Sok hónapos várakozás, készülődés. - Jaj, vajon megvettünk-e mindent, amire szükség lesz? - Nagy öröm, ha találunk valami igazán szépet. Elképzeljük, hogy fog mutatni a még meg sem született gyermekünkön és mosolygunk.
Feszült várakozás az ultrahangvizsgálatoknál, hogy nincs-e valami baja a babának. Megkönnyebbült sóhaj, ha minden rendben van.
Érzelmek hullámvasútja. Ez a boldogok, a szerencsések adventje.
Vannak olyan gyerekek is, akik jövetelének nem örülnek. A sokadik, a szülőknek nincs munkája, a család már így is nyomorban él. Még egy jövevény csak a gond ráncait sokasítja szülei homlokán. Mit fognak enni adni neki? Sok ilyen gyermeknek már megszületése előtt sem örülnek.
Vannak olyan gyerekek is, akik az utcára születnek. Nekik koldulás lesz az egész életük. Kóbor kutyák közt fognak felnőni a porban és soha nem ülhetnek egy iskola padjaiban.
Így van ezzel a hullámvasúttal a mindennapi életben is: egész napi munka, bevásárlás, este fáradtan hazadőlünk. Nem marad idő beszélgetésre, valami szépre együtt. A nők többsége is dolgozik. Ők is szétszórtan rohangálnak ebben az egyre bonyolultabbá, ugyanakkor egyre felületesebbé váló világban. Nem tudják ősi tisztségüket igazán jól betölteni. Önmagukat hibáztatják érte, ebben felőrlődnek sokan. Pedig, ha legalább körülnézni lenne idejük, rájöhetnének, hogy mennyire nincsenek egyedül a fájdalmukkal.
Vannak, akiknek nincs munkájuk, egész nap munkalehetőségek után kutatnak, hiába. Este szégyellnek hazamenni, ahol is újra muszáj bevallaniuk szeretteiknek, hogy már megint nem találtak semmit. Amikor együtt a család, a szégyen és az elkeseredés mégis eltűnik pár pillanatra.
Aki az utcán él, az már ezt is feladta. A mínusz tizenöt fokos fagyban vár a halálra. Ha ezúttal nem jön el, szerencséje volt. A gyermekét azért igyekszik még így is melegebben bebugyolálni, mint önmagát. Ha megjön a tavasz, kivirul az ő lelke is. Néha jönnek kedves emberek, akik megosztanak vele pár garast, vagy egy tál meleg ételt. Aztán sokáig semmi.
Sok-sok hónapi készülődés, izgalom, sok órányi vajúdás és kínlódás. Fájdalom, vér. Szerencsés esetben megértő emberek veszik körül az anyukát, de az is lehet, hogy nem. A kórházban műszerek, idegen szavak, félelem. Vagy kedves arcok, kellemes környezet, bizalom. Mindez lehetséges.
Egész éves taposómalom, mókuskerék. Megfelelési kényszer, izgalom, félelem. A napi szükségletek beszerzése. Nap mint nap újra rádöbbenni, hogy az emberiség valahogy nem szereti önmagát, ezért egy olyan világot hozott létre, amelyben több a fájdalom és a gond, mint az öröm és a beteljesülés.
Aztán eljön a nagy pillanat: felsír egy eddig sosem volt hang. Majd ott kapálódzik egy új jövevény és helyet kér magának a világban. Valakik bepólyálják, befektetik a jászolba. Az anya elfelejti minden fájdalmát. Nem gondol most azokra a hosszú hónapokra, amelyeket a várakozás hideg-meleg fürdőjében töltött. Azokra a hosszú évekre, évtizedekre sem, amelyek előtte, előttük állnak, amíg ember lesz ebből a ráncos kis gömböcből. A karjába veszi a kisdedet és sok-sok betlehemi király és királyné ajándékok garmadával járul elébük.
Ebben a pillanatban nincs semmi más, csak a karácsony létezik.
Feszült várakozás az ultrahangvizsgálatoknál, hogy nincs-e valami baja a babának. Megkönnyebbült sóhaj, ha minden rendben van.
