Sarko beintett az EU-nak. És mi?

Azért néhány éve nem sokan gondoltuk volna, hogy majd egy magyar származású, francia zsidó fogja az Európai Unióban napi beszédtémává tenni a cigánykérdést. De arra sem fogadtunk volna sokan, hogy a nagyon liberált európai közösség egyik alapító tagja mondja majd ki, hogy elég volt a cigányok élősködéséből, és abból az életformából, ami bárhol is jelenik meg tömegesen Európában, mindenhol csak bűnözést és mocskot hoz magával.

Sarkozy meg merte lépni azt, amit előtte még ilyen pozícióban senki sem. Meg merte tenni, be merte vállalni, mert ezt követelte meg annak az országnak az érdeke, aminek a vezetésével őt megbízták. Nem érdekelte az EU ajvékolása, nem érdekelte a francia liberáltak hőbörgése. Tette, amit tennie kellett.

Természetesen a cionista irányítás alatt lévő európai szervezetek minden követ megmozgattak és megmozgatnak, hogy lejárassák, elítélhessék, és visszalépésre kényszerítsék a francia kormányt. A múlt hét elején Viviane Reding, az Európai Bizottság luxemburgi igazságügyi biztosa odáig elment, hogy párhuzamot vont a második világháborús deportálások és a romák mostani kitoloncolása között. „Azt gondoltam, hogy Európa a második világháború után többet nem lehet tanúja hasonló jellegű helyzeteknek” – tette fel az unalomig ismételt lemezt újra, az egyébként cigányt nagy valószínűséggel csak fényképen látó biztos asszony.

A francia elnöki hivatal szerdán hivatalosan is elutasította, és elfogadhatatlannak nevezte az EU-biztosi bírálatot, Sarko pedig magabiztosan megüzente: „csak az európai szabályokat és a francia törvényeket alkalmaztam, ezért aztán semmit nem lehet Franciaország szemére vetni, de ha a luxemburgiak maguknak akarják őket, nem jelent problémát. Az uniós biztos Luxemburgban lakik, amely ország nagyon közel van Franciaországhoz, és örömmel vennénk, ha Luxemburg is be tudna fogadni romákat.”

Igen, így egyszerűen. Semmi körítés, meg polkorrektkedés. Sarkozy nem játszotta el nagy, álszent színjátékot, mint OV múlt hétfőn a parlamentben. Kimondta, amit gondolt, amit helyénvalónak érzett. Sőt. Csütörtökön az Európai Unió tagországainak állam- és kormányfői találkozóján Barrosót is elküldte a francba közölve vele, hogy "nem kér az unió kioktatásából".

„Franciaországban folytatódik az illegális táborok felszámolása, bármilyen származású emberek lakják is azokat” – jelentette ki, majd megerősítette, hogy országa közbiztonsági megfontolásokból cselekedett, és egyben reményét fejezte ki, hogy az Európai Bizottság európai szintű javaslatokat készít a romák helyzetének témájában. „Európa nem hunyhat szemet az illegális táborok fölött” – fogalmazott.

Megszólalt az ügyben Pierre Lellouche francia Európa-ügyi államtitkár is, aki szintén bírálta a luxemburgi uniós biztost. „Nem hagyhatom, hogy Viviane Reding azt mondja, hogy a 2010-es Franciaország a romakérdés kezelésében olyan, mint a nácikkal kollaboráló Vichy-kormány Franciaországa. Egy kisebb vagyonka meg egy repülőjegy az uniós származási országba nem nevezhető haláltábornak, sem gázkamrának."

Brüsszeli források szerint a francia politikát a tagországok közül egyértelműen csak olasz részről támogatták, bár például egy sajtónyilatkozatban Petr Necas cseh miniszterelnök is kiállt amellett, hogy bármelyik EU-tagállam joggal várja el törvényeinek tiszteletben tartását, és még az uniós intézményeknek sincs joguk beleavatkozni a belső ügyekbe.

Redinget azonban nem nagyon hatotta meg a francia tiltakozás és szerdán közölte: uniós kötelességszegési eljárás megindítását javasolja Franciaország ellen. Barroso pedig az egész bizottság nevében kijelentette, támogatja Reding kezdeményezését, hogy adott esetben vonják felelősségre Párizst a romániai és bulgáriai romák hazatoloncolása miatt. „A közösségi törvényeket be kell tartani. Az etnikai alapú megkülönböztetés tilalma az Európai Unió egyik alapértéke, és az unió mindent meg fog tenni a tiszteletben tartásáért” - tette hozzá Barroso.

Itt tartunk ma.

A cigánykérdés végre európai üggyé vált olyanná, ami mint látszik, megosztja az európai társadalmakat. Ez az ügy rá fog mutatni arra, hogy kik azok, akik az eddig megszokottaknak megfelelően a kérdést a szőnyeg alá söpréssel kívánják megoldani és kik azok, aki valódi megoldásokat, valódi párbeszédet és legfőképp tetteket akarnak. Hamarosan el kell döntenie mindenkinek, hogy melyik oldalra áll, így természetesen majd nekünk, magyaroknak is. Bár ahogy OV megnyilatkozott hétfőn a parlamentben, az nem sok változást mutatott az itthon már megszokott kunczemohácsigusztos-féle és az európai liberáltak által is támogatott vonaltól.

"… és említette a cigánybűnözés kifejezést is. Sajnálom, hogy a magyar parlamentnek kell ebben a kérdésben néhány perc erejéig gondolkodnia, mert önmagában, hogy erre szükség van, már számomra nem kívánatos" – mondta OV a felszólalásában, pedig ez a kérdés, ha kívánatos számára, ha nem, a következő időszak legfontosabb kérdése lesz úgy Európában, mint a Magyarországon. Ha a narancsos politika ez ügyben folytatja azt az álszent magatartást, ami már évek óta folyik ebben az országban, akkor az előbb-utóbb társadalmi robbanáshoz vezet.

Nem hiszem, hogy a fideszes képviselők ne látnák, hogy mi folyik a hétköznapokban. Nem hiszem, hogy ne látnák, hogy a romafelzárkoztatási programok, amit egyébként az európai liberáltak is erőltetni akarnak, egyszerűen nem vezetnek sehová sem. Az elmúlt években, milliárdokban mérhető összegeket költött el a magyar állam a cigányok felzárkóztatására, de mi lett az eredménye?

A pénzt egyszerűen ellopták az úgynevezett roma elit egytől egyig köztörvényes bűncselekményekben érintett képviselői, miközben az ő és a nagy liberált elveket valló politikusok hathatós segítségével sikerült kinevelni egy olyan magyarellenes generációt, akiknek a megfékezése ma már szinte a lehetetlen kategóriába tartozik.

A radikálisok által évek óta feszegetett problémák most a legmagasabb fórumokon is napirendre kerültek. Európa végre ebben a kérdésben is változások előtt áll, számunkra pedig szinte sorsdöntő lesz, hogy a magyar kormány majd melyik, most már nyugodtan európainak nevezhető megoldást választja.

Vajon tovább folytatjuk az élősködés támogatását, vagy a keményebb kéz politikája mellett tesszük le a voksot? Ha a magyar társadalmat megkérdeznék, egyértelmű lenne a válasz, a kérdés már csak az, hogy a fülkeforradalmárok meg akarják-e ezt hallani.