John Red made it

Már elég nagy tömeg kavargott az utcán, amikor a szolgálati Audi megállt a Rigó utcában, közvetlenül az épület főbejárata előtt. Remélem, senki nem vesz észre – mondta magában Jani, amikor gyors léptekkel besurrant az ajtón.

A portás, ahogy meglátta azonnal kiugrott az üvegkalitkából és gyorsan az érkező elé sietett. Már vártuk miniszter úr. Erre tessék. Az első emeleten, a harmadik ajtó balra. Mindjárt felszólok, hogy megérkezett. Jani elindult a lépcsőn felfelé, közben pedig az egy hónappal ezelőtti, Gordonnal való beszélgetésen morfondírozott.

Mi a f@sznak kell végigjátszani ezt a nyelvvizsgás cirkuszt? Simán adják oda a papírt aztán kész.

Nem lehet, most már ezt nem tudjuk megcsinálni. Amikor bejelentjük, hogy megvan a nyelvvizsgád, biztosan ráugranak majd, hogy minden rendben ment-e vele. Nem akarok semmilyen botrányt. Egyszerűen elmész és levizsgázol. Azt, hogy bent mi történik, soha senki nem fogja megtudni, utána meg már nem kell használnod. Majd azt mondod, hogy te akkora hazafi vagy, hogy mindenhol csak az anyanyelveden vagy hajlandó beszélni. Egyébként meg, azt hiszem, hogy az ötéves brüsszeli nyaralás, ennyit azért mégiscsak megér - mondta Gordon, és megveregette a vállát.

Nem felejtettem el, hogy a moszkvai dolog miatt megyek neked eggyel. Ha emlékszel még, már akkor megígértük a Ferivel, hogy ez a poszt meg lesz neked. A világ egyik legdrágább városában, a központi helyen lévő magyar kereskedelmi képviselet épületét „ismeretleneknek” olyan áron eladni, mint egy VIII. kerületi romhalmazt, az nekünk megér egy EU biztosi helyet – nevetett Gordon.

Jól van. B@szd meg. Akkor végigjátszom, de nehogy valami szarrágó vizsgáztatót szervezz nekem…

Az első emeleten a folyosó teljesen üres volt, amit Jani nem kis megelégedéssel fogadott. Azért még működnek a kapcsolatok – futott át az agyán. Aztán kibámult az ablakon. Jövő ilyenkor már, egy valag zsetonért Brüsszelben nézem a levélhullást és nagy ívben szarok ezekre itthon. Marakodhatnak a még megmaradt koncon, de ez engem már egyátalán nem érdekel. Bye-Bye Ungarn – vagy hogy a f@szba mondják.

Aztán kinyílt az ajtó és egy fiatal lány jelent meg az ellenfényben. Veres úr kérem, jöjjön be! Jani követte a lányt, aki odavezette a terem végében lévő asztalhoz. Kérem, húzzon egy témakört!

Janiban hirtelen felsejlett a ’81-es, debreceni agráron zajlott államvizsga rémálma. Akkor olyan tételt húzott, amiről fogalma sem volt. Pontosabban nagyon egyikről sem volt fogalma, de az pont az volt, amelyikről végképp nem. Még most is a nyakán érezte a nyakkendő szorítását és az akkormostmilesz nem túl reményteli érzését.

Végül persze nem lett semmi baj sem, mert a pártitkár elvtárs, aki történetesen a bizottság tagja is volt, olyan ügyesen alákérdezett, hogy így akár a folyosón sepergető takarítónő is átment volna. Már akkor megérte párttagnak lenni, ez nem kétséges - mosolyodott el hirtelen.

Valami ilyesmiben bízott most is, ahogy a témakörök papírlapjai között matatott. Ez jó lesz és felemelte az egyik lapot. Politika. Ez volt a lapra írva. Jani arca felderült. Még mákom is van.

A lány elkérte tőle a kihúzott tételt és mosolyogva ránézett. May we start it then?

Tessék? - nézett rá értetlenül Jani. Azt kérdem, hogy kezdhetjük-e a beszélgetést – nézett vissza rá kérdően a lány. Igen, persze. Ja, yes. Yes - erőltetett mosolyt az arcára.

Does he not think that you are a traitors? – hangzott az első kérdés. Jani arca felderült. Drink, ezt a szót ismerem. Biztos azt kérdezi, hogy nem akarok-e inni valamit. Megnyugodott. Nem lesz baj. Arcára az elvtársak, pökhendi magabiztosságát öltötte, és mint aki tudja, hogy miről van szó magabiztosan válaszolt. Yes, yes.

You will get rotten in the prison instead of Brussels. – folytatta a lány hamiskás mosollyal. Hogy ez mekkora egy barom. Tegnap majdnem felmondtam, amikor kiderült, hogy a szocicsicska főnök nekem szánja ezt a melót, de most már tudom, hogy egy ekkora állat miatt kár lett volna elveszteni a munkámat. Ezt örök életben mesélni fogom. Már szinte hallotta a barátok véget nem érő röhögését, amikor Jani válasza megzavarta a mélázását.

Yes, yes. Nagyon kedves. Igen, valóban Brüsszelbe készülök – mondta megkönnyebbülve. Van még kérdése?

Nincs. Meg is volnánk. Ön sikeres vizsgát tett. Kérem, fáradjon be a főnökömhöz, ott át tudja venni a bizonyítványát. És végül kérném, hogy ezt itt, írja alá.

Jani egy kacsintás keretében lazán benyúlt az öltönye zsebébe, elővette a tollát és odakanyarította a papírra a nevét. Miközben írt, halkan betűzte a szavakat.

J o h n__ R e d___E U__ C o m m i s s i o n e r


[Does he not think that you are a traitors? - Nem gondolja azt, hogy ön egy hazaáruló?]
[You will get rotten in the prison instead of Brussels. - Brüsszel helyett a börtönben fogsz megrohadni.]