Martonyi, avagy az államérdek megalkuvás nélküli képviselete

Forradalmi időket élünk.

A nagy változások idejét.

A narancsos változásokét, melyek tényleg új megvilágításba helyezik a mindennapok történéseit. Ahol előbb-utóbb minden a helyére kerül, ahol lassan az összes fontos pozíciót az arra legalkalmasabb forradalmár foglalja el.

Figyelve az elmúlt hetek történéseit, azt hiszem, bátran kimondhatjuk: azért az, baromi nagy szerencse egy ország számára, hogyha a sors egy olyan igaz hazafit sodor a magyar külügyminisztérium élére, mint amilyen a mi Martonyi Janink. Még egy ilyen felkészült, még egy ilyen jó nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező és az állam érdekeit ilyen megalkuvás nélkül képviselő politikust, azért elég nehéz lett volna találni a forradalmároknak.

Martonyi nem ismer fáradtságot, és éjt nappallá téve teszi azt, amit megkövetel a haza. Néhány nappal ezelőtt a Frankfurter Allgemeine Zeitung című német lap hasábjain is bizonyította, hogy miért ő volt a legalkalmasabb jelölt arra, hogy a világban Magyarországot képviselje.
A tisztánlátás miatt, talán érdemes ideidézni azt a néhány gondolatot, amit a magyar külügyminiszter a német napilap kérdésére válaszolva mondott el: "Minden nap ismételni fogom, hogy amikor a magyar nemzetről beszélünk, akkor nem egy állam területéről, nem határokról és területekről, nem revízióról, hanem olyan emberek közösségéről beszélünk, akik meg akarják őrizni nyelvi, kulturális és nemzeti azonosságukat.”

Ugye megmondtam. Képvisel. Megalkuvás nélkül.

És ha valakinek még mindig kétségei lennének Martonyi az állam iránti elkötelezettségéről, akkor még elevenítsük fel azt a néhány héttel ezelőtti, a Danas című belgrádi napilapban megjelent interjút is, ahol a következőket találta mondani: "Teljes képtelenségről beszélnek, akik azt mondják, el kell végezni a trianoni szerződés felülvizsgálatát. Ez történelem. Ellenezzük olyan dolgok revízióját, amelyek a múlthoz tartoznak. Számos példa van az európai történelemben olyan békeszerződésekre, amelyek egyes résztvevőknek tragédiát jelentettek. Nem szabad, hogy politikai vitáink témájává tegyük ezeket a békeszerződéseket, megterhelve ezzel az államközi kapcsolatokat.”

Azt gondolom, ezek után már tényleg nem lehet kérdés, hogy OV, a legfőbb forradalmár miért is őt nevezte ki a külügyi tárca élére. Martonyi pontosan azt teszi, amit elvárnak tőle. A haza szempontjait messzemenően szem előtt tartva jár el minden olyan kérdésben, ahol Magyarország ügyeit kell képviselnie.

A kinevezői biztosan meg fogják majd dicsérni azért, hogy az interjúkban még csak említést sem tett arról, hogy mondjuk 90 év nem ír felül 1000 esztendőt. Talán majd azért is elismerés illeti, amiért nem tette szóvá, hogyha a világ fordul, akkor a határok megváltoztatása reális kérdés lehet, hisz úgy, ahogy kilenc évtizede, úgy bármikor jöhetnek olyan idők, amikor ez kérdéssé válhat. De nem idézte fel azt az időszakot sem, amikor mondjuk az országot 150 évig a törökök uralták, amikor az három részre volt szakítva. Nem hozta szóba, hogy mi, magyarok akkor sem mondtunk le semmiről, akkor sem adtuk fel, hogy visszaszerezzük azt, ami a miénk azt, ami visszajár.

Ezekről és az ilyen jellegű gondolatokról természetesen nem esett szó, de miért is esett volna? Ezek a kérdések nem szolgálják az ország érdekeit, ezen gondolatok felvetése a haza szempontjából egyátalán nem fontosak. És a mi Janink csak és kizárólag azt képviseli, amik azok. Az állam érdekei mindenek előtt.

Izrael Állam igazán büszke lehet rá. Hű szolgája. Mindenhol és mindenek felett.

Rohadjatok meg!