurvább csontig nyalássá fejleszti.

Pedig ma már itt tartunk. Schmitt ugyanis az elmúlt hetekben úgy döntött, hogy szakít a törvények elnöki szignóval való ellátásának gyakorlatán. Ő már nem várja meg azt, hogy a parlament által elfogadott jogszabályokat ellenjegyzésre hivatalos úton átküldjék hozzá, hanem maga siet a törvényhozás épületébe, hogy még aznap ellássa kézjegyével a frissen elfogadott törvényeket.

Legutóbb a magánnyugdíj-pénztárakkal kapcsolatos jogszabály aláírására ment be a parlamentbe, alig egy órával azután, hogy a narancsos többség elfogadta a törvényt. Gyors aláfirkantott mindent, aztán már indultak is a nyomdagépek. Amikor a Köztársasági Elnöki Hivatal napokkal később bejelentette, hogy az államfő aláírta a jogszabályt már majdnem egy teljes hete ott volt a szignója a lap alján. Így jelenhetett meg épp a közleménnyel egy napon a Magyar Közlönyben a törvény szövege az aláírással.

Mint látszik, OV azért nem hülyegyerek. Pontosan ki tudta választani a sok seggnyalója közül a számára legfelelőbbet. A legszolgalelkűbbet. Így aztán nincs is semmi gond semmivel. Megy minden, mint a karikacsapás. Schmitt Pali nem kérdez, nem mérlegel, nem gondolkodik, csak jön és aláír. Mindent. Mindent, amit csak elé raknak.

Neki nincs lelkiismertfurdalása. Neki nincsenek fenntartásai. De hát mitől is lennének? Aki ilyen pályát járt be, mint ő az elmúlt évtizedekben, attól mégis miért várnánk el ilyet?

Schmittnek soha nem okozott gondot egy kis dörgölődzködés, soha nem okoz gondot az éppen regnálók seggének fényesre nyalása. Ment ez neki Kádárral, amikor 1983 és 1986 között a kommunista Lázár-kormány miniszterhelyettese volt és ment ez neki az Antall-, a Horn-, az Orbán-, és a Medgyessy-kormányok idején is, amikor nagykövetként szolgálta az éppen aktuális megbízókat.

Nem volt számára probléma az sem, hogy 1998-ban a saját kezdeményezésére az MSZP főpolgármester-jelöltjeként exponálja magát, meg az sem, hogy 2003-ban, hirtelen csinálva egy jobbra átot belépjen a fideszbe, amikor híre ment annak, hogy OV ismét gyűjti a posztkommunista szemetet.

Az emberek embere mindig jó érzékkel választotta ki, hogy a nyelvét kinek seggére illessze. És mint látható, az eredmény soha nem is maradt el. Így aztán Schmitt most sem bajlódik azzal, hogy esetleg áttanulmányozza, vagy szakértőkkel átvizsgáltassa azokat a jogszabályokat, amiket éppen szignál, vagy ne adj’ Isten alkotmánybírósági normakontrollt kérjen. Mert minek? Olyan törvényt úgysem fogadnak el, amit OV ne hagyott volna jóvá, innentől pedig neki nincs már más dolga, mint aláírni azokat, hisz azokkal semmi, de semmi baj nem lehet.

Mint látszik, ha fülkeforradalom van, akkor már a látszatra sem kell adni, az felülír mindent. Az meg, hogy az ország köztársasági elnöke egy csúszómászó, a narancsködben bóklászóknak talán fel sem tűnik. A többieknek meg az abszurdisztáni hétköznapokban nem marad más, mint hogy a bosszankodás mellett dúdolgathatják a Kozmosz dalát:

…kirakatbáb, igazi protokollfőnök
hajlékony bohóc, pártkatona elnök
egykori kommunista sporttitkár
elutazott a pénzünkön a holdig már
és hat nyelven mond semmit
hogy a picsába kaptunk egy ekkora senkit?

Nemzeti együttműködés…