Lákátosék a téli olimpián

Amikor először olvastam a kanadai bevándorlási miniszter legutóbbi „magyarokkal” kapcsolatos nyilatkozatát, hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy viccel-e, vagy csak egyszerűen hülye. Jason Kenney ugyanis a következőket mondta: Menedékjogot kért Kanadában négy magyar állampolgár, akik a vancouveri téli olimpia megtekintésére érkeztek az országba – majd hozzátette: nehezen tudom elképzelni azt, hogy Magyarországról igazi menekültek érkeznek, még akkor is, ha ők a roma kisebbségből valók.

Gondolom, most sokakban felsejlik az az „életszerű” kép, ahogy a Lákátos család elindul az olimpiára. Ott ülnek a repülőn és eszükbe nem jut, hogy nem jönnek majd vissza. Eszükbe nem jut, hogy le kéne karcolni a kanadai szociális rendszert. Á, dehogy. Mennek szurkolni.

Aztán, ahogy múlnak a napok, egyre jobban rettegnek, de nem tudják, hogy mitől. Végül a játékok befejeztével hirtelen rájuk tőr a gondolat. Minket üldöznek otthon. Ekkor, mivel jobb ötlet nem jut eszükbe, beballagnak az első hivatalba és belemondják az illetékesek arcába azt a szót, amit teljesen véletlenül az elutazás előtt „angolul” megtanultak. Refugí, érted? Refugík vagyunk. Re- fu-gik. [refugee=menekült]

A varázsszó kimondatott. Ekkor mozgásba lendül a kanadai menekültügyi gépezet. Jöhet a kanadai állam által fizetett lakás és a napi költőpénz, amit arra használnak fel, amire csak akarnak. Minden megjár a menekült státusz vizsgálatának végéig, ami akár hosszú hónapokig is elhúzódhat.

És érkeznek is folyamatosan az ingyenélők, amit a kanadaiak egyre nehezebben viselnek el. Csehországgal szemben tavaly nyáron már bevezették a vízumkötelezettséget, velünk szemben pedig most fontolgatják, mivel 2008-hoz képest, 2009-ben megötszöröződött a menekült státusért folyamodók száma. A trend az idei évben is töretlenül folytatódik, de most már összekötik a kellemest a hasznossal. Egy kis olimpiai szórakozás, egy kis ingyenélés. Legalábbis Jason Kenney meglátása szerint.

Igazából nem is értem a miniszter idiótaságát, mert azt nehezen tudom elképzelni, hogy ne lenne tisztában azzal, hogy a cigányok próbálkozásának semmi köze nincs az olimpiához, hacsak annyi nem, hogy mindkettő azonos napokra esett. Meg merném kockáztatni, hogy a paraziták azt sem tudták, hogy egyátalán az olimpia most, és éppen ott van. De akkor meg mi szükség van, az ilyen mondatokra?

Na, de lépjünk túl ezen és nézzük meg a kérdést egy másik oldalról is.

Ha megvizsgáljuk a kanadai bevándorlási adatokat, akkor azt láthatjuk, hogy az észak-amerikai országba évente cirka 300.000 ember érkezik munkavállalói szándékkal. Kanada nem hogy ellenzi, hanem aktívan támogatja is a bevándorlást és ebben kormányoktól függetlenül egyetértés van. Egyszerűen szükségük van újabb és újabb munkaerőre, hogy fenntartsák a gazdaságot és ellensúlyozzák a társadalom elöregedését. Ezért aztán a bevándorlási rátát évről évre emelik, a jelenlegi cél, évi 400.000 fő befogadása.

És most ennek fényében idézzük ide Kenney nyilatkozatának második felét is. A miniszter szerint Magyarország Kanada első számú forrásországává válik a menedékkérelmek tekintetében, havonta több száz magyar állampolgár folyamodik Kanadában menedékjogért. Ezért aztán, mint végső eszközt, nem zárjuk ki a magyarokkal szembeni vízumkényszer jövőbeni bevezetését sem.

A dolog itt kezd nagyon árulkodóvá válni. Vajon, miért fáj nekik ennyi bevándorló mellett, az a pár ezer „roma származású magyar állampolgár”?

A válasz egyszerű, az ottaniak sem hülyék. Ők is szembesültek már az elmúlt években azzal, hogy ez a fajta kultúra csak élősködőnek jó. Hogy egyátalán nem akarnak beilleszkedni a társadalomba, hogy ahol megjelennek, ott azonnal felszínre tőr a mocsok és az igénytelenség. Meg szerintem rájöttek arra is, hogy Magyarországon az utóbbi években a liberált politikai bűnöző réteg külön parazita fajt tenyésztett ki belőlük, akik ha elözönlenék az országot, az semmi jóval nem kecsegtetne.

Mint látható Kanada, az egyik mintademokráciának kikiáltott ország egész egyszerűen meg fogja oldani ezt a kérdést. Még az sem zavarja őket, hogy a vízumkényszer bevezetésével kollektíve büntetik az összes magyart. Megteszik, mert ezt kívánja a saját érdekük.

Nem lenne nagy baj, ha most már mi is rájönnénk végre, hogy nekünk mi az érdekünk. Jó lenne, ha azok is, akik valamelyik parlamenti egypártra akarnak szavazni, elgondolkodnának azon, hogy vajon milyen megoldást kínál és kínált a mai politikai elit a cigányproblémára.

Nem hiszem, hogy ők nem találják felháborítónak azt, hogy a mi adóforintjainkból fizetett, rajtunk parazita módon élősködő ingyenélők miatt, hamarosan ismét eljutunk odáig, hogy csak vízummal mehetünk Kanadába. És ez igazán azoknak kerül majd sokba, akik kirándulásból, vagy üzleti célból utaznának, akik tanulnának, vagy akik becsületes módon vállalnának munkát az észak-amerikai államban.

Persze, azért ne menjünk el Kanada képmutatása mellett sem. Michaelle Jean, Kanada főkormányzója 2008 végén Budapesten járt egy, a veszélyeztetett fiatalokról szóló konferencián, ahol Demszkyvel közösen sajnálkozott a magyar romasorsok felett. Sajtótájékoztatóján természetesen nem mulasztotta el azt sem, hogy kioktasson minket demokráciából és emberi jogokból. Az egyik cigányokkal kapcsolatos kérdésre válaszul közölte, hogy vissza kell térni az alapvető emberi értékekhez, a sokszínűségre nem problémaként, hanem előnyként kell tekinteni.

Érdekes mód ezt hirtelen elfelejtette akkor, amikor a saját országának a sorsáról volt szó. Akkor valahogy már nem volt érdekes a píszí magatartás, akkor már az első pár száz putriscigány megjelenése után bevezette a vízumkényszert.

Vajon miért nem ragaszkodnak ezekhez a magasztos eszmékhez a kanadaiak, ha a saját országukba özönlő sokszínűségről van szó?

Ja, hogy nekik lehet?