Így, pár nap elmúltával visszatekintve a szombaton történt eseményekre - természetesen kellő szerénység mellett - azt hiszem bátran kijelenthetjük, hogy egy fontos csatát nyertünk meg. Egy csatát, melyben mind erkölcsileg, mind fizikailag végre győzni tudtunk.
Az erkölcsi győzelmekkel szerintem eddig sem volt probléma, hisz az emberek jó része felismerte már, hogy nem minden úgy van, ahogy a politika által befolyásolt és megvett média éppen láttatni szeretné. Most szombaton azonban fizikailag is győzelmet arattunk. Végre egy sor ember felismerte, hogy csak akkor tudunk elérni valamit, ha együtt mozdulunk, ha egy-egy ilyen rendezvényen komoly tömeg gyűlik össze.
És szombaton komoly tömeg volt. Ahogy ott álltam a gárdisták mögött el-elnéztem az arcokat, gárdistákat és szimpatizánsokat vegyesen. Olyan elszántságot, olyan hittel teli tekinteteket azért ritkán lát az ember, mint amilyenekkel ott találkoztam.
Valószínűleg ezt a beöltöztetett rendőrspiclik is jól érezhették, mert láss csodát, a vezetőik egyetlen egy droidruhás rendőrt nem engedtek a résztvevők közelébe. Pedig biztosan voltak bőven. Aki az Erzsébet tér felől érkezett, az gondolom látta a rendőri csapatokat a parkban, és állítólag a régi tv székház is tele volt velük.
Nem kellett Einsteinnek lenni ahhoz, hogy ők is átlássák a helyzetet. Ha ott, a múlt szombatihoz hasonló provokációba kezdenek, nem hiszem, hogy lett volna rendőr, aki egy ekkora és ilyen elszánt tömeget meg tudott volna állítani. Pedig, az előzetesen kiadott állásfoglalásuk szerint ezt meg kellett volna tenniük, azonban ezt most nem merték meglépni. És ha mindig legalább ennyien leszünk, nem is merik majd.
A szombati nap kiváló bizonyítéka és legfőbb tanulsága, hogy nem szabad kis létszámú és szervezetlen dologba belemennünk. Jól szervezett és ezreket megmozdító demonstrációk kellenek.
Gondoljátok el, ha a 4-i ülős tüntetésen ennyien lettünk volna az Erzsébet téren. Simán beterítettük volna az egész teret. Mit tudtak volna velünk kezdeni? Annyi embert képtelenség lett volna egyenként kivenni a tömegből. Ha ott, és akkor sokan vagyunk, és tényleg elindul egy monstre ülősztrájk több ezer emberrel, ahogy azt a szervezők eredetileg gondolták, ma egész Európa erről zengene.
Nem azt mondom, hogy így nem volt rendben a dolog, mert a gárda újjászületése valóban felemelő pillanat volt, csak arra akartam rámutatni, hogy milyen lehetőségeink lettek volna, illetve lehetnek, ha mindig megfelelő számban tudnánk megjelenni egy-egy eseményen.
A sok pozitívum mellett azonban érdemes lenne elgondolkodni egy másik dolgon is. Nem akarok ünneprontó lenni, és igazából egyenlőre ötletem sincs nagyon a megoldásra, de nem lenne nagy baj, ha mihamarabb ki tudnánk magunk közül szűrni azt a néhány baromállatot, akik rendszeresen megjelennek és a gyökér megnyilvánulásaikkal égetik az egész ügyet.
Ha valaki ott maradt még egy kicsit az Erzsébet téren a HVIM rendezvénye után, az gondolom látta azt a cirka öt-nyolc fős brigádot, akik a park felöli sétányon csinálták a műsort. Többen közülük sajnos budaházys pólóban, atom bebaszva rugdosták és kurva anyázták egymást, közben be-beszólva azon járókelőknek, akik egyébként kicsit félrehúzódva ugyan, de végighallgatták a beszédeket, nem egyszer szimpátiájukról biztosítva a felszólalókat.
Pontosan úgy viselkedtek, ahogy a gusztustalan, retek cigányok szoktak. Az ilyen idióták pillanatok alatt lerombolják azt, amit mások tisztességes munkával és becsülettel kivívtak a radikális oldalnak. Az ilyeneket mutogatja a cionista média, az ilyenekkel példálóznak, hogy ezek azok, ezek a radikálisok.
Pedig az ilyeneknek hozzánk semmi közük nincs. Először, azt hittem, hogy valami beépített provokátorok, de nem. Ezek igazi sötét tukkók voltak olyanok, akik szerintem a szart se tudják megkülönböztetni a csokoládétól. Jó, persze lehet azt mondani, hogy a sok ezerben pár barom mindig akad, de akkor is.
Ettől eltekintve egyébként teljesen rendben volt minden és a folytatás is érdekesnek ígérkezik. A nyári politikai uborkaszezon ellenére, jónéhány történés várható a következő napokban, hetekben.
Ezt a csatát most megnyertük, de a végső győzelemig sok van még hátra. Úgyhogy kis ünneplés és gyerünk ezerrel tovább.
