Bármennyire dúl is a rombolás, bármennyire is próbálja lezülleszteni az országot az éppen regnáló hatalom, azért néha-néha felcsillan egy kis fény az alagút végén. Néha-néha van egy kis reménysugár, ami már jelzi a változásokat a hétköznapok szintjén is. Ilyen volt azt gondolom a múlt heti fonyódi napok rendezvénysorozat péntek és szombat estéje is.
A szervezők péntekre Romantikus Erőszak és P. Mobil koncerteket szerveztek. Amikor először olvastam a programot kicsit kétkedve fogadtam a dolgot. Nem azért, mintha a két zenekarral bármi gond lenne, vagy ilyesmi, hisz mindkettő a maga nemében kiváló, inkább csak a párosítás és a helyszín volt elsőre kicsit meglepő. Persze volt már korábban is ilyen jellegű koncert a kikötőben, de Sziva Balázsékhoz hasonló zenekar, talán még sohasem játszott itt.
Így utólag azonban meg kell, hogy állapítsam, hogy ez volt a rendezők egyik legjobb húzása. A két zenekar miatt, azon az estén különböző generációk jöttek össze. A színpad szerelése közben, a sörpadon ücsörögve hallottam, ahogy az egyik idősebb arc mesélt egy fiatal lánynak a régi mobilos időkről, utána pedig a lány osztotta meg friss Romeres élményeit a hallgatósággal.
Még le sem ment a Nap, amikor elkezdődött Balázsék koncertje. Fiatal rajongók és idősebb érdeklődők a színpad előtt, a háttérben a kikötő, a lassan lenyugvó Nappal, és persze a tipikus Balaton-parti strandfíling. Körhinta, gagyiárusok, ugrálóvár, légvár. Fecskenaci, strandpapucs, gumimatrac, a büfésoron tömeg.
Az első akkordok után, először meglepetés ült ki az arcokra, hogy akkor most mi is van? Azonban ahogy ment tovább a koncert, egyre több megálló, egyre több bámészkodó ember lett a színpad előtt és egyre több, ugyan távolabb ülő, de helyeslően bólogató fej a dalok mondanivalója kapcsán. Aztán, amikor a zenekar, pontosabban Balázs belekezdett a „Nem kell nekünk a más folyója...” című nótába, már azok is vele dúdoltak, akiknek addig fogalmuk sem volt arról, hogy egyáltalán létezik Romatikus Erőszak zenekar.
Nagyjából ismerve a környékbeli viszonyokat azt hiszem bátran kijelenthető, hogy olyan, hogy főszezonban a fonyódi kikötőben, valaki péntek este felé, a balatoni nyaralók tömegében, a főszínpadról revizionista nótákat énekeljen, nem nagyon fordult még eddig elő, vagy legalábbis egy kézen biztosan megszámolható, hogy hányszor.
De a legfontosabb szerintem emellett igazából az, hogy az emberek - ahogy én láttam - fogékonyak voltak a dologra. Nem találkoztam egyetlen negatív megnyilvánulással sem, pedig direkt figyeltem az arcokat. Mondjuk, persze normál esetben ilyennek kéne lenni az elvárható reakciónak, de azért valljuk be, még pár évvel ezelőtt, de talán még tavaly sem volt ez így, vagy lett volna így.
A napok múlásával egyre jobban érzékelhető, hogy óriási a változtatásokra, a változásokra való vágy az emberekben. A napi munkámból adódóan egy csomó emberrel találkozom, néha a folyó ügyek mellett, azért előkerülnek közéleti témák is. Érdekesek a reakciók és jól megfigyelhetők a változások is. Ma már szinte nincs olyan, aki azt mondaná, hogy ez az út, amin ez a kormány vezeti az országot, valaha is vezet valahová. Már azok sem mondják ezt, akik még néhány hónapja is azt gondolták, hogy igen.
Egyre többen merik felvállalni a régebben másik oldalon állók közül is, hogy szimpatizálnak és támogatják azokat a megoldásokat és elveket, amiket mi radikálisok hangoztatunk. Egyre többen jönnek rá, hogy nincs ma már, pontosabban nincs értelme ma már jobb és baloldalról beszélni. Mert az egyik oldalon a nemzeti oldal van, a másikon pedig az idegen érdekeket, a globalizációt kiszolgálók köre.
A fentiek felismerése, ahogy érzékelem elég jó ütemben halad. Vona Gábor méltán elhíresült mondása, mely szerint „az ország kétharmada Jobbikos, csak még nem tud róla” megvalósulni látszik. Talán még sokkal hamarabb is, mint az bárki is gondolná.
Legyen az bármikor is, a következő választásokig és a változásokig már nincs sok hátra, a legrosszabb esetben is csak cirka nyolc hónap. Ezt a kis időt meg kihúzzuk majd valahogy, hisz az idő, lassan most már nekünk kezd dolgozni.
Addig meg gyerünk tovább előre, úgy ahogy a szombati, Ismerős Arcok koncerten mindannyian énekeltük …ameddig azok döntik, mi ültetjük addig a fenyőt...
