Megfellebbezhetetlenül betiltva

Gondlom, nagyon senki sem lepődött meg a tegnapi hír hallatán, mely szerint a Legfelsőbb Bíróság helyben hagyta a másodfokú ítéletet, és így Magyarországon megfellebbezhetetlenné tette a Magyar Gárda feloszlatását. Ha kicsit távolabbról nézzük a dolgot, akkor tényleg nincs ebben semmi meglepő, de azért valljuk meg, biztosan voltunk jónéhányan olyanok, akik titkon még bíztunk abban, hogy lesz majd valahol egy testület, aki fel meri vállalni, aki ki meri mondani, hogy a korábbi elmarasztalások teljesen jogszerűtlenül, politikai megrendelésre születtek.

Biztosan voltunk jónéhányan, akik bíztunk benne, hogy végül az igazság majd kiderül, hogy majd valahol, valakik nem a jogi csűr-csavarást választják, hanem a jog mellett, igazságot is szolgáltatnak. Ma már minden kétség nélkül kijelenthetjük, hogy Magyarországon nincsenek ilyenek. Az egész rendszer a velejéig rohadt.

Napközben, amikor csak a rövid hírt olvastam, azon gondolkodtam, hogy vajon most mivel indokolták ezt az ítéletet? Vajon most milyen újabb abszurd okokat hoztak elő és vajon ki lehetett az, aki a Magyar Állam nevében ismét szemen köpte a jogállamiságot? Aztán amikor este megnéztem az ítélethirdetésről készült videókat, minden világossá vált. Mondhatnám összeállt a kép. [a videók itt: 1, 2, 3]

Nem tudom, bár azért sejthető, hogy milyen alapon válogatták össze a bírókat ehhez az ügyhöz, de az kétségtelenül megállapítható, ennyi rosszarcú embert, azért ritkán lehet bírói pulpituson egy csomóban látni.

Mindezt az ítélet indoklása, pontosabban annak ismertetése is tovább erősítette. Az a gyomorforgató stílus, ahogy a bírónő beszélt szerintem mindenkit meggyőzött arról, hogy ilyen közegben a legkisebb esélye sem volt annak, hogy ezt az ügyet elfogulatlanul kezeljék.

A felolvasott indoklás sem tartalmazott semmi újdonságot, ugyanazt a szoclib propaganda szöveget adták elő, amit már a korábbi tárgyalásokon is hallhattunk, az éppen aktuális rezsimkiszolgálóktól.

Az a tény, hogy a Magyar Gárda rendezvényein nem történt erőszak, nem zárja ki, hogy ne hordozták volna a magukban az erőszakos következmények lehetőségét – fejtegette a teljes abszurditást a Legfelsőbb Bíróság. Ebből következően, innentől bárkire rá lehet fogni bármit, bárkit el lehet marasztalni bármiért, mert lehet hogy még nem csinált semmi büntetendőt, de ez nem zárja ki, hogy egyszer majd nem fog.

Az orweli világ nem csak kopogtat, hanem már az életünk része.

Azonban az ügynek van egy másik olvasata is, ami talán még a gárdán is túl mutat. A Legfelsőbb Bíróság és így a Magyar Állam teljesen egyértelmű és a legdiktatórikusabb időket idéző üzenetet küldött. Nem csak nekünk, radikálisoknak, hanem azt gondolom, hogy mindannyiunknak.

Mert azért azt még a legelvadultabb liberális körökben sem vitatják, hogy a Magyar Gárda társadalmi igényként jött létre, egyrészt azért, hogy felhívja azokra a társadalmi problémákra a figyelmet, amit a regnáló hatalom nem tudott, vagy inkább nem is akart megoldani, másrészt azért, hogy a lehetőségei szerint segítsen azokon, akik ezen problémák miatt, védtelenül magukra maradtak. A tegnapi ítélet az ilyen társadalmi szerveződéseket lehetetleníti el, és üzeni mindenkinek, hogy nincs helye olyan civil kezdeményezéseknek, amik nem a Magyarországot jelenleg irányító cionista elit kedve és persze érdekei szerint működnek.

És azt gondolom érdemes az ítélet legegyértelműbb, a hétköznapokra gyakorolt hatásával is foglalkozni. Ez pedig nem más, mint a cigányoknak szóló üzenet. Sikerült egy újabb lovat adni alájuk. Sikerült újra továbberősíteni bennük az érzést, hogy ők bármit megtehetnek, hogy ebben az országban a jog őket védi és nem azokat, akiket nap, mint nap terrorizálnak, nem azokat, akik a munkájukkal egyébként eltartják őket.

Nem hiszem, hogy a most ítéletet hozó Legfelsőbb Bíróság tagjai közül bárki tudná, hogy mit jelent egy cigányfertőzött településen minden nap félelemben és kiszolgáltatottságban élni. Nem hiszem, hogy tudják, hogy milyen érzés úgy vetni, hogy nem aratsz, hogy milyen úgy lefeküdni, hogy az éjszaka folyamán nem tudod, mikor rúgja rád az ajtót valami retkes.

Tegnap született egy ítélet, mely ismét jól példázza a mai magyar állapotokat és világos képet ad arról, hogy hol tartunk, hogy hova vezetett mindaz az aljasság, ahová az elmúlt években a liberáltak kormányzása vezette ezt az országot. És valószínűleg nem sokára arról is képet kapunk, hogy ugyanez az irányzat hová vezette Európát, hisz Vona Gáborék a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága elé viszik a gárda ügyét.

Azért nagy reményeket ehhez a fórumhoz se fűzzünk, szerintem akár ennyiből a Kneszethez is beadhatták volna a keresetet. Bár mondjuk arra jó lesz, hogy ismét lehulljon egy lepel, pontosabban egy álarc a végtelenül demokratikus EU álszent arcáról.