Mi és a németek

"A magyarság legnagyobb emberáldozattal járó, soha el nem felejthető tragédiájára emlékeztünk ma a nyíregyházi központi temetőben lévő ismeretlen katona sírjánál.

Az emlékezés hősi halottainkra mindig szomorú. Hány özvegy, mennyi árva maradt utánuk, akiknek nem volt már többé támaszuk. Az, akire - mielőtt elment - felnéztek és visszavárták. De nem jöttek vissza 147.971-en...

Iszonyatos ez a szám, a mohácsi vész áldozatainak több mint négyszerese!"

Idézet a Magyar Gárda honlapjáról, 2010. Január 13-án

I. Pilgrim, +991.V.20. Passau (Németország), Passau püspöke. Oklevélben 971-ben említik először. A Duna-térség keresztény hitre való térítéséért küzdött. Hamisított okiratokkal (Lorchi Hamisítványok) akarta Passaut Ausztria, Magyarország és Morvaország Salzburgtól független érsekségévé tenni. Hermann Koller újabb nézete szerint ezeket az okiratokat II. Konrád érsek (1164-68) megbízásából hamisították és a hamisítást utólag Pilgrimre kenték.

A következőket főként Benno Hubensteiner: Bayerische Geschichte (Bajor történelem) című, 1967-ben, Münchenben megjelent könyve alapján foglaltam össze:

Bajorországban ír misszionáriusok terjesztették el a kereszténységet a hatodiktól a nyolcadik évszázadig, méghozzá Rómától függetlenül.

Amikor a langobárdok visszavonultak Itáliába, a karantániai (lakóhelyük központja a mai Karintia volt) alpesi szlávok lépésről lépésre előretörtek a Dráva, a Pustervölgy, az Enns és a Traun irányába. Ezen karantánok mögött az avarok vad sztyeppei birodalma állt, vezérlő uruk pedig a kagán volt, aki a Tisza partján székelt. Odilo hercegnek (uralk.: 736-748.) azonban sikerült a karantánokat a bajor oldalra átállítania.

A bajoroknak a kezdeti időktől fogva egyfolytában a német birodalmi befolyás ellen is küzdeniük kellett, ugyanakkor töretlenül folytatták keleti irányú hódítási törekvéseiket.

Ebbéli igyekezetükben a szláv morvák is komoly veszélyt jelentettek számukra. 796-ban a bajorok a morva határig nyomultak előre és a morva területeket a Frank Birodalom érdekszférája alá vetették. A morvák törekvése azonban az ebből a helyzetből mindenáron való kitörés volt.

Már a Német Lajos által trónra emelt morva herceg, Ratislav is megpróbált a salzburgi érsekség befolyása alól elszabadulni. Ebben az időben indult el Bizáncból Cirill és Metód Morvaországba, téríteni. Róma persze minden eszközzel meg akarta akadályozni a morva provincia bizánci kézbe való kerülését, ezért II. Hadrianus pápa 869-ben Metódot a salzburgi és passaui érsekek feje fölött Morvaország és Pannónia érsekévé nevezte ki.

A 870. körül íródott Salzburgi Emlékirat elmeséli, hogy Salzburgi Szent Rupert (650-718.) és utódai már sokkal "a bizonyos görög", Metód fellépése előtt elterjesztették a kereszténységet Karintiában és Alsó-Pannóniában. Ezzel párhuzamosan persze a bajor bevándorlás is nagy erőkkel haladt ezekre a vidékekre, amely természetesen nem csak vallási térítésből állt, hanem erdőirtás útján való termőföldszerzéssel és bajor bevándorlók betelepítésével járt együtt.

Svatopluk, aki különben német testőrséget tartott és nagy kedvelője volt a nyugati kultúrának, 870-ben magához ragadta a hatalmat, a szorbokat és a cseheket is a hatalma alá hajtotta, majd, "mint egy farkas", úgy támadt a pannóniai határvidékek ellen (ami a későbbiekben megkönnyítette a németek Magyarország irányában való előretörését).
Svatopluk 894. évi halálával a szláv nagybirodalom úgy omlott össze, mint a kártyavár.

I., vagy Gonosz Arnulf, az első bajor herceg (uralk.: 907-937.), aki maga a Karolingok leszármazottja volt, 896-ban agyvérzést kapott, majd 899-ben meghalt. Utóda fia, a nem egészen 7 éves Lajos, a Gyermek lett, akinek kormánya csak egy árnyék maradt. Ezenközben újabb veszély fenyegetett kelet felől: a magyarok, akik a szláv államiság utolsó maradványait is szétzúzták.

Kurszánt 904-ben a bajorok egy aljas merényletben meggyilkolták. Ennek következtében került Árpád az egyedüli hatalomra, aki bosszút esküdött a merénylők ellen.