A szervezők péntekre Romantikus Erőszak és P. Mobil koncerteket szerveztek. Amikor először olvastam a programot kicsit kétkedve fogadtam a dolgot. Nem azért, mintha a két zenekarral bármi gond lenne, vagy ilyesmi, hisz mindkettő a maga nemében kiváló, inkább csak a párosítás és a helyszín volt elsőre kicsit meglepő. Persze volt már korábban is ilyen jellegű koncert a kikötőben, de Sziva Balázsékhoz hasonló zenekar, talán még sohasem játszott itt.
Így utólag azonban meg kell, hogy állapítsam, hogy ez volt a rendezők egyik legjobb húzása. A két zenekar miatt, azon az estén különböző generációk jöttek össze. A színpad szerelése közben, a sörpadon ücsörögve hallottam, ahogy az egyik idősebb arc mesélt egy fiatal lánynak a régi mobilos időkről, utána pedig a lány osztotta meg friss Romeres élményeit a hallgatósággal.
Még le sem ment a Nap, amikor elkezdődött Balázsék koncertje. Fiatal rajongók és idősebb érdeklődők a színpad előtt, a háttérben a kikötő, a lassan lenyugvó Nappal, és persze a tipikus Balaton-parti strandfíling. Körhinta, gagyiárusok, ugrálóvár, légvár. Fecskenaci, strandpapucs, gumimatrac, a büfésoron tömeg.
Az első akkordok után, először meglepetés ült ki az arcokra, hogy akkor most mi is van? Azonban ahogy ment tovább a koncert, egyre több megálló, egyre több bámészkodó ember lett a színpad előtt és egyre több, ugyan távolabb ülő, de helyeslően bólogató fej a dalok mondanivalója kapcsán. Aztán, amikor a zenekar, pontosabban Balázs belekezdett a „Nem kell nekünk a más folyója...” című nótába, már azok is vele dúdoltak, akiknek addig fogalmuk sem volt arról, hogy egyáltalán létezik Romatikus Erőszak zenekar.
Nagyjából ismerve a környékbeli viszonyokat azt hiszem bátran kijelenthető, hogy olyan, hogy főszezonban a fonyódi kikötőben, valaki péntek este felé, a balatoni nyaralók tömegében, a főszínpadról revizionista nótákat énekeljen, nem nagyon fordult még eddig elő, vagy legalábbis egy kézen biztosan megszámolható, hogy hányszor.
De a legfontosabb szerintem emellett igazából az, hogy az emberek - ahogy én láttam - fogékonyak voltak a dologra. Nem találkoztam egyetlen negatív megnyilvánulással sem, pedig direkt figyeltem az arcokat. Mondjuk, persze normál esetben ilyennek kéne lenni az elvárható reakciónak, de azért valljuk be, még pár évvel ezelőtt, de talán még tavaly sem volt ez így, vagy lett volna így.
A napok múlásával egyre jobban érzékelhető, hogy óriási a változtatásokra, a változásokra való vágy az emberekben. A napi munkámból adódóan egy csomó emberrel találkozom, néha a folyó ügyek mellett, azért előkerülnek közéleti témák is. Érdekesek a reakciók és jól megfigyelhetők a változások is. Ma már szinte nincs olyan, aki azt mondaná, hogy ez az út, amin ez a kormány vezeti az országot, valaha is vezet valahová. Már azok sem mondják ezt, akik még néhány hónapja is azt gondolták, hogy igen.
Egyre többen merik felvállalni a régebben másik oldalon állók közül is, hogy szimpatizálnak és támogatják azokat a megoldásokat és elveket, amiket mi radikálisok hangoztatunk. Egyre többen jönnek rá, hogy nincs ma már, pontosabban nincs értelme ma már jobb és baloldalról beszélni. Mert az egyik oldalon a nemzeti oldal van, a másikon pedig az idegen érdekeket, a globalizációt kiszolgálók köre.
A fentiek felismerése, ahogy érzékelem elég jó ütemben halad. Vona Gábor méltán elhíresült mondása, mely szerint „az ország kétharmada Jobbikos, csak még nem tud róla” megvalósulni látszik. Talán még sokkal hamarabb is, mint az bárki is gondolná.
Legyen az bármikor is, a következő választásokig és a változásokig már nincs sok hátra, a legrosszabb esetben is csak cirka nyolc hónap. Ezt a kis időt meg kihúzzuk majd valahogy, hisz az idő, lassan most már nekünk kezd dolgozni.
Addig meg gyerünk tovább előre, úgy ahogy a szombati, Ismerős Arcok koncerten mindannyian énekeltük …ameddig azok döntik, mi ültetjük addig a fenyőt...
0 kommentek:
Megjegyzés küldése
Kedves Kommentelők!
A könnyebb és legfőképp az értelmesebb kommunikáció biztosítása érdekében, szeretnénk mindenkit arra kérni, hogy a hozzászólásaitokat valamilyen névvel tegyétek meg.
Ez a "Profil kijelölése mint:" legördülő menüben a "Név/URL-cím" lehetőséget választva, majd a név beírása után az URL sort üresen hagyva, végül a "Tovább" gombra kattintva egész egyszerűen megtehető.
Köszönjük!
Radical Puzzle