A gyűjtőpárt

A hét végén még lebegtették, mára viszont már tagadják az MDF morális mélyrepülésének legújabb fejezetét. Dávid Ibi a tegnapi lapokban már cáfolta a felröppent híreket, de mint jól tudjuk, magától nem zörög a haraszt, meg már azt is megtanultuk az évek során, hogy minél jobban cáfolnak valamit, annál biztosabb, hogy úgy van.

Na, de nézzük, hogy mi is történt.

Még pénteken, mind az írott, mind az elektronikus sajtóban megjelentek olyan találgatások, hogy az MDF, az EP választásokhoz hasonlóan, újabb hányinger keltő húzással akarja majd átugrani a 2010-ben a parlamenti küszöböt. A nyáron képesek voltak Bokrost elhívni a süllyesztőből, most pedig együttműködési lehetősekről tárgyalnak az SZDSZ utódszervezeteivel és a régebbi vezetőkkel.

A hírek arról szólnak, hogy az MDF országos listáján biztos befutó helyet kapna Kuncze Gábor mellett Horn Gábor, Pethő Iván, és a két párt közeledési szándékát már korábban szorgalmazó Magyar Bálint is.

Mit mondhatnánk? Szép kis csapat formálódik. Mára az MDF igazi gyűjtőpárttá nőtte ki magát, hisz újabban itt gyűlnek össze az elmúlt húsz év politikai hullái, a mocsok és a legalja. A párt nemrég meghirdette a nyitás politikáját, de arra talán még a legelvakultabb Dávid-fanok sem számítottak, hogy az, majd igaziból ezt fogja jelenteni.

A fejleményeket figyelve adódik a kérdés. Az MDF vajon kinek az érdekeit szolgálja? Mert, hogy azokat a választókét biztosan nem, akik legutóbb bejuttatták a pártot a parlamentbe és szerintem ma már a megmaradt képviselőkét sem, akik eddig magukat is szembeköpve biztosították évről évre a kalapos nő túlélését.

Nem kell nagy politikai érzék ahhoz, hogy nyugodtan kijelenthessük, mára az MDF csak és kizárólag a cionista érdekek képviseletét biztosítja, akik a pártelnököt a kezükben tartva irányítják a pártot. Dávid Ibolya pedig teszi a dolgát, pontosabban azt, amit előírnak neki.

Persze ettől még nem kell sajnálnunk, hisz maga kereste magának ezt a helyzetet. Pályafutása jól bemutatja az öntelt, kisstílű, korrupt, köpönyegforgató ember ámokfutását, aki az utolsó pillanatig kapaszkodik a székébe és legfőképp a mentelmi jogába. Retteg tőle, hogy számonkérhetővé válnak azok a tettei, amelyeket a párttársai, a pártja, és az ország ellen követett el.

Így aztán megragad minden lehetőséget, hogy biztosítsa a túlélését. Kerül, amibe kerül. Persze, hogy majd hány ember veszi be A konzervativizmus eszméinek érvényesítése címen bemutatott színjátékot, azt egyelőre még nem lehet tudni. A dolog jelen állása szerint nem sokan. Ezért aztán még nagyobbat vetítenek és bevetnek mindent.

A Magyar Demokrata Fórum tárt karokkal vár minden magyar demokratát, aki egyetért a párt őszinte és szakszerű konzervatív politikájával - mondta Dávid Ibolya, majd hozzátette: sok demokrata vált hontalanná, politikai menekültté az elmúlt években, mert ragaszkodott az elveihez, és nem asszisztált a populisták rombolásához.

Mondja ezt a legnagyobb köpönyegforgató. Ezen már nincs mit kommentálni. Ez már az a mélység, ahová nem érdemes lemenni.

Dávid Ibolya mára igazi politikai prostituáltat csinált a pártból. Akinek van elég pénze, az befizeti magát. Nincsenek elvek, értékek, csak a megszerezhető hatalom számít. Így aztán jöhet bárki, nem kell, hogy bizonyítson, nem kell, hogy magán kívül bárkit is képviseljen.

Csak fizet és már bent is van. Így megy ez.

A kurváknak nem kell előjáték.