Amikor megláttam ezt a fotót, azon gondolkodtam, hogy a humorbonbon rovatba kéne lehozni, de aztán végül arra jutottam, hogy ez annyira mégsem vicces. A szánalmas sokkal jobb szó rá.
Gordon, amikor legutóbb az ENSZ közgyűlésen az Egyesült Államokban járt, mindenképpen szükségességét érezte annak, hogy találkozzon az elnökkel. Nem nagyon érdekelte, hogy az amcsik hivatalosan nem akarták fogadni, mondván nem akarnak a választások előtt még véletlenül sem beleavatkozni a magyar belpolitikába.
Mivel azonban ők se most kezdték a diplomáciát, ezért hogy nehogy szó érje a ház elejét, hagyták, hogy a New York-i Metropolitan Múzeumban rendezett fogadáson Gordon pár percre összefuthasson Obamával.
Az amerikai elnök részéről az egész találkozó egy biccentés és egy gyors kifogástalan mosoly volt, aztán már rohant is tovább. Gordon viszont úgy gondolta, hogy ezt ki kell használnia és a hazai, baráti média híreinek garmadát töltette meg az Obamával folytatott fontos tárgyalásával.
Hogy az esemény ne múljon el nyomtalanul, természetesen fotó is készült. Gordon beállt az elnök és a first lady közé. Odaállt és villant a vaku. Talán az idő rövidsége, talán az események gyors folyása miatt Gordon nem játszotta meg magát, nem pózolt. A fotón az látszik, ami ő maga valójában. A b@lfasz.
Ahogy nézi az ember a felvételt, kapásból azon kezd gondolkodni, hogy ez mégis mi a francot csinál ott. Önkéntelenül is a drótokat kezdi keresni a szemlélődő azokat, amivel ezt a bábot mozgatják. Lehet, hogy csak azért nem látszik, mert már fotóshoppal kiretusálták?
Szóval ott áll mintegy szerencsétlen, azzal az idétlen, erőltetett vigyorral. A nyakkendője félrecsúszva, a keze a farka előtt összekulcsolva. Olyan az egész, mintha egy megilletődött turista valami isteni ajándékként lefotózkodhatna az elnöki párral, közben pedig elvileg két államférfi közös fotójáról van szó. Elvileg, mert mint látszik, itt erről szó nincs.
A fotón az Egyesült Államok elnöki párja látható egy valahonnan odakeveredett balfékkel, aki történetesen ma Magyarország miniszterelnöke. Egy ember, akit soha senki nem választott meg. Egy ember, aki ennek ellenére képviseli és prezentálja Magyarországot a világban.
A legnagyobb kérdés azonban az, hogy egy olyan alak, mint ő, hogy képes keményen képviselni az ország érdekeit? Az, hogy tud bármit is kiharcolni, aki már attól zavarban van, ha oda kell állni egy fotóra egy befolyásos emberrel? Vajon milyen esélyei vannak a számunkra fontos érdekeknek, ha ilyenek próbálgatják meg azt érvényesíteni a nagyvilágban?
Azt hiszem, egyre gondolunk. Nem sok, egészen pontosan semmi.
Gordon, amikor legutóbb az ENSZ közgyűlésen az Egyesült Államokban járt, mindenképpen szükségességét érezte annak, hogy találkozzon az elnökkel. Nem nagyon érdekelte, hogy az amcsik hivatalosan nem akarták fogadni, mondván nem akarnak a választások előtt még véletlenül sem beleavatkozni a magyar belpolitikába.
Mivel azonban ők se most kezdték a diplomáciát, ezért hogy nehogy szó érje a ház elejét, hagyták, hogy a New York-i Metropolitan Múzeumban rendezett fogadáson Gordon pár percre összefuthasson Obamával.
Az amerikai elnök részéről az egész találkozó egy biccentés és egy gyors kifogástalan mosoly volt, aztán már rohant is tovább. Gordon viszont úgy gondolta, hogy ezt ki kell használnia és a hazai, baráti média híreinek garmadát töltette meg az Obamával folytatott fontos tárgyalásával.
Hogy az esemény ne múljon el nyomtalanul, természetesen fotó is készült. Gordon beállt az elnök és a first lady közé. Odaállt és villant a vaku. Talán az idő rövidsége, talán az események gyors folyása miatt Gordon nem játszotta meg magát, nem pózolt. A fotón az látszik, ami ő maga valójában. A b@lfasz.
Ahogy nézi az ember a felvételt, kapásból azon kezd gondolkodni, hogy ez mégis mi a francot csinál ott. Önkéntelenül is a drótokat kezdi keresni a szemlélődő azokat, amivel ezt a bábot mozgatják. Lehet, hogy csak azért nem látszik, mert már fotóshoppal kiretusálták?
Szóval ott áll mintegy szerencsétlen, azzal az idétlen, erőltetett vigyorral. A nyakkendője félrecsúszva, a keze a farka előtt összekulcsolva. Olyan az egész, mintha egy megilletődött turista valami isteni ajándékként lefotózkodhatna az elnöki párral, közben pedig elvileg két államférfi közös fotójáról van szó. Elvileg, mert mint látszik, itt erről szó nincs.
A fotón az Egyesült Államok elnöki párja látható egy valahonnan odakeveredett balfékkel, aki történetesen ma Magyarország miniszterelnöke. Egy ember, akit soha senki nem választott meg. Egy ember, aki ennek ellenére képviseli és prezentálja Magyarországot a világban.
A legnagyobb kérdés azonban az, hogy egy olyan alak, mint ő, hogy képes keményen képviselni az ország érdekeit? Az, hogy tud bármit is kiharcolni, aki már attól zavarban van, ha oda kell állni egy fotóra egy befolyásos emberrel? Vajon milyen esélyei vannak a számunkra fontos érdekeknek, ha ilyenek próbálgatják meg azt érvényesíteni a nagyvilágban?
Azt hiszem, egyre gondolunk. Nem sok, egészen pontosan semmi.
2 kommentek:
Hát sajnos ez van:S De nem szabad beletörődnünk! Éljen a Jobbik:)
Pontosítás: a keze nem a farka előtt van összekulcsolva, mert az Bp-en maradt, Gy.F. nadrágjában.
Megjegyzés küldése
Kedves Kommentelők!
A könnyebb és legfőképp az értelmesebb kommunikáció biztosítása érdekében, szeretnénk mindenkit arra kérni, hogy a hozzászólásaitokat valamilyen névvel tegyétek meg.
Ez a "Profil kijelölése mint:" legördülő menüben a "Név/URL-cím" lehetőséget választva, majd a név beírása után az URL sort üresen hagyva, végül a "Tovább" gombra kattintva egész egyszerűen megtehető.
Köszönjük!
Radical Puzzle