Az Állatok Világnapja

Nem is lehet ezt az írást mással kezdeni, mint Mohandas Karamchand Gandhi-val, aki a függetlenségbe vezette nemzetét és más módon is példájává vált az emberiességnek. Tőle csak tanulhatunk. Egy nemzet nagysága és fejlettsége híven tükröződik abban, ahogyan az állatokkal bánik - mondta. Higgyük el neki, hiszen egy nemzet csak akkor lehet emberhez méltó élettere tagjainak, ha azok szívében szeretet lakozik. Nem csak a szeretet egy bizonyos valami, vagy valaki iránt, hanem a szeretet állapota. Az élet szeretete. Aminek persze megint semmi köze nincs ahhoz, hogy "én" élvezem ezt, vagy azt, lehetőleg ész nélkül. Az élet szeretete minden élet szeretetét jelenti.

Aki azt állítja magáról, hogy az állatokat szereti, annak nem csak a magáét kell szeretnie, hanem gondolatban az összes többiért is felelősséggel kell viseltetnie.

Aki például arra hivatkozik, hogy azért nem ivartalaníttatja a macskáját, mert az szegény cicának állatkínzás (ami egy tökéletes tévedés), az bizony felelős azért, ha a szomszédban épp most valaki kiscicákat fojt a vízbe. A nősténymacskák tulajdonosai előbb kapcsolnak, mert ők egy szép napon maguk állnak ott egy alom kiscicával. Van, aki stílszerűen agyoncsapja, vízbe fojtja őket, van, aki a gyerekeit küldi el, hogy intézzék el, ahogy tudják. Vannak olyanok is, akikből csak úgy árad a szeretet és ezért egy szép éjszaka észrevétlenül idegen embereket ajándékoznak meg velük úgy, hogy bedobják a cicákat a kertjükbe. Belegondoltunk, micsoda brutalitás ez emberrel, állattal szemben?
Nemrég egy ismerősöm autóbaleset után jött ki a kórházból. Nyaktámasszal, elvileg szigorú fekvőként. Mire hazaért, hat álomszép pici fekete cicuska várta a kertben. Fekvésről szó se volt többé! Bizony a kutyákkal se sokkal jobb a helyzet, mert tömérdek felelőtlen gazdi van, aki azt sem tudja, merre kódorog, hol párzik épp a kutyája.

Ebből adódóan Magyarországon körülbelül egymillióra teszik a kóbor állatok számát, ami egy nagyon szép teljesítmény világviszonylatban is!
Ebből a millióból az állatvédők, akik iránt a legmélyebb tiszteletemet kell ezúton kifejeznem, a legkeményebb és néha halált megvető bátorságot igénylő munkával - bizony, néha a baltával fölfegyverzett magyar gazda, a vadász puskacsöve, vagy egy felajzott cigánycsapat elé kell állniuk egy-egy állat érdekében - is csak tízezres nagyságrendet tudnak megmenteni. A többi meg megy a lecsóba.

Nagyszerű érzés, hogy ma már annyi állatvédő és állatmenhely van az országban, ők komoly és felelősségteljes munkát végeznek. Kár, hogy a magas politika nem fordít rájuk több gondot. Sajnos még tele az ország sintértelepekkel is. Folyik az altatás nagyüzemben. Ez bizony nincs így mindenütt a világon! Az legabszurdabb állatmenhely, vagyis tulajdonképpen sintértelep az országban minden bizonnyal egy, EU-támogatással épült állati hulladékhasznosító telep kellős közepén található. Az állatok pedig érző lények és semmiképp sem hulladékok. Vagyis semmi keresnivalójuk nem lenne épp itt. Ha ezt a kormányunk is felfogná végre!
De mi sajnos ott tartunk, hogy még ennek is örülnünk kell, mert jobb, mint a semmi.

A tenyésztőkről és harcikutyaviadalokról szóló történetekbe már bele sem kezdek, mert annak sose lenne vége.

Azért van egy jelentős tábora a valódi állatszeretőknek, felelős állattartóknak is, ezt nem szabad elfelednünk. Ezek az emberek hozták létre az Állatok Világnapját is, amely ma már egész eseménysorozatnak számít. Bizony, nem is lehetünk eléggé hálásak azért a sok jóért és örömért, amit állataink nyújtanak nekünk. És azokról az állatokról sem feledkezhetünk meg, akik asztalunkon áldozzák fel az életüket. Az sem mindegy, hogy ők hogyan élik le rövidke életüket a profit szolgálatában!

A mozgalom 1931-ben indult az olaszországi Milánóban, ahol állatszerető emberek Assziszi Szent Ferenc halálának évfordulóján, október harmadikán egy felvonulással fejezték ki állatok iránti elkötelezettségüket. Magyarországon 1991-ben ünnepelték meg először ezt a napot.

Ma már hetekkel előtte jótékonysági koncertekkel, állatkerti és állatmenhelyes programokkal készül rá az egész ország és maga az ünneplés is, vagy egy hétig eltart. Aki szeretne, e hét végéig bizonyosan talál magának programot ebben a témakörben. Szinte minden nagyobb településen állatos családi napok, felvonulások, egész napos programok emlékeztetnek az ünnepre.

A nemzeti radikális oldal is kiveszi a részét az állatok ünnepléséből. A több állatmenhelysegítő koncert közül az egyiket szeptember 18-án Budapesten a Magozott Cseresznye (Bp.), Fejbőr (Bp.), Fehér Virágok (Komárom) és a Radical Hungary (Vecsés) adta, amely egy nagyon jó hangulatú buliba torkollott.

A legnagyobb szabású esemény minden bizonnyal a budapesti felvonulás volt, a választásokra való tekintettel vasárnap helyett ezúttal szombaton. A menetet az idén is egy láma és egy szamár vezette. Rengeteg kutya vonult gazdikkal, vagy menhelyes dolgozókkal. De akadt macska és teknős is, sőt valaki még aranyhalat is vitt magával. Számomra a menet legfontosabb felirata a "Közös otthonunk velük a Föld" volt.

[nagyításért kattints a fotóra]

Az útvonal mindenki számára jól ismert, a Bazilikától az Andrássy úton és a Hősök terén át a Városligetbe vezetett, ahol a felvonulás végeztével, mint ahogy az már hagyomány, ingyenesen megtekinthető volt a Fővárosi Állat- és Növénykert. Ott pedig az idén egyértelműen a gorillabébi volt a sztár!

Akivel csak beszéltem a résztvevők közül, mindenki lelkesen és nagy örömmel beszélt a felvonulásról. A boltosok kimentek az utcára és integettek, a turisták fényképeztek és egy pillanatra bizonyosan mindenki átérezte, hogy milyen fontos dologról van szó.

Még fontosabb lenne ezt az érzés a mindennapokba is átmenteni, hogy ne csak október harmadikán érezzük a teremtés nagyszerűségét és hogy mi ezért a szépségért tulajdonképpen hálával tartozunk, amit egy felelősségteljes élet formájában fejezhetünk ki leginkább.