Gondolom, még sokan emlékeznek az Egy a tábor, egy zászló szlogenre, amit néhány éve még oly lelkesen bégettek a narancsos megtévesztettek. Sőt, nagy részük még idén nyáron is ezzel a dumával akarta lebeszélni a már felébredetteket a radikálisokra való szavazásról.
A dolog, mint ahogy azt az EP választás eredményei is jól mutatják nem nagyon jött be. Pontosabban most sem jött be, úgy ahogy 2002-ben és 2006-ban sem. Mindettől függetlenül OV zászlómániája nem csökken. Olyannyira nem, hogy tegnap megint elővette őket. Mármint a zászlókat. Tegnap volt ugyanis a narancsos képviselőjelöltek névsorát véglegesítő választmányi ülés, ahol természetesen OV is szólt néhány gondolatot a jelenlévőkhöz.
Igazán szép mondatok. Kár, hogy semmi közük nincs a valósághoz. OV most is ugyanazt a megszokott szájakarate produkciót mutatta be, amit lassan immár már nyolc éve hallunk tőle. Az újdonság csak annyi, hogy most a sablondumát kiegészítette egy kis csúsztatással is. Mert azért tegyük már fel a kérdést: Mégis mikor voltunk mi, radikálisok erőszakosak? Mikor kezdtünk bármilyen csetepatét magunktól? Mikor támadtunk meg békés embereket, rendőröket, vagy bárkit? Mikor zaklattuk, loptuk meg, csaptunk be, vagy hazudtunk bárkinek is?
Orbán ugyanolyan gusztustalanul generálja és használja fel a cionista médiából ellenünk folyó szemetet, mint ahogy azt az elvtársak is már évek óta teszik. Sajnos még mindig elég sokan vannak olyanok, akik feltétel nélkül elhiszik a tévéből folyó uszításokat, de azért szerencsére már elég jelentős azon tömegek nagysága is, akik felismerték, hogy azért messze nem úgy van minden, ahogy a Retekklub, meg a TelAviv2 és legfőképp a parlamenti „elit” láttatni szeretné.
Egyre többeknek esik le, hogy az emeszpé és a fidesz már évek óta egy leegyeztetett menetrend szerint fosztogatja ezt az országot. Hogy folyik a parlamenti színjáték, hogy megy a látszatpolitizálás, amit a baráti média nap, mint nap korrekt politikai harcnak feltüntetve mutat be. Közben pedig nem szól másról a dolog, mint hogy hogy tudja egy szűk csoport a jelenlegi a pozícióját megtartani, hogy hogy tud akár kormányon, akár ellenzékben, de mindig a tűz közelében maradni.
Mondhat OV, amit akar. Mondhatja, hogy elszámoltatások, meg gyökeres változások lesznek, de ma már senki nem hiszi el, hogy ennek egy-két kirakatperen kívül bármi más esélye is lenne. Ő is pontosan tudja, hogy ha borítaná a bilit, a sz@r bőven fröccsenne a narancsosokra is, hisz az elmúlt évek mutyijaiban akár tevőlegesen, akár hallgatólagosan, de ők is nyakig benne voltak.
Stílusosan fogalmazva, húsz éve ugyanazok az arcok rúgják a lasztit, hol az egyik, hol másik csapat lő kapura, de a játékosok nem változnak és a játék színvonala sem. És ahhoz sem kell kalambónak lenni, hogy rájöjjünk, ezen nekik, nem is érdekük változtatni. Most pedig itt van egy új csapat, aki lefocizhatja az egész bagázst a pályáról. Akik tényleg játszani akarnak és nem csak úgy immel-ámmal tologatni a lasztit. Ezért félnek annyira a radikálisoktól, ezért próbálnak lépten-nyomon lejáratni minket, ezért megy mindkét oldalról folyamatosan a gyalázkodás és a csúsztatás.
Ov-nak abban igaza van, hogy csak egyetlen zászló különbözik a többitől, de az bármennyire szeretné nem az övüké, hanem a miénk. Mondjuk, arra nem is az van írva, hogy „együtt a zemberekkel”, hanem az, hogy: Elég volt. Elég volt a narancsos kábításból, a szegfűs hazudozásból, elég volt a háttérben leosztott hatalmi pozíciókból, a közösen lenyúlt pénzekből, de legfőképp a cionisták gátlástalan kiszolgálásából.
Mert ma már nincs jobboldal, meg baloldal, vagy legalábbis a törésvonalak ma Magyarországon, már nem itt húzódnak. Nemzeti érdekek vannak és idegen érdekek. Meg az ezekhez való viszonyulás.
Minden más, csak másodlagos.
A dolog, mint ahogy azt az EP választás eredményei is jól mutatják nem nagyon jött be. Pontosabban most sem jött be, úgy ahogy 2002-ben és 2006-ban sem. Mindettől függetlenül OV zászlómániája nem csökken. Olyannyira nem, hogy tegnap megint elővette őket. Mármint a zászlókat. Tegnap volt ugyanis a narancsos képviselőjelöltek névsorát véglegesítő választmányi ülés, ahol természetesen OV is szólt néhány gondolatot a jelenlévőkhöz.
Százegynéhány nappal a jövő évi választások előtt állnak a zászlók, mindenki felvonta a maga zászlaját, amelyre mindenki felírta a maga elképzelését a jövőről. Magyarország polgárai számára tehát látszanak a jövő lehetséges útjai.Hogy az ártatlan nézelődők nehogy fény nélkül maradjanak a sötétben, meg hogy a narancsos bégetők se tévedjenek el a nagy zászlóerdőben, OV természetesen felemelte a narancsos porzsákot is:
A Magyar Szocialista Párt zászlaján ez áll: „Gyucsány-korszak 2”. Látható, hogy a szocialisták ugyanazokkal, akikkel eddig, ugyanazt kívánják folytatni, amit eddig csináltak. Nem tudom, hogy a szocialisták egykori koalíciós partnerére, a lassan mikroszkóppal sem látható csendestársára érdemes-e még egyáltalán szót vesztegetni, mindenesetre azon az aprócska zászlón én annyit tudok kiolvasni, hogy „A viszontlátásra!”. Az MDF zászlaján szintén régóta ismerős, két szó látható. Így hangzik: „Bokros-csomag.”