Érzelmek hullámvasútja. Ez a boldogok, a szerencsések adventje.
Vannak olyan gyerekek is, akik jövetelének nem örülnek. A sokadik, a szülőknek nincs munkája, a család már így is nyomorban él. Még egy jövevény csak a gond ráncait sokasítja szülei homlokán. Mit fognak enni adni neki? Sok ilyen gyermeknek már megszületése előtt sem örülnek.
Vannak olyan gyerekek is, akik az utcára születnek. Nekik koldulás lesz az egész életük. Kóbor kutyák közt fognak felnőni a porban és soha nem ülhetnek egy iskola padjaiban.
Így van ezzel a hullámvasúttal a mindennapi életben is: egész napi munka, bevásárlás, este fáradtan hazadőlünk. Nem marad idő beszélgetésre, valami szépre együtt. A nők többsége is dolgozik. Ők is szétszórtan rohangálnak ebben az egyre bonyolultabbá, ugyanakkor egyre felületesebbé váló világban. Nem tudják ősi tisztségüket igazán jól betölteni. Önmagukat hibáztatják érte, ebben felőrlődnek sokan. Pedig, ha legalább körülnézni lenne idejük, rájöhetnének, hogy mennyire nincsenek egyedül a fájdalmukkal.
Vannak, akiknek nincs munkájuk, egész nap munkalehetőségek után kutatnak, hiába. Este szégyellnek hazamenni, ahol is újra muszáj bevallaniuk szeretteiknek, hogy már megint nem találtak semmit. Amikor együtt a család, a szégyen és az elkeseredés mégis eltűnik pár pillanatra.
Aki az utcán él, az már ezt is feladta. A mínusz tizenöt fokos fagyban vár a halálra. Ha ezúttal nem jön el, szerencséje volt. A gyermekét azért igyekszik még így is melegebben bebugyolálni, mint önmagát. Ha megjön a tavasz, kivirul az ő lelke is. Néha jönnek kedves emberek, akik megosztanak vele pár garast, vagy egy tál meleg ételt. Aztán sokáig semmi.
Sok-sok hónapi készülődés, izgalom, sok órányi vajúdás és kínlódás. Fájdalom, vér. Szerencsés esetben megértő emberek veszik körül az anyukát, de az is lehet, hogy nem. A kórházban műszerek, idegen szavak, félelem. Vagy kedves arcok, kellemes környezet, bizalom. Mindez lehetséges.
Egész éves taposómalom, mókuskerék. Megfelelési kényszer, izgalom, félelem. A napi szükségletek beszerzése. Nap mint nap újra rádöbbenni, hogy az emberiség valahogy nem szereti önmagát, ezért egy olyan világot hozott létre, amelyben több a fájdalom és a gond, mint az öröm és a beteljesülés.
Aztán eljön a nagy pillanat: felsír egy eddig sosem volt hang. Majd ott kapálódzik egy új jövevény és helyet kér magának a világban. Valakik bepólyálják, befektetik a jászolba. Az anya elfelejti minden fájdalmát. Nem gondol most azokra a hosszú hónapokra, amelyeket a várakozás hideg-meleg fürdőjében töltött. Azokra a hosszú évekre, évtizedekre sem, amelyek előtte, előttük állnak, amíg ember lesz ebből a ráncos kis gömböcből. A karjába veszi a kisdedet és sok-sok betlehemi király és királyné ajándékok garmadával járul elébük.
Ebben a pillanatban nincs semmi más, csak a karácsony létezik.
0 kommentek:
Megjegyzés küldése
Kedves Kommentelők!
A könnyebb és legfőképp az értelmesebb kommunikáció biztosítása érdekében, szeretnénk mindenkit arra kérni, hogy a hozzászólásaitokat valamilyen névvel tegyétek meg.
Ez a "Profil kijelölése mint:" legördülő menüben a "Név/URL-cím" lehetőséget választva, majd a név beírása után az URL sort üresen hagyva, végül a "Tovább" gombra kattintva egész egyszerűen megtehető.
Köszönjük!
Radical Puzzle