Az erkölcsi győzelmekkel szerintem eddig sem volt probléma, hisz az emberek jó része felismerte már, hogy nem minden úgy van, ahogy a politika által befolyásolt és megvett média éppen láttatni szeretné. Most szombaton azonban fizikailag is győzelmet arattunk. Végre egy sor ember felismerte, hogy csak akkor tudunk elérni valamit, ha együtt mozdulunk, ha egy-egy ilyen rendezvényen komoly tömeg gyűlik össze.
És szombaton komoly tömeg volt. Ahogy ott álltam a gárdisták mögött el-elnéztem az arcokat, gárdistákat és szimpatizánsokat vegyesen. Olyan elszántságot, olyan hittel teli tekinteteket azért ritkán lát az ember, mint amilyenekkel ott találkoztam.
Valószínűleg ezt a beöltöztetett rendőrspiclik is jól érezhették, mert láss csodát, a vezetőik egyetlen egy droidruhás rendőrt nem engedtek a résztvevők közelébe. Pedig biztosan voltak bőven. Aki az Erzsébet tér felől érkezett, az gondolom látta a rendőri csapatokat a parkban, és állítólag a régi tv székház is tele volt velük.
Nem kellett Einsteinnek lenni ahhoz, hogy ők is átlássák a helyzetet. Ha ott, a múlt szombatihoz hasonló provokációba kezdenek, nem hiszem, hogy lett volna rendőr, aki egy ekkora és ilyen elszánt tömeget meg tudott volna állítani. Pedig, az előzetesen kiadott állásfoglalásuk szerint ezt meg kellett volna tenniük, azonban ezt most nem merték meglépni. És ha mindig legalább ennyien leszünk, nem is merik majd.
A szombati nap kiváló bizonyítéka és legfőbb tanulsága, hogy nem szabad kis létszámú és szervezetlen dologba belemennünk. Jól szervezett és ezreket megmozdító demonstrációk kellenek.
Gondoljátok el, ha a 4-i ülős tüntetésen ennyien lettünk volna az Erzsébet téren. Simán beterítettük volna az egész teret. Mit tudtak volna velünk kezdeni? Annyi embert képtelenség lett volna egyenként kivenni a tömegből. Ha ott, és akkor sokan vagyunk, és tényleg elindul egy monstre ülősztrájk több ezer emberrel, ahogy azt a szervezők eredetileg gondolták, ma egész Európa erről zengene.
Nem azt mondom, hogy így nem volt rendben a dolog, mert a gárda újjászületése valóban felemelő pillanat volt, csak arra akartam rámutatni, hogy milyen lehetőségeink lettek volna, illetve lehetnek, ha mindig megfelelő számban tudnánk megjelenni egy-egy eseményen.
A sok pozitívum mellett azonban érdemes lenne elgondolkodni egy másik dolgon is. Nem akarok ünneprontó lenni, és igazából egyenlőre ötletem sincs nagyon a megoldásra, de nem lenne nagy baj, ha mihamarabb ki tudnánk magunk közül szűrni azt a néhány baromállatot, akik rendszeresen megjelennek és a gyökér megnyilvánulásaikkal égetik az egész ügyet.
Ha valaki ott maradt még egy kicsit az Erzsébet téren a HVIM rendezvénye után, az gondolom látta azt a cirka öt-nyolc fős brigádot, akik a park felöli sétányon csinálták a műsort. Többen közülük sajnos budaházys pólóban, atom bebaszva rugdosták és kurva anyázták egymást, közben be-beszólva azon járókelőknek, akik egyébként kicsit félrehúzódva ugyan, de végighallgatták a beszédeket, nem egyszer szimpátiájukról biztosítva a felszólalókat.
Pontosan úgy viselkedtek, ahogy a gusztustalan, retek cigányok szoktak. Az ilyen idióták pillanatok alatt lerombolják azt, amit mások tisztességes munkával és becsülettel kivívtak a radikális oldalnak. Az ilyeneket mutogatja a cionista média, az ilyenekkel példálóznak, hogy ezek azok, ezek a radikálisok.
Pedig az ilyeneknek hozzánk semmi közük nincs. Először, azt hittem, hogy valami beépített provokátorok, de nem. Ezek igazi sötét tukkók voltak olyanok, akik szerintem a szart se tudják megkülönböztetni a csokoládétól. Jó, persze lehet azt mondani, hogy a sok ezerben pár barom mindig akad, de akkor is.
Ettől eltekintve egyébként teljesen rendben volt minden és a folytatás is érdekesnek ígérkezik. A nyári politikai uborkaszezon ellenére, jónéhány történés várható a következő napokban, hetekben.
Ezt a csatát most megnyertük, de a végső győzelemig sok van még hátra. Úgyhogy kis ünneplés és gyerünk ezerrel tovább.
0 kommentek:
Megjegyzés küldése
Kedves Kommentelők!
A könnyebb és legfőképp az értelmesebb kommunikáció biztosítása érdekében, szeretnénk mindenkit arra kérni, hogy a hozzászólásaitokat valamilyen névvel tegyétek meg.
Ez a "Profil kijelölése mint:" legördülő menüben a "Név/URL-cím" lehetőséget választva, majd a név beírása után az URL sort üresen hagyva, végül a "Tovább" gombra kattintva egész egyszerűen megtehető.
Köszönjük!
Radical Puzzle