Nincs igazság, avagy egy felháborító ítélet margójára

Gondolom, még sokan emlékeznek arra a szomorú és felháborító történetre miszerint 2008 januárjában K. Rajmund retekcigány és két társa a fényes nappal a nyílt utcán úgy megverte osztálytársát, a 18 éves Mészáros Rolandot, hogy a fiú néhány órával a bántalmazás után belehalt a sérüléseibe.

Az ügy előzményeként a két fiú az iskolában az egyik órán összeszólalkozott, mivel Roland a padtársa viselkedésére utalva szóvá tette annak cigány voltát. A szóbeli konfliktus tettlegességgé fajult, ahol az egyébként élsportszerűen bokszoló cigány ököllel megütötte Rolandot. Végül az osztálytársaknak és az egyik tanárnak sikerült megakadályozni, hogy jobban eldurvuljon a helyzet. A tanár tekintettel a kialakult összetűzésre, a tanítás végén csak külön-külön engedte haza őket.

Roland, hogy elkerülje a további konfliktust más irányba indult haza, mint ahogy azt egyébként tenni szokta. A cigányok azonban vártak rá. K. Rajmund az iskolából kilépő fiút először hátulról combon rúgta, majd amikor az elszaladt harmadmagával követni kezdte. Végül a Gyulai utcában érték utól. Rolandot a kapucnijánál fogva hátrahúzták, ketten lefogták, aztán a rohadék cigány profi mozdulatokkal ütlegelni kezdte, majd a földre zuhanó fiút meg is rugdosta.

A bántalmazás következtében Roland koponyacsontja eltörött, vizenyő, zúzódás és vérzés keletkezett, mely oxigénhiányhoz és további belső sérüléshez vezetett. A verés után még hazament, ám otthon eszméletét vesztette. Már a gyors orvosi segítség sem tudott segíteni rajta, csak néhány pillanatra tudták visszahozni az életbe. A kórházba szállítás közben pedig végleg elveszítették.

A gyilkos, mivel feladta magát, másnap előzetes letartóztatásba került. Mindenki azt gondolta, hogy az igazságszolgáltatás majd teszi a dolgát és a gonosz tett, elnyeri méltó büntetését. Azonban ez itt Abszurdisztán, ahol a történéseknek nem sok köze van a józanészhez. K. Rajmund három hónappal a gyilkosság és alig több mint egy hónappal Roland temetése után már szabadlábon volt, mert a Fővárosi Bíróság megszüntette az előzetes letartóztatását.

[A gyilkos cigány balról az első.]

Azonban a gyalázatos eseményeknek itt még nem volt vége. Az elsőfokú bíróság, Vaskuti András bíróval az élen, tavaly decemberben a gyilkos cigányt egy év, négy év próbaidőre felfüggesztett, fiatalkorúak fogházában letöltendő büntetésre ítélte.

Nem. Nem tévedés. A kegyetlen gyilkosságért 1 évet kapott, négy évre felfüggesztve.

Vaskuti az ítélet indoklásban képes volt azt mondani, hogy „mivel fiatalkorú, jelenleg is szakközépiskolás vádlottról van szó, figyelembe vettem az ENSZ Gyermekjogi Egyezményét, amelyet a magyar jogrend is átvett, és amely kimondja, hogy ilyen korú elkövetők esetén csak a legvégső esetben indokolt kényszerintézkedés, illetve végrehajtandó szabadságvesztés elrendelése.”

Azt hiszem erre nehéz bármilyen nyomdafestéket még elbíró kifejezést találni. Mégis hogy lehet az, hogy Magyarországon a bűncselekményeket elszenvedők alkotmányos jogait soha nem veszik figyelembe, de az elkövetői oldalét mindig? Főleg ha az, cigány. Az ENSZ Gyermekjogi Egyezményével összefüggésben, miszerint ilyen korú elkövetőknél csak a legvégső esetben indokolt kényszerintézkedés, felteszem a kérdést: ha a halál nem, akkor mégis mi a legvégső eset?!

De a történet itt még mindig nem ért véget. Arra csak tegnap délután a másodfokú ítélet kihirdetésekor került pont. A tárgyalás alatt, amikor az ügyész arról beszélt, hogy „az államnak a társadalom, a közvélemény igazságérzetének megfelelő büntetést kell hozni", és hogy az „iskolai erőszak esetében egy előremutató, üzenetképző szerepe lesz ennek az ügynek, mert ez az első halálos kimenetelű iskolai erőszak”, akkor az ember már-már kezdte azt gondolni, hogy mégis csak megindult valamiféle változás. Hogy talán most lesz esély arra, hogy egy ilyen gaztett olyan büntetést kap, amilyet tényleg megérdemel.

Azonban ismét csalódnunk kellett.

"A Fővárosi Ítélőtábla, mint fiatalkorúak bírósága – kezdte az ítélet felolvasását Czine Ágnes bírónő, megváltoztatta az elsőfokú bíróság által hozott ítéletet: K. Rajmundot halált okozó testi sértésért 2 év 3 hónap fiatalkorúak fogházában letöltendő szabadságvesztésre ítéli. Fellebbezésnek helye nincs.”

Fellebbezésnek helye nincs… De akkor majd ki mondja meg, hogy mi az igazság?

Hogy lehet az, hogy ilyen megtörténhet?

Nagykorúak esetén ez a bűntény 2-8 évig terjedhet, fiatalkorúak esetén a bíróság mérlegelhet. Mérlegelt is, és az azóta nagykorú K. Rajmund a lehető legenyhébb büntetést kapta a bírónő szerint is teljesen értelmetlen és hiábavaló cselekedetért.

Az ítélet egyszerűen vérlázító. Hol itt az igazság? Hol a tisztességes ítélkezés?

És ne feledkezzünk meg a kettősmércéről sem. Jusson eszünkbe a barcsi fiúk ügye, akik szinte dátumra pontosan ugyanazon a napon pofoztak fel egy kötekedő cigányasszonyt Szigetváron. A nő ellátást nem igénylő, nyolc napon belül gyógyuló, sérüléseket szenvedett. A Baranya Megyei Bíróság 2009 áprilisában etnikai csoport tagja elleni erőszak elkövetésében találta bűnösnek és jogerősen felfüggesztett illetve letöltendő szabadságvesztésre ítélte a 19- 24 év közti fiatalokat. M. Gyula 1 év, 3 év próbaidőre felfüggesztett börtönt, J. Máté 1 év 6 hónap, 4 év próbaidőre felfüggesztett fogházbüntetést, S. Zsolt 1 év 6 hónap, M. Rolandot 2 év 2 hónap, K. Balázs pedig 2 év 6 hónap letöltendő börtönbüntetést kapott.

Három pofon ma Magyarországon pontosan annyit ér, mint egy ember életének kioltása?

Nincs igazság. Nincs tisztesség. Mindkét ítélet felháborító és jól mutatja, hogy a honi bírói kar nagy része teljesen alkalmatlan arra, hogy egy olyan morált képviseljen, amit joggal elvár az ország közvéleménye. Hiába volt kormányváltás, hiába volt forradalom, vagy annak hazudott akármi, semmi nem változik.

Milyen országban élünk? És legfőképp: mikor lesz ennek vége?