Aztán van egy zászló, a Jobbik nevű csoportosulásé, amire pedig az van írva, hogy „Erőszak”. Ez a szervezet ugyan jobboldalinak mondja magát, de éppen a magyar jobboldalt gyengíti és járatja le afféle trójai falóként – valójában mindaz, amit tesznek, a Gyurcsány-korszak túlélését szolgálja.
A jó hír, tisztelt Választmány, az, hogy van más lehetőség is Magyarország előtt. Van egy csapat, egy nagy, erős, egységes és érett csapat, amelyik változást akar, gyökeres és mély változást. Csak az emberek felé forduló politikával, velük együtt, közösen, a nagy többség akaratát képviselve lehet legyőzni a bajokat, és lehet majd felemelni Magyarországot. A mi zászlónk tehát abban különbözik az összes többitől, hogy ez a mondat áll rajta: „együtt az emberekkel.”Mit mondhatnánk?
Igazán szép mondatok. Kár, hogy semmi közük nincs a valósághoz. OV most is ugyanazt a megszokott szájakarate produkciót mutatta be, amit lassan immár már nyolc éve hallunk tőle. Az újdonság csak annyi, hogy most a sablondumát kiegészítette egy kis csúsztatással is. Mert azért tegyük már fel a kérdést: Mégis mikor voltunk mi, radikálisok erőszakosak? Mikor kezdtünk bármilyen csetepatét magunktól? Mikor támadtunk meg békés embereket, rendőröket, vagy bárkit? Mikor zaklattuk, loptuk meg, csaptunk be, vagy hazudtunk bárkinek is?
Orbán ugyanolyan gusztustalanul generálja és használja fel a cionista médiából ellenünk folyó szemetet, mint ahogy azt az elvtársak is már évek óta teszik. Sajnos még mindig elég sokan vannak olyanok, akik feltétel nélkül elhiszik a tévéből folyó uszításokat, de azért szerencsére már elég jelentős azon tömegek nagysága is, akik felismerték, hogy azért messze nem úgy van minden, ahogy a Retekklub, meg a TelAviv2 és legfőképp a parlamenti „elit” láttatni szeretné.
Egyre többeknek esik le, hogy az emeszpé és a fidesz már évek óta egy leegyeztetett menetrend szerint fosztogatja ezt az országot. Hogy folyik a parlamenti színjáték, hogy megy a látszatpolitizálás, amit a baráti média nap, mint nap korrekt politikai harcnak feltüntetve mutat be. Közben pedig nem szól másról a dolog, mint hogy hogy tudja egy szűk csoport a jelenlegi a pozícióját megtartani, hogy hogy tud akár kormányon, akár ellenzékben, de mindig a tűz közelében maradni.
Mondhat OV, amit akar. Mondhatja, hogy elszámoltatások, meg gyökeres változások lesznek, de ma már senki nem hiszi el, hogy ennek egy-két kirakatperen kívül bármi más esélye is lenne. Ő is pontosan tudja, hogy ha borítaná a bilit, a sz@r bőven fröccsenne a narancsosokra is, hisz az elmúlt évek mutyijaiban akár tevőlegesen, akár hallgatólagosan, de ők is nyakig benne voltak.
Stílusosan fogalmazva, húsz éve ugyanazok az arcok rúgják a lasztit, hol az egyik, hol másik csapat lő kapura, de a játékosok nem változnak és a játék színvonala sem. És ahhoz sem kell kalambónak lenni, hogy rájöjjünk, ezen nekik, nem is érdekük változtatni. Most pedig itt van egy új csapat, aki lefocizhatja az egész bagázst a pályáról. Akik tényleg játszani akarnak és nem csak úgy immel-ámmal tologatni a lasztit. Ezért félnek annyira a radikálisoktól, ezért próbálnak lépten-nyomon lejáratni minket, ezért megy mindkét oldalról folyamatosan a gyalázkodás és a csúsztatás.
Ov-nak abban igaza van, hogy csak egyetlen zászló különbözik a többitől, de az bármennyire szeretné nem az övüké, hanem a miénk. Mondjuk, arra nem is az van írva, hogy „együtt a zemberekkel”, hanem az, hogy: Elég volt. Elég volt a narancsos kábításból, a szegfűs hazudozásból, elég volt a háttérben leosztott hatalmi pozíciókból, a közösen lenyúlt pénzekből, de legfőképp a cionisták gátlástalan kiszolgálásából.
Mert ma már nincs jobboldal, meg baloldal, vagy legalábbis a törésvonalak ma Magyarországon, már nem itt húzódnak. Nemzeti érdekek vannak és idegen érdekek. Meg az ezekhez való viszonyulás.
Minden más, csak másodlagos.
0 kommentek:
Megjegyzés küldése
Kedves Kommentelők!
A könnyebb és legfőképp az értelmesebb kommunikáció biztosítása érdekében, szeretnénk mindenkit arra kérni, hogy a hozzászólásaitokat valamilyen névvel tegyétek meg.
Ez a "Profil kijelölése mint:" legördülő menüben a "Név/URL-cím" lehetőséget választva, majd a név beírása után az URL sort üresen hagyva, végül a "Tovább" gombra kattintva egész egyszerűen megtehető.
Köszönjük!
Radical Puzzle