Elkezdődött

Nem nagyon szoktam itt a blogon helyi dolgokkal foglalkozni, ha megnézitek a Kisvárosi ügyek rovatban eddig csak egyetlen egy bejegyzés szerepelt. Az is alapvetően a magukat radikálisnak gondoló, de véleményem szerint a megszólalásaikkal inkább minket lejárató okostojások kritikájáról szól. Azonban most a hétvégén egy olyan dolog történt, ami azt gondolom nem csak helyi szinten, hanem úgy általánosságban is érdekes lehet.

Nem tudom, hogy a mienken kívül hány olyan tízezer körüli lélekszámú település létezik még az országban, ahol a város irányítása több mint húsz éve megszakítatlanul ugyanazok kezében van. Azokéban, akik még csak nem is a rendszerváltásnak hazudott események idején, hanem már előtte tanácselnökként és a hozzá kapcsolódó érdekkörként szerezték meg a hatalmat.

Húsz év alatt lement öt választás, különböző színű kormányok váltották egymást, de itt mindig minden maradt a régiben. Bár mellől fújt a szél ők maradtak és maradtak a támogatóik is. Az évek múlásával ugyan egyre csökkenő számban, de mindig annyian, ami eddig elegendő volt a hatalom megtartására.

Persze ehhez kellett egy olyan narancsos ellenzék is, amely ennyi idő alatt sem volt képes arra, hogy kineveljen egy olyan embert, aki karakteresen és hitelesen fel tudta volna vállalni a jobboldal ügyét. Mára pedig már talán nem is akarnak ilyet. A háttér mutyik megszülettek, mindenki elvan a langyos vízben. A pozíciók felosztva, az érdekkörök határai meghúzva.

Nem tudom mennyire lesz hihető, pedig igaz. Az elmúlt húsz évben nem volt a városban OV négyévenkénti kampány beszédein, illetve néhány országos választáshoz kapcsolódó fórumon kívül olyan nemzeti, vagy annak mondott rendezvény, ahol igazi tömegek tudtak volna megjelenni.

Senki nem akart, vagy senki nem mert ilyet szervezni és talán nem is lett volna túl sok olyan, aki azon megjelenve fel merte volna vállalni a hovatartozását. De most végre történt valami. Valami, ami persze nem váltja meg itt helyben a világot, de talán jelzésértékű, talán elindít valamit. A Magyarok Szövetsége Koppány-nap elnevezéssel kirakódó vásárt és kulturális programot szervezett.

Természetesen a szervezés nem ment könnyen, a város vezetése kimondva, kimondatlanul de nem nagyon támogatta a rendezvény megvalósulást, és persze előjöttek a plakáttépkedő brigádok is. A szervezők azonban szerencsére kitartottak és talán megtették az első lépést a változások irányába.

Számomra azon kívül, hogy egyátalán létre jött ez az egész, igazából az bírt nagyobb meglepetéssel, hogy a helyiek szép számmal képviseltették magukat a rendezvényen. Olyanokkal futottam össze, akiről ha sejtettem is, nem voltam benne biztos, hogy közénk tartozik és legfőképp egy csomó olyannal, akiről pedig végképp nem gondoltam volna, hogy megjelenik egy ilyen jellegű eseményen.

Lehet, hogy a többségnek nehezen hihetőek a fenti sorok, de higgyétek el, hogy itt ilyen a közhangulat. Dél körül, amikor már javában ment a rendezvény előkerült egy Árpád-sávos zászló. Tulajdonosa összehajtva tartogatta percekig a kezében és közben az arcára kisebb tanácstalanság ült ki. Olyan, mint aki nem biztos abban, hogy az, amit tervez, az helyes, hogy az megtehető.

Aztán valaki megkérdezte: Na, akkor felhúzzátok? Mire a srác tétován válaszolt: Hát, fel kéne…

Aztán belekapott a szél és sok-sok év után először, a mi zászlónk lobogott egy nyilvános rendezvényen a város egén.

Végre.

Itt is elkezdődött.