Így került sor a 907-es Pozsonyi csatára, melyben a magyarok, akik már hosszú idő óta rablóhadjáratok sorozatát folytatták messze Nyugat Európa szívéig (szám szerint 43-47 alkalommal), olyan megsemmisítő vereséget mértek a bajor hadakra, hogy Arnulfnak az egyházi javakat is el kellett koboznia a bajor hadsereg újjászervezése céljából. Ezzel a cselekedetével vívta ki a "Gonosz" melléknevet.

A magyarok a végzetes augsburgi (lechmezei) csata előtt összesen egy komolyabb vereséget szenvedtek nyugati hadjárataik során, 933. márciusában Merseburgnál, amikor is a Szászország és Türingia ellen vonuló magyar seregeket a német lovagi haderő, amely már lassan felkészült a magyarok elleni harcra, legyőzte.

A tizedik század első felében a szász fejedelmek magukhoz ragadták a hatalmat és a Bajor Hercegséget minden eszközzel gyengítették.

"Tudnunk kell, hogy mi volt Bajorország a IX. évszázadban, hogy világos legyen, mennyire üdvözítő volt a tény a cseh törzsek számára, hogy a Német Birodalom központja Szászországba került át." - írja Jan Slavik.

A bajor ellenállás a német fennhatóság ellen nem szűnt meg, mindeközben keletről a magyarok egyre fenyegették a birodalmat. Addigra viszont Bajorország már megszerezte a Veronai és az Isztriai őrgrófságot is.

959-ben Ottó császár és király vérbe fojtotta a bajor ellenállást, de még ennek megtörténte előtt újra berontottak a magyarok Bajorországba és egészen a Schwarzwald-ig hatoltak előre. Csak Augsburg-nál találtak komoly ellenállásra, ahol is 955. augusztus tizedikén megsemmisítő vereséget szenvedtek a lechmezei csatában. Ezáltal a pozsonyi vereség ki lett egyenlítve és már semmi nem állt útjában egy MÁSODIK bajor gyarmatosítási hullámnak a magyar területekre.

996-ban megjelenik először a név Ostarrichi, vagyis Österreich, mint bajor őrgrófság, hiszen a bajorok egész idő alatt szorgalmasan hódítottak tovább keleti irányban és a magyaroknak a lechmezei vereség után nem maradt más választásuk, mint végképp felvenni a kereszténységet és államot alapítani (Azóta tudjuk honfoglalás kori leletek alapján, hogy a magyarok már sokkal előbb keresztények voltak annál, hogy a bajor térítők a közelükbe juthattak volna, legalábbis egy részük. - a szerző).

Itt kerülnek szóba a Lorchi Hamisítványok, amelyekkel Pilgrim Passau egyedüli fennhatóságát akarta elérni a keleti, többek között a magyar területek fölött is.

"I., vagy Szent István az első keresztény magyar király, aki a Kárpát-medence magyar törzseit vagy fegyverrel, vagy békés úton hajtotta uralma alá, a lázadásokat pedig leverte." - írja a Wikipédia.

Apja, a nagyratörő Géza kereszténységre neveltette, térítőkkel taníttatta. Istvánnál a kereszténység és a nyugati irányultság már véglegessé vált. 995-ben eljegyezték a később boldoggá avatott Gizellával, aki Szász Henrik lánya, a bajor herceg, majd német császár, II. Henrik testvére volt.

És jöttek Magyarországra a bajor grófi leszármazottak, akik híres magyar nemesi családok alapítói lettek. Jöttek a bajor éremverők, akik István képével díszítették a pénzérméket. A bakonybéli apátságban Nideraltaich-ból származó barátokat találhatott az arra járó. Telepesek, akik a Lex Baiuvariorum (a bajor törzsi jog) szerint éltek, mindenütt megtalálhatóak voltak Magyarországon.

Ez az eseménysorozat még többször megismétlődött a magyar történelem során!

A X. század végén adományozott királyi címet II. Szilveszter pápa III. Ottó egyetértésével (aki István rokona volt) a magyar törzsi fejedelemnek, I. Istvánnak. A koronázáskor István a Magyar Királyságot a pápának ajándékozta, aki azt neki bérleményként visszaadta. Ez az aktus, a Lengyel Királyság alapításához hasonlóan, István hatalma és a családján belüli trónutódlás biztosítására szolgált. - Tudjuk, mi lett ennek a következménye mind Magyarország, mind Lengyelország esetében.

Ezzel Magyarország elkötelezte magát Rómának és a Német Birodalomnak és 1918-ig (sőt még tovább is!) szoros kötöttségben is maradt vele.