Nem múlik el úgy nap, hogy a hírekben ne lenne valami hosszabb, sokkoló beszámoló az Európába áramló bevándorlókról. Hajóknak nevezett lélekvesztők süllyednek el a Földközi-tengerben, meggyötört felnőttek és gyerekek menekülnek a zöldhatárokon át a kontinens közepe felé. Halál, könnyek és szenvedés köszön vissza a képkockákról, miközben zajlik a politikai harc arról, hogy mit is kéne tenni a kialakult helyzetben.
Az egyik oldal, a megbukott és életképtelen multikulti bűvöletében élők befogadnának mindenkit, aki csak jönni akar, a másik, a valóság talaján álló, pontosan tudja, hogy a tömeges bevándorlás az európai kultúra és maga a földrész halálát fogja jelenteni nagyon rövid időn belül. Az egyik oldal az európai ember felelősségét firtatja, még több mentőhajót, még több megfigyelőrendszert, még több pénzt követel a menekültek ellátására. A másik oldal pedig a menekültekre mutat, felelőtlenséget kiáltva a látottak kapcsán.
Európában mindenki fújja a magáét, mindenki a másikra mutogat és mindenki a maga módján akarja megoldani a problémát. Azonban azt senki nem kérdezi meg, hogy honnan lett hirtelen ennyi menekült? Hogy mi az oka annak, hogy Afrikából és a Közel-Keletről ilyen tömegben indulnak el az emberek errefelé?
Pedig a válasz meglehetősen egyszerű.
Gondolom, még mindenki emlékszik 2011-re. Az Egyesült Államok anno úgy gondolta, hogy a geopolitikai érdekeinek az lenne a legjobb, ha ”arab tavasz” címszóval felfegyverezné és fellázítaná az egyes diktatúrákban élő tömegeket. A kiszemelt országokban forradalmakat szítottak, amik aztán pillanatok alatt polgárháborúba torkollottak. Mindenütt káosz és nyomorúság lett úrrá, de a népekkel beetetett demokrácia valahogy nem jött el.
Mindennek már négy éve.
Mára az érintett államokban elfogyott minden. Elfogyott a türelem, az ennivaló, de legfőképp talán a remény. A normális élet reménye.
Európa ma egyrészt polkorrektkedésen alapuló politikai vitát vív menekültkérdésben, másrészt egy megoldhatatlannak tűnő problémát próbál kezelni. Az Egyesült Államok pedig, mint mindig, röhög a markába. Ismét két legyet ütöttek egy csapásra. A maguk érdekének megfelelően anarchiába borították az arab világot, a következmények okozta problémák számláit meg kifizettetik velünk, európaiakkal.
Így megy ez.
2 kommentek:
Rátapintottál a lényegre!
Azért, mert egypár csibész gyarapszik a " tengerentúli parancsok hüséges" végrehajtásából, még nem kellene eladniaz EU-t és a "nyugati oldal" életszinvonalához felzárkózni soha nem tudó, szegény társ- országokat ! Milyen barát, szövetséges az, aki a másik tönkretételére, annak károkozására törekszik? ( demokráciák szállitását, különböző háborúk kirobbantását, új fegyverek tesztelését a jenkik elkezdik, az EU. meg befejezésként fizeti a "számlát"a barátság jegyében!) Ilyen alapon könnyü nevetgélni!
Megjegyzés küldése
Kedves Kommentelők!
A könnyebb és legfőképp az értelmesebb kommunikáció biztosítása érdekében, szeretnénk mindenkit arra kérni, hogy a hozzászólásaitokat valamilyen névvel tegyétek meg.
Ez a "Profil kijelölése mint:" legördülő menüben a "Név/URL-cím" lehetőséget választva, majd a név beírása után az URL sort üresen hagyva, végül a "Tovább" gombra kattintva egész egyszerűen megtehető.
Köszönjük!
Radical Puzzle